Jó estét kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim!

Örülök, hogy újra látom Önöket! Szeretném megköszönni, hogy meghívtak maguk közé, hogy együtt ünnepelhessünk.
Először is arra kérem Önöket, hogy ha átmennek ezen a hídon, ne érezzék, hogy ezt csak úgy kapták. Ugyanis a hídhoz szükséges forrásokat nem "kapták", hanem "visszakapták" azt, ami ide tartozik, hiszen Önök adófizetői polgárai Magyarországnak.
Az előző felszólalásokban a polgári kormány is többször szóba került. Természetesen minden dicséretet - még ha nem is illeti meg az embert, örömmel szoktunk fogadni. Ha módom lesz rá, átadom annak, akit a köszönő szavaknak igazából illetniük kell: a Széchenyi Terv kitalálójának, Matolcsy György úrnak, mert az ország fejlesztési programját ő dolgozta ki. Köszönjük neki, köszönjük a tervezőknek is, a munkásoknak, a szakmunkásoknak és a segédmunkásoknak is, hogy ma közösen itt állhatunk ennek a szép hídnak a lábánál.

Nagyon bízom abban, hogy ha majd ránézünk erre a hídra, akkor mindannyian egy pillanat alatt megértjük Gandhi azon gondolatát, amely szerint "a jól végzett munka jutalma nem a díjazás, hanem az, hogy dolgozhattunk." Adjunk hálát ezért, és miközben sok mindenkit köszönet illet, mondjuk ki, hogy a hídért egyedül Istené a dicsőség. Engedjék meg, hogy a jelenlévő szekszárdiaknak úgy is hadd gratuláljak, mint keresztszülőknek. Tudom, hogy mi az igazi történet, akármit is írnak az újságok. Tudom, hogy ennek a hídnak az igazi keresztszülői a szekszárdi polgári körök, mert ők kezdeményezték, hogy ezt a hidat Szent László királyról nevezzék el. Hiszen a város védőszentje is Szent László, és illendő, hogy a híd is az ő nevét viselje. A híd méltó a nagy királyhoz, mégiscsak a leghosszabb Duna-hídról van szó.

"Sok az első emeleten kezdi, némely annak kifestésével, s némely szinte a ház tetejével gondolja legjózanabbnak a munka kezdetét. Igazi talpkövet ritka rak." A legnagyobb magyar, és a legnagyobb építő hagyta ránk ezt a tanácsot.

Ha belegondolunk ebbe a néhány mondatba, aligha hihetjük, hogy a legnagyobb magyar a korabeli kőműveseket vagy kubikosokat akarta megfeddni amiatt, hogy nem helyes sorrendben végzik a munkájukat. Azt hiszem, hogy Széchenyi egy másik talpkőről beszél nekünk. Arról a talpkőről beszél, amely a fejünkben vagy a szívünkben áll össze, még azt megelőzően, hogy az első kapavágást megtettük volna. Ugyanis akármit építünk, az épületnek már állnia kell lelki szemeink előtt. Azt is el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk annak megvalósítására, amit célul tűztünk ki. Ez természetesnek hangzik, de Magyarországon ez nem volt mindig így. Ezt a hidat az elmúlt hetven év során már korábban is felépíthettük volna. Nemzeti Színházat már százötven év óta építhettünk volna. Az erdélyi magyar egyetemre Trianon óta szükség lett volna. A Mária Valéria híd is lebombázva állt a második világháború óta. Azért voltunk képesek az elmúlt négy esztendőben elvégezni ezeket a munkákat, felépíteni ezeket az épületeket és hidakat, mert elhittük, hogy meg tudjuk valósítani, hogy együtt képesek leszünk rá. Ennek a történetnek szép darabja és folytatása a szekszárdi híd is. Gondoljanak arra, hogy magyar tervek alapján, egy különleges magyar szabadalom segítségével, saját erőből építettük fel ezt a hidat. Magyar szabadalom, magyar tervek, saját erőből elvégzett munka, ez a híd a bizonyíték arra, hogy nem alaptalanul bíztunk magunkban. Létezik sajátos magyar gazdasági fejlődési lehetőség. Létezik Magyar Modell. Sőt, nemcsak létezik, de működik is. Talán még azt a zárójeles - minden célzás nélküli megjegyzést is megengedhetjük magunknak, hogy ha korábban válságmenedzserek intézték volna az ország ügyeit, bele sem mertünk volna vágni ennek a hídnak az építésébe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Úgy szokott lenni, hogy az építkezés végén az építők levonulnak a munkaterületről. Nekünk más terveink voltak. Mi úgy terveztük, hogy az építők felvonulnak a munka végén. Fel, Dunaújváros irányába, mert addigra előkészítjük annyira Dunaújváros környékét, hogy az innen felúszó munkások, gépek és eszközök megkezdhetik a munkát és hozzáláthatnak a dunaújvárosi híd felépítéséhez. Nos, ez a terv halasztást szenved. De ennek a szabadalomnak a segítségével lehetővé válik, hogy egy hidat két és fél esztendő alatt felépítsünk, ezért a gyorsaságra az esély megvan. Mindazt a halasztást, amit most átélünk, tekintsünk csak vargabetűnek. Még egyszer mondjuk el, hogy megerősödjünk a hitünkben: ilyennek képzeltük el a jövőt, ahogyan ez a híd épült. Magyar tervek, magyar gondolatok, magyar tervezők, magyar fővállalkozók, magyar kivitelezők és magyar munkások, akiknek a családjai élvezik az építkezés teremtette kenyérkereseti lehetőséget.

Van egy másik gondolat, amely továbbfűzi mindazt, amit eddig elmondhattam Önöknek. Ez a gondolat Márai Sándortól származik, aki a következőket mondja nekünk: "Ha a jellem megtalálja az emberben az istenit, akkor erősebb lesz, mint a sors."

Valójában arról van szó, hogy az embernek van esélye arra, hogy erősebb legyen, mint a sorsa. Ha belegondolnak, ezt a hidat nem a sors rendelte ide. Sőt, éppen fordítva állt a dolog. Idáig az itt élőknek az volt a sorsuk, hogy itt ne legyen híd. De végül, a jellemünk, az akaratunk, a hitünk felülkerekedett és így a híd felépülhetett. Márai szavait használva: urai lettünk a saját sorsunknak. Ez a bizonyíték arra, hogy mi magyarok európai nép vagyunk. Hogyan is lehetnénk részei egy európai egységnek, egészen addig, amíg arra sem vagyunk képesek, hogy egy folyó két partján élőket összekössük? Hadd mondjam úgy, hogy miután képesek voltunk arra, hogy a folyó két partján élők életét összekössük, most már joggal hihetjük azt, hogy képesek leszünk arra is, hogy egy szélesebb összefüggésben, egy tágasabb európai ölelésben is megálljuk és megtaláljuk a helyünket. Úgy gondolkodunk, ahogy a németek, a franciák, vagy az olaszuk gondolkodnak a saját sorsuk felől. Szeretik azt kézbe venni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennek a hídnak van egy sajátos magyar küldetése. Gyakran hallunk a kettészakadt, jelentős fejlettségbeli különbségekkel rendelkező Kelet- és Nyugat-Magyarországról. Ez a híd arról szól, kedves barátaim, hogy a különbségek áthidalásának legegyszerűbb módja talán az, ha azt hidaljuk át, ami elválaszt - vagyis hidat építünk, mint ahogy ez most megtörtént. Két országrészből, Pannóniából és Hunniából egy országot, Magyarországot formázunk. Ezért újítottuk fel a bajai és a dunaföldvári hidat, ezért építettük fel a Mária Valéria Hidat és a Szent László Hidat. Halasztva ugyan, de ezért fogjuk majd felépíteni az M0-ás Duna-hidat és a dunaújvárosi hidat is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Általában kétfajta korszak váltogatja egymást az életünk során. Van, amikor az országot szilárd meggyőződéssel, határozott elképzelésekkel rendelkezők irányítják. Ekkor az ország biztos döntések nyomán halad. Ezek az építkezés és egyben a gyarapodás korszakai. Mert építeni annyi, mint: növelni, hozzáadni, fejleszteni, gyarapítani, létrehozni, életre hívni. De nemcsak ilyen korszakok vannak: van, amikor az ország csak sodródik, hosszú távú célok, és elvek nem fedezhetőek fel, rögtönzött döntések születnek, és határozatlanság uralja az országot. Ezek a felhalmozott javak felélésének és az ország eladósításának korszakai.

A magyaroknak csak akkor volt és csak akkor lesz majd jó világ, ha az építők vannak, lesznek többen. Csak akkor, ha az építés gondolata erősebbnek bizonyul a széjjelhordás gondolatánál. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy hazánkban a határozott, építő szellemű emberek legyenek többen. Ezekre az időkre szívesen emlékezünk, mert ezekből íródik a múlt. Ezek azok a korszakok, amelyeket számba lehet venni, például egy Millennium alkalmával. Azt is mondjuk el, hogy az óvatoskodók, az alábecsülők, a megszorítók kihullnak az emlékezetből. Mert nem marad utánuk semmi. Semmi, csak az egyszeri mulatság gyorsan elillanó emléke és tetemes hiány. Mert amikor ilyen korszakok vannak, akkor bizony mindössze az adósságunkat tudjuk megsokszorozni.

Mindenkinek el kell mondanunk, hátha a kormány is meghallja, hogy akinek abból áll a takarékosság, hogy megspórolja a vetőmagot, az biztos bajban lesz az aratáskor. Ennyit talán a közös sikerekről. Talán elég szép ez a híd, elég nagy ez a közös siker, hogy ne érdekeljen bennünket, hogy végül is ki megy át rajta először, ki adja át majd végleg, sőt az se érdekeljen, hogy mit vésnek átmenetileg a talapzatába.

Minden ilyen összejövetelnek, mint a mai, az a célja, hogy meghalljuk egymástól, mi a teendő. Nemcsak a sikereink közösek, de a problémáink is. Az elmúlt fél év során Magyarországon jelentősen megváltozott a helyzet. Sőt, mi több: ez a változás még folyamatban is van. Az elmúlt fél év során a legfontosabb változás az volt, hogy egyre többen ébredtek rá, hogy pártállásra való tekintet nélkül vannak közös problémáink. Sőt, egyre inkább csak közös problémáink vannak.

Baloldaliaknak és jobboldaliaknak, így, vagy úgy szavazóknak közös problémáink vannak. Milliószám ismerték fel az elmúlt fél évben, hogy a kórházeladások következtében mindenkinek fizetnie kell az ellátásért, függetlenül attól, hogy hogyan szavazott. Milliószám ismerték fel az emberek azt, hogy a privatizációval azt a közös vagyont adják idegen kézre, amely eddig baloldali és jobboldali embereknek egyaránt közös vagyona volt. Milliószám ismerték fel azt is, hogy a csőd nem válogat a gazdák között pártállásra való tekintet alapján. Azt is sokan felismerték, hogy a határozatlan, döntésképtelen, a döntések meghozatala helyett bizottságokat felállító gazdaságpolitika azzal fenyeget, hogy pártállásra való tekintet nélkül ezrek, sőt: tízezrek veszíthetik el a kenyérkereseti lehetőségüket. A nyugdíjasok is egyre inkább rájöttek arra, hogy az áremelés, különösen a patika kasszája előtt nem válogat, hogy akinek fizetnie kell, milyen a pártállása. Ez a döntő változás, amely megtörtént a mögöttünk hagyott fél évben.

Az elmúlt négy évben közös sikereink voltak, a mögöttünk hagyott fél évben pedig világossá vált, hogy közös problémáink is vannak. Márpedig ha közösek a problémáink - pártállásra való tekintet nélkül - akkor azokat közösen is kell megoldani. Megvan erre a megfelelő orvosság, mindannyian tudjuk, hogy nevezik. Hogy és hol lehet megtalálni ezt a közös orvosságot? Eljött az ideje annak, hogy szóba elegyedjünk, hogy a bajainkat megbeszéljük azokkal is, akik másképpen szavaztak a legutóbbi választáson, mint ahogy mi tettük. Lehet, hogy nehéz, de eljött az idő. Az a feladat, hogy keressük a közös beszélgetések és az egyetértés lehetőségét. Mert az orvosság, amelynek a nevét mindannyian tudjuk, csak közösen érhető el, csak közösen találhatjuk meg. Persze közben kérem a tisztelt polgári köröket és a polgári-nemzeti-keresztény pártok és eszmék híveit, hogy ne feledkezzenek el a megszületett szövetség megerősítéséről és gyarapításáról sem. A magyar közélet egy új szakaszába lépett. Ebben az új szakaszban elveinket nem feladva, de egy kicsit mást, és másképpen kell tennünk, mint ahogy eddig tettük. Nemcsak saját magunk megszervezésével kell foglalkozni, hanem át kell nyúlni a pártállások szerint kialakult választóvonalak túlsó oldalára is, hogy megbeszéljük, és később majd együtt oldjuk meg a közös problémáinkat. Mert ha hiszünk abban, hogy lesz teljes nemzeti összefogás, akkor eljött az idő, hogy a polgári összefogás után elkezdjük építeni az ennél szélesebb nemzeti összefogást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy itt lehettem, és részese lehettem ennek az ünnepi alkalomnak. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki gimnazista kora óta, ha egy új hidat lát, akkor Arany János "Hídavatás" című verse jut az eszébe, s azonnal megjelenik a szeme előtt az éjszaka sötétjében a magukat a hídról vízbe vető szerelmesek képe. Nos, minden híd körül előbb-utóbb épülnek legendák. Addig is, amíg az Önök új hídjának a legendái megszületnek, most egyelőre érjük be más hidakról szóló írások felidézésével, én is ezt fogom most tenni. Krúdy Gyula egyik írásának azt a címet adta, hogy "Hídavatás." Ez a Lánchídról szól. Így írt: "A Lánchíd magasan emelkedő ívei alatt megy át a régi Magyarország az új Magyarországba." Szerintem azok, akik itt élnek a folyó két partján, elmondhatják, hogy a szekszárdi híd segítségével léphetünk az egységes Magyarország jövőjébe a keletre és nyugatra osztott Magyarország múltjából. Jó utat kívánok Önöknek! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Forrás: Orbán Viktor honlapja