Kossuth Lajost nemzetgyilkosnak titulálta, felhánytorgatta egy 1907. évi Liptó vármegyei sortűz esetét (amellyel szlovákok egymás közti zavargását fékezte meg a magyar hatóság), a hírhedt benesi hangnemben kollektív bűnösséggel, tömeggyilkosságokkal vádolta a magyarokat az 1938-as bécsi döntés évfordulója ürügyén, továbbá azt javasolta: ahelyett, hogy az illetékesek eltűrnék a magyarok lakta felvidéki településeken szobrok állítását, idegen nyelvként legfeljebb heti négy órában engedélyezzék a magyar oktatást. A nemzetgyűlési képviselő ezúttal nem volt ittas, konszolidált politikai berendezkedésű országokban azonban kellő gondnokság alá helyezik az efféle bajkeverőket. Slota ezzel szemben magas rangú szövetségesekre talál a magyarellenesség frontján Caplocic miniszterelnök-helyettes és Mikolaj oktatási miniszter, valamint csendes cinkosra Fico kormányfő személyében.

Ezúttal elmaradt a Magyar Köztársaság külügyminiszterének sértegetése. Göncz Kinga - akinek személyén keresztül, őt kócos asszonynak nevezve, az egész Magyarországot sértette meg nemrégiben a pártelnök - örvendhet, hogy Slota ezúttal nem élcelődött a küllemén. Úgy tűnik, azt gondolják a Duna túlsó partján, hogy ha a nyilvános és személyes beszólást nem viszik túlzásba a budapesti kormánytényezőkkel szemben, azt tehetnek az ottani és itthoni magyar politikusokkal és a magyar közösséggel, amit csak akarnak. Amennyiben az anyanyelv szabad használatától az iskolaügyön át a gazdasági diszkriminációig az élet szinte minden területén tartós, intézményes sérelem éri a Szlovákiában élő magyarokat, ezzel szemben a mindenkori magyar kormánynak joga és erkölcsi, politikai, gyakorlati kötelessége minden lehetséges módon fellépnie.

Csakhogy amikor Budapesten a baloldal kezébe kerül a végrehajtó hatalom, megmutatkozik a "külső" magyarok helyzetének romlása - de még a magunk államérdekeinek sérelme is, lásd a pökhendi osztrák hozzáállást a határunk mentén folyó piszkos ügyeikhez.

A Dunaszerdahely-Slovan Bratislava szlovák bajnoki labdarúgó-mérkőzésen történt rendőri akcióhoz szorosan és logikusan hozzátartozik mindaz, amiről fentebb szóltunk. Azon, hogy a szlovák rendvédelmi hatóságok már a "légiesített" magyar államhatár előtt komplett listák alapján ellenőrizték a beutazni szándékozókat, majd a túlnyomó többségben magyarok lakta "Dunajska Streda" stadionjának területén (!) szükségtelen és aránytalan brutalitással megrohamozták a magyarok szektorát, válogatás nélkül ütlegelve a focimeccsre érkezett fizető közönséget, nincs miért csodálkozni.

A sötét sisakot viselő, azonosíthatatlan verőemberek - és pozsonyi parancsnokaik - csupán azzal töltötték a szombat délutánjukat, amit amúgy is a legjobban szeretnek csinálni: adni egy jót a magyaroknak. Hadd okuljon a jó öreg (cseh)szlovák gumibotból a területrabló, elnyomó, rebellis, szittya, cigány, nacionalista, fasiszta vagy '56-os ellenforradalmár (nem kívánt törlendő) fajtája!

Amúgy is következmények nélkül - mint 1992-ben a Slovan elleni Fradi-meccsen, a magyar belügyi kollégák informális segítségével - levadászhatják a magyar nemzetiszín és egyéb "irredenta" zászlókkal hadonászó huligánokat. Úgy sem védi meg őket senki, vélhetik még azután is, ha a magyar kormány egy nap hallgatást követően vizsgálatot követelt. Különben is - göcöghetnek a Slota-, Fico- és Meciar-féle politikusok -, mitőlünk csak ugyanazt kapták ezek a bajkeverő magyarok, amit odahaza is meg szoktak kapni a saját rohamrendőrségüktől. Mint például 2006. október 23-án Pesten, a forradalom ötvenedik évfordulóján...