fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
A gyámság ára
2008. november 7., 01:54
Magyarországon nemhogy divattá vált a háztartások, a vállalatok és legfőképpen az állam eladósodása, hanem hitelt hitelre halmozunk. Ráadásul úgy, hogy egyszer azt halljuk: a statisztikák szerint nincs még "tele a padlás" a kölcsönökkel, máskor pedig azt, hogy az eladósodás mértéke felettébb kockázatos.

Mi az igazság? Ha nem lenne drámai az eladósodás mértéke, aligha kuporgatna a fél világ Magyarországnak. Hiszen a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió mellett a Világbank is nekünk gyűjt. Pontosabban: azért finanszírozzák a magyar államot, hogy a többi uniós tagállam ne dőljön be. A magyar államnak pedig azért kell pénzelnie a bankokat, hogy azok külföldi tulajdonosai ne omoljanak össze.

1982 óta vagyunk tagjai a Nemzetközi Valutaalapnak. Akkortól számítva háromszor kellett megújítani a "készenlétet": a nyolcvanas évek elején, 1996-ban, illetve most. Mindegyik esetben - talán nem véletlenül - szocialista "előjelű" kormány volt (van) hatalmon. Ergo: a valutaalap gyámságát ki más, ha nem a szocialista politikusok értenék. A valutaalap szakértői persze tudják, hogy a 25 milliárd dollárra rúgó hitelkerettel kecskére bízzák a káposztát, de hát nem - most sem - a szocialisták fizetik vissza majd a kölcsönt, hanem az adófizetők, a magyar nép.

Cserébe átmenetileg fellégezhetünk. Magyarország egy kis időre - esetleg pár évre is - megmenekülhet a csődtől, hiszen már - a valutaalap személyében - itt a csődgondnok. Innentől legalább három éven keresztül az IMF írja a Magyar Köztársaság költségvetésének forgatókönyvét. Ha pedig lehívja a Gyurcsány-kormány a nemzetközi pénzeket, 2010-ben országgyűlési választást sem kell már tartani. Annak a tétje legfeljebb annyi lesz, hogy a következő kormányzat kicserélheti a személyzetet a minisztériumokban.

De hogyan is állunk ezzel az "adósodj el" szindrómával? Az IMF, az EU és a Világbank által nyújtott hitelkerettel még nem vagyunk kint a vízből, a reálgazdasági bajok pedig megmaradnak. A harmadik - a parlament elé letett - költségvetés-tervezet sem orvosolja majd a problémákat. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy jelenleg mi történik a vén kontinensen, rájövünk: mi vagyunk az egyetlen EU-tagország, amelyik a válságra megszorításokkal válaszol. Európa-szerte gazdaságélénkítő csomagokkal igyekeznek tompítani a kormányok a krízis hatásait. Nálunk ennek nyoma sincs. Sőt a régi forgatókönyv érvényesül. Mintha a nyolcvanas évek szelleme kísértene: Magyarország a jövőben is külföldi hitelekből és nem a gazdasági növekedésből állít elő forrásokat, így folytonosan adósrabszolgaságba hajtja magát. A hitel hitel hátán akció pedig államcsődközeli helyzethez vezet. A szocialista kormánynak jól jött a pénzügyi világválság, erre való hivatkozással palástolhatja az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikáját.

Az ellenzék felelőssége az, hogy rámutasson: olyan hatalmas adósságot veszünk most az IMF-hitellel a nyakunkba, amelyet még az unokáink is nyögni fognak. A valutaalap mindig megkéri a kölcsön árát.

(Szajlai Csaba, Magyar Hírlap)