Keserűen legyint az átlagember: már megszokta, hogy az állástalanság egyre ijesztőbb méreteket ölt. Pedig ezek a számok még nem tükrözik a pénzügyi válság sokkhatását - a nagy elbocsátások az utolsó negyedév statisztikáját fogják rontani. Meg ki tudja hány negyedévét jövőre és 2010-ben. A mostani adatok többek között azért is megrendítőek, mert a nyári hónapokat tartalmazzák, amikor a szezonmunkák általában növelik a foglalkoztatottságot. A KSH pedig azokat sem tekinti munkanélkülinek, akik a megkérdezés előtti időszakban, mondjuk, két napig törvényesen kerestek pénzt. Ezek szerint már a legális szezonmunkának is befellegzett?
Pedig meg sem tudjuk számlálni azokat a foglalkoztatást támogató programokat, amelyekkel az utóbbi években a Szociális és Munkaügyi Minisztérium előrukkolt, mindhiába. A munkanélküliségi kór egyre nagyobb tömegeket fertőzött meg - a szépen csengő programok rendre csődöt mondtak. Ma Magyarországon a munkanélküliség aránya csaknem egy százalékkal múlja felül az Európai Unió átlagát.
A szakminiszter beszámolóját egyébként egy egész más ügyben nem fogadta el az Országgyűlés egyik bizottsága kedden. A civilszervezetek állami támogatását tartották elhibázottnak a képviselők - hiába bizonygatta Szűcs Erika ennek ellenkezőjét. Mit műveltek volna az ülésen a munkaügyi tárca első asszonyával, ha az állástalanság friss adatai kerültek volna terítékre! Pedig Szűcs Erika aránylag rövid ideje vezeti a minisztériumot - előtte egyik szocialista politikus a másiknak adta át a helyét a rogyadozó bársonyszéken. A tárca általános eredménytelenségéért tulajdonképpen valamennyiüknek felelni kellene - a kormányfővel egyetemben.
Magyarországon azonban a csődöt mondott politikusok intézményes felelősségre vonását még nem találták ki.