Nem más ő, mint szépreményű Lendvai Ildikó. A Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője.

Mit is tett e reggelen ez a hölgy?

Értékes tapasztalatokkal látott el minket a szocializmus állásáról nem Ignotusnak (elnézést, József Attila), hanem a nagyérdemű magyar televíziónéző közönségnek. Pardon: a lakosságnak.

Mit is mondott Lendvai Ildikó a válság kínos perceiben?

Apáti-Tóth Kata megkérdezte tőle: kedves frakcióvezető asszony, annak, hogy hat év alatt tönkretették az országot (nem ilyen csúnyán fogalmazott), lesznek politikai következményei?

Nos, a válasz igazán pedáns volt: Lendvai közölte, hogy a politikai következmény megtörtént, hiszen a miniszterelnök a válság kialakulásában szerepet játszó négy ok között megemlítette, hogy az egyiket a szocialista kormányzat néhány elhibázott gazdaságpolitikai lépése idézte elő.

Tehát, íme itt a nagy, súlyos és főleg a kormányzati bűnökhöz képest teljesen arányos következmény: Gyurcsány nem átallotta megemlíteni, hogy ők is hibáztak egy-két dologban...

Bravó! Na persze, itt azért észre kell vennünk a Lendvai-féle válaszban rejlő magatartásformát: ez nem más, mint a szocialista embertípus mentalitása. Azaz: a szocialista ember bírja a kritikát, sőt, képes az önkritikára is!

Mondanom sem kell, ez teljesen megnyugtató következmény...

De Apáti-Tóth Kata nem átallott újra merni kérdezni: valóban nem kívánnak magukra nézve politikai következtetéseket levonni?

S ekkor jött a válasz, ami megint mindenkire megnyugtatóan hathatott, ugyanis Lendvai közölte: dehogynem, nagyon is! Innentől kezdve lemondanak a népszerűség-hajhászó intézkedésekről, helyette kíméletlenül megsarcolják a bérből és fizetésből élőket, azaz innentől - egy ideig - már nem a mindenáron való szavazatszerzés és népszerűség-növelés a céljuk. (Addig, tegyük hozzá, amíg az IMF, cserébe a segélyért, elvárja és követeli az ehhez hasonló lépéseket.)

Ez a válasz szerintem az előzőt is "felülmúlja". Mert hiszen mit is fejtett ki itt szépreményű Lendvai frakcióvezető? Nemes egyszerűséggel azt: tudjuk, igen, hogy hat év alatt tönkretettük és a csőd szélére juttattuk az országot, ezért most váltunk, váltani vagyunk kénytelenek. Most csődgondnokságot vállalunk - de természetesen ezt is mi végezzük el, mert ehhez is - mindenhez - mi értünk a legjobban...

Nos hát, ahogy elnézem, Lendvai Ildikó szóról szóra magáévá tette Sztálin szavait a különös anyagból gyúrt kommunistákról. Igen, ő is különös anyagból gyúrt embertípus. Olyan frakcióvezető ő, aki - essen bár eső, süssön a nap vagy fújjon a szél, legyen bár jólét vagy válság, szocializmus vagy kapitalizmus, diktatúra vagy demokrácia - minden idők minden helyes válaszát a tarsolyában hordozza. Még akkor is, ha előtte nagy hibákat és bűnöket követtek el. Ekkor a különös anyagból gyúrt embertípus önkritikusan elismeri a hibáit, s újra hisz benne, hogy az általa tönkretett országot ő hivatott megmenteni - az újabb tönkretevésig; és így tovább az idők végezetéig...

Mert hiszen mit is mutat nekünk az eltelt hatvan év? Bizony azt, hogy a különös anyagból gyúrt embertípus a legjobban tudta, hogy hogyan kell az ötvenes években a kommunizmust építeni. Az ötvenhatos "sajnálatos" események után pedig ez az embertípus volt képes tanulni hibáiból, s felépíteni a kádári szocializmust, mely óriási hitelekből és eladósodás árán biztos Fradi-kolbászt és Trabantot adott az embereknek. S miután a Kádár-rendszer totális csődöt mondott, és jött a rendszerváltás, vele a kapitalizmus és a demokrácia, akkor a különös anyagból gyúrt embertípus ismét tanult a hibáiból, s rájött arra, hogy az lesz a legjobb, ha a kapitalizmus és a demokrácia is az ő irányításával kerül bevezetésre és működtetésre Magyarországon. Emlékezetes, hogy szegény Horn Gyula (akinek kívánok gyógyulást) szűkebb körökben mondogatta, az a legbiztosabb, ha az új rendszert is "mi" irányítjuk, mert "ezek" nem értenek hozzá... vagyis legyen "biztos kezekben" a demokrácia és a piacgazdaság - is.

És most, miután a kapitalizmus általuk - mások által diktáltan - bevezetett neoliberális modellje két hete csődöt mondott, Magyarország pedig "áldásos tevékenységük" folytán válságba jutott, a különös anyagból gyúrt emberek eljutottak az újabb felismerésig: ugyan követtünk el hibákat, de önkritikát gyakorolunk, s a kapitalizmus újabb, immáron állambarát modelljét is mi kell hogy bevezessük, nehogy rossz kezekbe kerüljön az új modell! Előtte pedig, természetesen, vállaljuk a csődgondnokságot is. Íme, kedves barátaim, előttünk a szép, régi világ (pardon, Huxley): a "demokrácia", mely immáron újra a szocialisták egypártrendszerű uralmára épül, a kapitalizmus, mely a szocialisták irányítása alatt áll.

Lendvai Ildikó, az MSZMP KB egykori alosztályvezetője, aki annak idején 1956-ot ellenforradalomnak nevezte, aki a "polgári" demokráciát elítélte, aki az "imperialista" kapitalisták ellen harcolt, ím, itt áll előttünk a reggeli tévéműsorban, és a szemünkbe mondja: mi, különös anyagból gyúrt kommunisták, minden korszakot és rendszert mi kell hogy irányítsunk, akkor is, ha mindent elrontunk és tönkreteszünk, többek között egy szebb reményekre jogosult országot, Magyarországot. Mi soha nem mondunk le, mi mindig maradunk, mi mindig kormányozunk, itt nem lesz előre hozott választás, itt nem lesz változás, itt nem lesz semmi, csak mi leszünk - az idők végezetéig.

Lendvai Ildikó, e különös anyagból gyúrt ember ezt üzente nekünk, állampolgároknak, az ellenzéknek, hogy tudjuk, és tudja az ellenzék is, "mihez tartsuk magunkat".

De, kérdezem én, mit szólunk ehhez mi, emberek, s mit szól hozzá az ellenzék? Vajon van válasz? Vagy mindent eltűrünk?!