A brit Daily Telegraph című napilap beszámolója szerint a szakembereket meglepte, hogy a patagóniai őserdőkben honos, hócserjefélék közé tartozó, akár 12 méteresre is megnövő Eucryphia cordifolia élősködője természetes módon, a fa cellulózának átalakításával tökéletesen tiszta biodízelt ("mikodízelt") képes előállítani.

Ipari körülmények között a növényi alapanyagokat először cukorszerű szerves molekulákká alakítják, majd fermentálják az anyagot a bioetanol előállításához. "Mindez azt jelenti, hogyha a Gliocladium roseumot mikodízel termelésére használnánk, akkor megtakaríthatnánk az ipari termelés néhány lépését" - mondta Gary Strobel, a montanai állami egyetem munkatársa.

A Strobel és csoportja által felfedezett módszer viszonylag egyszerű: a kutatók azt tapasztalták, hogyha a "dízelgombát" potenciálisan pusztulást okozó antibiotikumok hatásának teszik ki, akkor az védekezésképpen illékony gázt termel. "Amikor a gáz összetételét elemeztük, kiderült, hogy az hatalmas mennyiségű szénhidrogénből vagy szénhidrogén-származékból áll. A felfedezés olyan megdöbbentő volt, hogy az eredménytől a hátamon felállt a szőr" - mondta Strobel, aki a kutatás tapasztalatairól a Microbiology című folyóiratban számolt be.

"Tény, hogy a gomba kevesebb dízelt termel, mintha cukorból állítanánk elő az etanolt, de a fermentációs technológia feljavításával és némi génmanipulációval javítható az eredmény" - hangsúlyozta a professzor. A felfedezés ezenkívül megkérdőjelezi eddigi ismereteinket a fosszilis energiahordozók kialakulásáról. A közkeletű felfogás szerint ezek úgy keletkeztek, hogy az elhalt növényi maradványok hosszan nagy nyomás alatt és magas hőmérsékleten alakultak olajjá. Ha azonban az őserdei gombák képesek a mikodízel előállítására, akkor a hagyományos energiahordozók keletkezéséhez is hozzájárulhattak.