fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Szabad préda
2008. november 3., 01:08
Egy nappal a dunaszerdahelyi rendőrattak előtt Ján Slota, a posztkommunistákkal együtt kormányzó nacionalista párt elnöke hosszas parlamenti felszólalásban foglalkozott a mai Szlovák Köztársaság területén élő magyar kisebbség "történelmi bűneivel" és aktuális mesterkedéseivel az államalkotó többséggel szemben.

Kossuth Lajost nemzetgyilkosnak titulálta, felhánytorgatta egy 1907. évi Liptó vármegyei sortűz esetét (amellyel szlovákok egymás közti zavargását fékezte meg a magyar hatóság), a hírhedt benesi hangnemben kollektív bűnösséggel, tömeggyilkosságokkal vádolta a magyarokat az 1938-as bécsi döntés évfordulója ürügyén, továbbá azt javasolta: ahelyett, hogy az illetékesek eltűrnék a magyarok lakta felvidéki településeken szobrok állítását, idegen nyelvként legfeljebb heti négy órában engedélyezzék a magyar oktatást. A nemzetgyűlési képviselő ezúttal nem volt ittas, konszolidált politikai berendezkedésű országokban azonban kellő gondnokság alá helyezik az efféle bajkeverőket. Slota ezzel szemben magas rangú szövetségesekre talál a magyarellenesség frontján Caplocic miniszterelnök-helyettes és Mikolaj oktatási miniszter, valamint csendes cinkosra Fico kormányfő személyében.

Ezúttal elmaradt a Magyar Köztársaság külügyminiszterének sértegetése. Göncz Kinga - akinek személyén keresztül, őt kócos asszonynak nevezve, az egész Magyarországot sértette meg nemrégiben a pártelnök - örvendhet, hogy Slota ezúttal nem élcelődött a küllemén. Úgy tűnik, azt gondolják a Duna túlsó partján, hogy ha a nyilvános és személyes beszólást nem viszik túlzásba a budapesti kormánytényezőkkel szemben, azt tehetnek az ottani és itthoni magyar politikusokkal és a magyar közösséggel, amit csak akarnak. Amennyiben az anyanyelv szabad használatától az iskolaügyön át a gazdasági diszkriminációig az élet szinte minden területén tartós, intézményes sérelem éri a Szlovákiában élő magyarokat, ezzel szemben a mindenkori magyar kormánynak joga és erkölcsi, politikai, gyakorlati kötelessége minden lehetséges módon fellépnie.

Csakhogy amikor Budapesten a baloldal kezébe kerül a végrehajtó hatalom, megmutatkozik a "külső" magyarok helyzetének romlása - de még a magunk államérdekeinek sérelme is, lásd a pökhendi osztrák hozzáállást a határunk mentén folyó piszkos ügyeikhez.

A Dunaszerdahely-Slovan Bratislava szlovák bajnoki labdarúgó-mérkőzésen történt rendőri akcióhoz szorosan és logikusan hozzátartozik mindaz, amiről fentebb szóltunk. Azon, hogy a szlovák rendvédelmi hatóságok már a "légiesített" magyar államhatár előtt komplett listák alapján ellenőrizték a beutazni szándékozókat, majd a túlnyomó többségben magyarok lakta "Dunajska Streda" stadionjának területén (!) szükségtelen és aránytalan brutalitással megrohamozták a magyarok szektorát, válogatás nélkül ütlegelve a focimeccsre érkezett fizető közönséget, nincs miért csodálkozni.

A sötét sisakot viselő, azonosíthatatlan verőemberek - és pozsonyi parancsnokaik - csupán azzal töltötték a szombat délutánjukat, amit amúgy is a legjobban szeretnek csinálni: adni egy jót a magyaroknak. Hadd okuljon a jó öreg (cseh)szlovák gumibotból a területrabló, elnyomó, rebellis, szittya, cigány, nacionalista, fasiszta vagy '56-os ellenforradalmár (nem kívánt törlendő) fajtája!

Amúgy is következmények nélkül - mint 1992-ben a Slovan elleni Fradi-meccsen, a magyar belügyi kollégák informális segítségével - levadászhatják a magyar nemzetiszín és egyéb "irredenta" zászlókkal hadonászó huligánokat. Úgy sem védi meg őket senki, vélhetik még azután is, ha a magyar kormány egy nap hallgatást követően vizsgálatot követelt. Különben is - göcöghetnek a Slota-, Fico- és Meciar-féle politikusok -, mitőlünk csak ugyanazt kapták ezek a bajkeverő magyarok, amit odahaza is meg szoktak kapni a saját rohamrendőrségüktől. Mint például 2006. október 23-án Pesten, a forradalom ötvenedik évfordulóján...

(Ludwig Emil, Magyar Nemzet)