A szemfényvesztés csúcsai

Gyurcsány Ferencnek érdemi munkára és cselekvésre sem szándéka, sem lehetősége nincs már, ezért a kormányfő új szórakozást választott magának: folyamatosan csapdát állít politikai ellenfeleinek. A miniszterelnök újabb és újabb csúcstalálkozókkal múlatná a drága időt, ahol valójában azért rendeli magához az ország apraját-nagyját - köztük a parlamenti pártok vezetőit -, hogy mindenkit cinkosává tegyen, és belerántson a bajba.

Létrehozva: 2008. november 5., 07:14 \| Utoljára frissítve: 2008. november 5., 07:36	nyomtat	küld

Már az első nagy nemzeti összejövetel célja is ez volt. Az értelmetlen és üres szócséplés, az izgatott jövés-menés csúcsrajáratása nem a mi helyzetünk jobbítását, hanem csak és kizárólag a magyar kormány túlélését szolgálja, mint ahogy minden nap és minden intézkedés erről szól, s ezen kívül semmi másról.

Gyurcsány Ferenc titka eddig az volt, hogy amikor hazugságon érték és lelepleződött, rögtön átváltozott, és kiapadhatatlannak tűnő politikai kelléktárából folyton új arcot és ruhát öltött magára. A miniszterelnök által rendezett egyszemélyes színházban Gyurcsány Ferenc most épp a válságmegoldó, nemzetet egyesítő kormányfőt alakítja. Igen ám, de ehhez a felvonáshoz már nem elég a magánszám. Az egyesítendő nemzetet is színpadra kell vinni valakiknek, ehhez pedig statiszták kellenek. Nosza, szólítsunk hát fel a világot jelentő deszkákra mindenkit, aki díszletként szóba jöhet.

Milyen jól mutat például a háttérben a köztársasági elnök, vagy az ellenzék fő erejének vezetője. A probléma csupán az: már legutóbb is mindkettőjük látta, hogy a nemzeti csúcs valójában miről szól. Az egyik távolmaradásával, a másik részvételével írta felül mindazt, amit Gyurcsány el akart érni a találkozó megrendezésével. A kudarcot mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kormányfő ismét nekifut: csak most szerényebb nevet adott műsorának, gazdasági csúcs néven fut a jövő hét csütörtökre tervezett program.

Az újabb kísérletet a Gyurcsány-színház kellékesei, a szocialisták azzal is megkülönböztetnék az előzőtől, hogy ezúttal megvitatandó konkrétumokkal álltak elő. Vesztükre tették ezt, mert így egyértelműen kiderült: nincs olyan eszköz a kezükben, amivel az új csúcs számára kitűzött cél, a magyar gazdaság élénkítése elérhető lenne. Már önmagában az is gyanúra ad okot, hogy a növekedés elősegítése, a magyar cégek és polgárok jövedelmeinek gyarapítása a szocialisták kormányzása alatt sosem volt szólamnál több, és a gyakorlatban ennek mindig csak az ellenkezője érvényesült. A szocialisták eddig azt bizonyították: egyszerűen nem képesek úgy kormányozni, hogy ne vigyék gazdasági válságba az országot.

Most is másoktól várják a kiúthoz a receptet, mert a saját ötleteik ehhez messzemenően nem elegendők. Az egyik nagy mutatvány, hogy ismét, immáron századszorra is átcímkéznék a Brüsszelben papíron rendelkezésre álló uniós pénzeket. A hazai vállalkozások által igényelhető ezermilliárd forintot most éppen "munkahelyvédő" juttatásnak hívnák. Ugyanarról az összegről van szó, amivel a kormány már oly sokszor megváltotta a haldokló, napról napra fogyatkozó magyar cégeket. Arról a forrásról, amihez eddig a lehetetlen előírások és követelmények miatt nem férhettek hozzá az érintettek.

Az egyik kötelezően teljesítendő feltétel például még mostanság is az volt, hogy miközben lényegében megállt, sőt jövőre hátramenetbe kapcsol a magyar gazdaság, a támogatott vállalkozásoknak többszörösére kell növelniük árbevételüket. Most az ész nélkül megszabott feltételek könnyítése lenne a nagy szocialista csodafegyver. Ehhez viszont nem kell csúcs. Csak egy működő kormány, amelyik képes arra, hogy módosítsa korábbi rendeleteit.

(Nánási Tamás, Magyar Nemzet)