Június 12-én Írországban elutasították az Unió reformszerződését. Ahhoz, hogy mégis megegyezés szülessen, engedmények megtételére kerülhet sor, a tanulmány következtetései szerint. Dániában a Maastrichti Szerződés elutasítása után éltek ezzel a lehetőséggel, mikor 1992. december 12-én aláírták az Edinburghi megállapodást. Ebben a dánoknak mentességeket (ún. opt-outokat) biztosítottak.

Laurent Pech, az Ír Nemzeti Egyetem közösségi jogi tanszékének Jean Monnet professzora szerint mindegy, hogy milyen eredményt hozott a népszavazás, a jövőre vonatkozó döntést végső soron az ír kormány politikai meggyőződése fogja meghatározni.

A professzor elmondása alapján, teljesen jogszerű lenne a Lisszaboni Szerződés parlamenti ratifikációja az elutasító népszavazás után is, mivel annak nincs kötelező ereje a törvényhozásra nézve.

Pech véleménye szerint az elmúlt évek során az ír kormány több uniós szerződést is népszavazásra bocsátott anélkül, hogy törvénybe foglalt kötelezettsége lett volna rá. Ezekben az esetekben valójában a hagyomány tiszteletének jegyében járt el.

A múlt hibái

A Legfelsőbb Bíróság 1987-es döntése megmagyarázza az ír gyakorlat ellentmondásosságát. Ennek értelmében az Európai Unió alapját képző szerződéseinek módosítását népszavazásra kell bocsátani. Ebben az évben Raymond Crotty történész törvényes akciót kezdeményezett az ír kormány ellen, annak érdekében, hogy a parlament ne ratifikálhassa az Egységes Európai Okmányt. Crotty szerint ez ellentmond az ír alkotmánynak. A Bíróság, három szavazattal kettő ellenében megállapította, hogy az Egységes Okmány III. Címe ellentétes az ír alkotmánnyal, mivel a külkapcsolatok területén korlátozza az ország szuverenitását.

Az Egységes Okmányt végül népszavazásra bocsátották. Ezt az eljárást azután miden esetben megismételték, mikor az uniós szerződéseket módosították. Azonban a parlamenti ratifikáció is elég lett volna azokban az esetekben, mikor az Unió hatásköreit és céljait alapvetően nem változtatták meg.

Pech szerint az Európai Uniót létrehozó Maasrtichti Szerződéstől eltekintve, egyik esetben sem lett volna szükséges a népszavazás megtartása. Az Amszterdami és Nizzai Szerződések valójában nem változtatták meg alapvetően az Uniót.

A valódi érveknek nem volt nagy jelentősége a "nem" kampányban. A szószólók hajthatatlanok voltak a tekintetben, hogy a Lisszaboni Szerződés komoly változásokat vezet be az Unió működésében. Szerintük az íreknek nemet kell mondaniuk abban az esetben, ha nem tudják pontosan, mire is szavaznak.

Új helyzet

Pech elmondta, hogy a népszavazások eddig probléma nélkül elfogadták a változtatásokat. Az Egységes Európai Okmányt 69,9 százalékkal fogadták el 1987-ben. A Maastrichti Szerződést 69,1 százalék támogatta 1992-ben. Ezt az Amszterdami Szerződés követte 61,7 százalékkal 1998-ban. A Nizzai Szerződést az első, 2002-es szavazáson elutasították, de ekkor igen alacsony volt a részvételi arány (34,8 százalék) és a nemek aránya 50,4 százalék volt. A második alkalommal már az ír szavazók 49,5 százaléka járult az urnákhoz, és 62, 9 százalék elfogadta a módosításokat.

A tanulmány írója szerint, a Lisszaboni Szerződés esetében a fő probléma az, hogy a részvétei arány (53,13 százalék) megfelelő volt. A "nem" kampányt Nicolas Sarkozy szerepvállalása is erősítette. A francia elnök július végén állítólag megpróbálta elérni az ír szavazás megismétlését (EurActiv.hu 2008.10.17.).

Következő lépések

Az ír parlament (Oireachtas) alkotmányügyi bizottsága már most a Lisszaboni Szerződés parlamenti elfogadásának lehetőségeit keresi. A bizottság, október 23-ai ülésén megegyezett a népszavazás szabályrendszerének átvizsgálásáról. Ennek keretében "megvizsgálják, hogy a népszavazás alkotmányos kötelezettség, vagy elegendő az Oireachtas mindkét házának többségi támogatása az alkotmány megváltoztatásához".

Pech azonban elutasítja a Lisszaboni Szerződés parlamenti elfogadását. A törvényhozók így figyelmen kívül hagynák az emberek szuverén akaratát. A jogász azonban elképzelhetőnek tartja, hogy a parlament egy módosított "Lisszaboni Szerződést" bocsásson szavazásra, amit nagy valószínűséggel elfogadnak majd.

Pech nem tartja jó ötletnek azt, hogy az ír kormány a Legfelsőbb Bíróság döntését a Lisszaboni Szerződés kapcsán felmerülő alkotmányossági kérdésekkel kapcsolatban. Kockázatos lehet, mert a Bíróság elutasító döntése lehetetlen helyzetbe hozná a kormányt.

A jogász szerint a "dán megoldás" a legvalószínűbb. Írország esetében az engedmények az Alapvető Jogok Kartájára és a védelmi megállapodásokra terjednének ki.

"Ez a lépés valószínűleg meggyőzné az íreket arról, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása nem jelent egyet az abortusz elfogadásával, és ír katonák Grúziába küldésével." A megállapodás tisztázhatná a Bizottság létszámával kapcsolatos kérdéseket is, mivel az írek meg szeretnék tartani biztosaikat.

Háttér

Június 12-én, az ír szavazók elutasították az Unió reformját célzó Lisszaboni Szerződést, ami az EU-ban súlyos politikai kérdéseket vetett fel. Írország volt az egyetlen tagállam, amely népszavazást tartott, mivel az ír Legfelsőbb Bíróság egy 1987-es rendelete szerint népszavazás szükséges a Lisszaboni Szerződés ratifikációjához.