S nagyon bátrak a magyarok is, legalábbis ezt állítja Gyurcsány, hiszen kicsúszott a száján egy dicséret egyik este a tévében, amikor a közszolga nagyon súlyos kérdései közepette azt mondta: "le a kalappal" a magyarok előtt, olyan jól tűrik a válságot. Azt, ami néhány hete még "csak" az egész világon dúlta fel a kebleket. A magyarok meg mi mást tehetnének - tűrnek még egy ideig. Persze az is biztos, sokan köpnek erre az egészre, meg az egész "vezérkarra" Gyurcsányostul, valahogy a sokasodó kenyérgondok jobban érdekelhetik őket. Receptoraikra nem a túlmozgásos látvány és a "minden világok legjobbikát" felfestő kommunikáció hat ingerkedően, hanem a mindennapi lét "elviselhetetlensége" szorítja őket valahol a gyomruk környékén. Sok százezeren élnek így, akiket viszont ezek köpnek szemen szinte minden egyes - programnak nevezett - ötletélesükkel.

Feledhetetlen, s persze a többi mellé odatehető a polcra az a mismásolás - had ne mondjuk, hazudozás -, ami az egész világot "lángba borító" pénzügyi válsággal kapcsolatban elhangzott e kis hazában.

Felvitte a pénzügyi válság a döntéshozók pulzusát mind Amerikában, mint az Európai Unióban, ezek meg össze-vissza beszéltek arról, hogy az egyébként a szakadék szélén egyensúlyozó Magyarország stabilan áll - csak az nem tudjuk, hogy a lét melyik dimenziójában.

A legújabb, demokratikusnak éppenséggel nem nevezhető lépésük, hogy egyszerűen titok, az IMF milyen feltételekkel biztosította a - bármit is mondanak - generációkat eladósító hitelcsomagját. A kisebbségi kormány megkötötte a maga újabb titkos paktumát, az árát pedig majd fizeti mindenki, akár évtizedekig is. Nem kell ennyire előre menni; lesz itt hamarosan olyan "mészárlás" a közszolgáltatások terén, ami könnyen lehet, tényleg katapultként röpít minket valahová a harmadik világba. Bárki bármit is mond: a magyarok nagy része most sem él jól. Senkit ne tévesszen meg, hogy ezerszámra veszik, vették a plazmatévét. Hitelből és ész nélkül: ez sem az egészséges társadalmi mentalitás jele. Emellett rossz az egészségük, hajlott a testtartásuk, a jövőbe vetett hitük még a felmérések szerint is jóval a kritikus szint alatt van. A "motor" már régen leállt, a szerkezetben még van egy kis lendület, az recseg-ropog ennyire.

Míg a világ fejlettebb részén azon vannak a "trükkök százait" mellőző kormányok, hogy "szélvédett helyre" vigyék választópolgáraikat, minálunk az járja, ami évtizedek óta mindig is: össze kell húznunk magunkat, nem a zsemle kicsi, a pofánk nagy, elégedjünk annyival amennyi van. S jönnek a hősök feldúltan; konzultálnak, majd félreszegett fejjel könnyen csúszó hurkot tesznek a magyarok nyakába, válságkezelés címén.

"Brutális" - ez mostanában kedvenc szava a nagy embernek. Tudjuk miféle struktúrát építettek ezek ide, mi adja a velejét. Tényleg brutális lesz.