Szakemberhiány az innovációban

Létrehozva: 2008. november 4., 07:06 | Utoljára frissítve: 2008. november 6., 07:28	nyomtat	küld

Szabó Gábor szerint a képzésben vagyunk a leggyengébbek (Fotó: MH)

- Magyarországnak az elmúlt években az innováció területén elért teljesítménye messze elmarad a várakozásoktól, és csalódottságra ad okot - mondta a minap az OECD egyik szakértője. Hazánk a GDP valamivel kevesebb mint egy százalékát költi kutatás-fejlesztésre. Holott az erre fordított pénzekkel lehetne a jövőt megalapozni.

- A pénz önmagában nem mutatja a valós helyzetet, csak ezt a szempontot kiemelni hiba.

- Akkor nyugodtan hátradőlhetünk...

- Nem ezt mondtam. Valóban nincs rendben, hogy csak az uniós átlag felét költjük e területre, a több jobb lenne. De az, hogy a meglévő pénzt milyen hatékonysággal fektetjük be, legalább annyira fontos. Az innováció támogatása olyan komplex rendszer, amelynek részeit kiragadni nem szabad. Az unió által vezetett innovációseredmény-jelző a 2005-ös évből tartalmaz egy tanulságos elemzést. Megvizsgálták, mi az összefüggés az innovációs rendszer különböző aspektusait mérő mutatók (például emberi erőforrás, tudás, termelés, az innovációs vállalkozási hajlam, a szellemi tulajdon védelme) és a nemzeti innovációs rendszer hatékonysága között.

- És milyen összefüggéseket találtak?

- Azon országokban - például a svédeknél, finneknél -, ahol a megfigyelt hét mutató között kicsi az ingadozás, kitűnő az innovációs teljesítmény. De ahol a mutatók közül egyesek jók, mások rosszak, ott alacsony a teljesítmény.

- Hol kellene leginkább javítanunk?

- A képzésen, mert ebben vagyunk a leggyengébbek. Az egyetemeken kevesen végeznek olyan szakokon, akikből majd kutatók-fejlesztők lehetnek. E tekintetben már a gazdaság segélykiáltását is hallani. Tavaly készült egy felmérés, amelyben a cégvezetők a legnagyobb problémának nevezték a szakemberhiányt, s csak másodiknak a finanszírozási problémákat. Ezért rendkívül fontos a piac és a tudomány igényeinek megfelelő képzés mielőbbi beindítása. Egyébként a kommunikáció sem mindig megfelelő, mert miközben azt halljuk nap mint nap, hogy tanárokból sok van, túlképzés folyt és folyik, senki nem beszél arról, hogy például a természettudományi tantárgyakat oktatókból notórius a hiány.

- A korábbi kormányzati törekvés, amely szerint a természettudományi tantárgyakat egybevonnák, nem éppen abba az irányba mutat, hogy e tárgyakból tucatszámra képezik majd a géniuszokat.

- Nagy hiba lenne ezt hirtelen felindulásból megcsinálni. De most hadd legyek optimista. Elindult valami, s bízunk benne, hogy a természettudományos oktatás fejlesztésére szakmai alapú ajánlások születnek, amelyek megvalósításában nemcsak a retorika szintjén lesz partner az oktatási minisztérium.

- Azt, hogy nem jó a képzés, legalább tíz éve halljuk, kicsit unalmas is már, hiszen nem történik semmi. Mitől lesz most más a helyzet?

- Annyi a különbség az elmúlt évekhez képest, hogy a gazdasági szféra is nyomatékosan hangot ad az aggályának.

- És nyomást gyakorol a politikára?

- Azt nem tudom, hogy a politikát Magyarországon bárki vagy bármi ésszerű irányba tudja-e terelni, de ha van ilyen tényező, akkor az a gazdaság lehet.

- Hogyan értékeli, hogy hazánkba került az Európai Innovációs és Technológiai Intézet?

- Ez kiváló lehetőség a szakmának és az országnak. Mindez azonban egyelőre annyit jelent, hogy ránk irányul a figyelem. Ha hátradőlünk, a pozitívum negatívvá válhat. Ha a kutatás-fejlesztés stagnál, a szakemberképzés sehogyan sem működik, akkor a végeredmény az lesz, hogy hamarabb felfigyelnek a hibáinkra Európában és a nagyvilágban.

- A gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága és a bürokrácia mennyire gátolja munkájukat?

- A kutatás-fejlesztésben átlagosan négy-öt évre kell, kellene tervezni, de jelenleg még egyre is nehéz. Azt is látni kell azonban, hogy a túlzott adminisztráció gyakran nem a magyar hatóságoknak róható fel, hanem az uniónak. Mindenesetre sokszor csúsznak a kifizetések. Ha pedig nincs időben a pénz a vállalkozás számláján, az nemcsak adott projektet, de kisebb cégek esetében akár azok csődjét is jelentheti. A magyar kis- és közepes méretű vállalkozások ugyanis jóval tőkeszegényebbek, mint uniós vetélytársaik.

- Mennyire hiányzik a jelentős állami tőkeinjekció?

- A központi támogatásra az első időben lenne nagy szükség, de aztán annak ki kell vonulnia a finanszírozásból. Jelentős feladat és lehetőség vár a magántőkére az innovációban, hogy felfedezze mint befektetési területet. A cégeknek is meg kell tanulniuk a lehetőséggel élni, és jó pályázatokat írni. Annak pedig véget kell vetni, hogy a "megélhetési pályázók" nem a piacot nézik, hanem saját túlélésük érdekében azt, hogy milyen kiírások vannak, ahonnét egy kis pénzt le lehet akasztani. Hogy aztán a fejlesztésük soha nem hasznosul, az számukra mellékes.

- A globális válság és hazánk állapota miatt túl sok jóra nem számíthatnak a vállalkozások. Mit vár a következő évektől?

- A fejlett országokban a GDP-bővülés hatvan-nyolcvan százaléka az innovációból származik, ezért kiemelten fontos e terület támogatása, fejlesztése, koordinálása. Akár van krízis, akár nincs, innovációnak lennie kell! Hiszen a válság egyszer véget ér, s azok a cégek és országok, amelyek a recesszió idején fogcsikorgatva, de fejlesztenek, a krízis végén egyből berobbanhatnak termékeikkel a piacokra, szemben azokkal, amelyek a sebeiket nyalogatva csak akkor kezdenek ébredezni.