Mint kifejtette, a víz stratégiai kérdés, amelynek fontosságát még mindig nem ismerték fel. Napjainkban soha nem látott gyors változások zajlanak: népességnövekedés, éghajlatváltozás, városiasodás, amelyek a rendelkezésre álló vízkészletek kimerüléséhez vezethetnek. A Földet ugyan a kék bolygónak is szokás nevezni, hiszen felületének kétharmadát víz borítja. Ugyanakkor neves tudósok egyre gyakrabban beszélnek vízválságról, mondván, hogy a XXI. század fejlődését meghatározó tényező a víz lesz.

"Sok-e víz vagy kevés? - tette fel a kérdést az akadémikus, aki szerint a válasz a készletek, a népesség és a regionális eloszlás egymáshoz való viszonyában keresendő. Bár nagyon sok vízzel rendelkezünk, a Föld készleteinek csupán 2,5 százaléka az édesvíz. Ennek nagy része nehezen hozzáférhető - ez egyrészt szilárd halmazállapotú, a gleccserek jege, másrészt a talajvíz. Egyenetlen a vízkészletek elosztása - a gondok többsége az úgynevezett fejlődő világban jelentkezik. Egymilliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez, évente ötmillió csecsemő hal meg a szennyezett víz által terjesztett fertőzések következtében - magyarázta.

A fejlett világ ugyanakkor pazarlóan bánik az ivóvízkészletekkel, s nagyok a hálózati veszteségek is. Noha az ember ivóvízszükséglete évente mindössze egy köbméter lenne fejenként, a háztartások sokkal többet fogyasztanak. Magas az ipar, s a mezőgazdaság vízigénye, mindennek következtében az egy főre eső vízfogyasztás eléri az évenkénti ezer köbmétert. Minden termék előállításához ugyanis víz kell: az elektronikus chipekhez 20 liter, egy csésze kávéhoz 120, a pamutpólóhoz pedig 4000. A legtöbb - 16 ezer liter - 1 kilogramm marhahús előállításához szükséges.

Ezzel kapcsolatban a tudós kitért a termékek adásvételével megvalósuló virtuális vízimportra is. Paradox módon a vízhiányos Afrikából importálja a legtöbb virtuális vizet Európa: évenként egy Dunányit, s ugyanennyit Dél-Amerikából. Somlyódy László beszélt az úgynevezett osztott vizekről, a nemzetközi vízgyűjtőkről, amelyek a jövőben politikai instabilitáshoz, vagy akár konfliktusokhoz is vezethetnek az érintett országok között az alacsony vízhozam, vagy a vízszennyeződés miatt. Ugyanakkor rámutatott, hogy a legtöbb ilyen osztott víz esetében lehetséges az ésszerű kompromisszum, az egyetlen problematikus térségnek Közép-Ázsiát nevezte. A térség gondjait illusztrálva beszélt az Aral-tóról. Az 1960-as években ez a világ 4. legnagyobb tava volt, mára az átgondolatlan öntözés miatt pedig az eltűnés fenyegeti. Vize sósabb mint a tengereké, s térségében sóviharok pusztítanak.

Magyarország kapcsán az akadémikus elmondta, hogy nincs súlyos baj, de időben fel kell készülni a globális felmelegedés gerjesztette változásokra. Az Alföld lehet a kritikus térség, amelyet leginkább érinthetnek majd a szélsőséges hatások, egyszerre sújtja majd az árvíz, aszály, belvíz. "Ez lehet a kritikus térség Magyarországon a foglalkoztatottság, a szegénység, a versenyképesség szempontjából is" - mondta Somlyódy László, aki szerint mindenekelőtt jövőkép, s ennek alapján kidolgozott stratégia kell.