Eltelt egy év a parlament és a kormány munkájából, ha nagyon röviden kellene megfogalmaznia, hogy hova jutott az ország, mint mondana?

Visszaléptünk az időben. Az ország gazdasági teljesítménye hat éve volt utoljára ilyen kedvezőtlen. Most 2,7 százalék a GDP-növekedés. Már Románia is jobb gazdasági mutatókkal rendelkezik, mint Magyarország. A munkanélküliség ismét 6,4 százalék, három évvel ezelőtt volt utoljára ennyi. Az a kedvező tendencia, ami az Orbán-kormány alatt elindult, a Medgyessy-kormány alatt megtört.

"Kormányom véget vet a hatalmaskodásnak, az önkényeskedésnek, demokratikus jogállamot teremt" - olvashattuk Medgyessy Péter választási ígéretében. Az elmúlt egy évben a demokrácia minőségét illetően látott-e változást?

Hogy a demokráciát vissza kell állítani, az ugyanolyan blöff volt, mint a szocialisták sok más választási ígérete. Magyarországon tizenhárom esztendeje demokrácia van, s ez általában akkor szokott veszélybe kerülni, ha szocialisták kerülnek kormányra. Mint látjuk, most politikai megrendelésre dolgozik a rendőrség, koncepciós pereket készít elő, és soha nem látott mértékű tisztogatás tapasztalható.

Ha már említette az elbocsátásokat: hosszú listák készültek arról, kiket mozdítottak el a kormányváltás után. Talán az 1990-es rendszerváltáskor sem voltak ilyen nagy változások.

Nem emlékszem ilyen radikális tisztogatásra 1990-től. Antall József arra törekedett, hogy a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a tévéelnök kiválasztásakor olyan jelöltet találjon, aki az ellenzék számára is elfogadható. Jó néhány példát mondhatnék, amikor volt MSZMP-sek, akik korábban az államigazgatásban dolgoztak, az Antall-kormány alatt megtarthatták pozíciójukat. Ilyen volt Keleti György, aki a rendszerváltás előtt a Honvédelmi Minisztérium szóvivője volt, s az Antall-kormány alatt is ott maradt a minisztériumban, amíg egy időközi választáson nem nyert szocialista színekben.

Csupán tíz mandátum előnye van a parlamentben a kormányzó pártoknak, mégsem tudta a jobboldal megszorongatni az MSZP-SZDSZ-koalíciót.

Nincs ezen semmi csodálkoznivaló. A tíz mandátum a parlamenti matematikában elég kényelmes többséget jelent. Ha visszagondol: az utolsó esztendőben az Orbán-kormány lényegében kisebbségben lévő kormányként működött, és csak független képviselők támogatásával tudta biztosítani a szavazáshoz szükséges többséget. Mégsem tudtak fogást találni rajta a szocialisták. A koalíciós pártok most is biztosítják, hogy minden szavazásnál 194 képviselőjük jelen legyen. Mi legfeljebb a véleményünket tudjuk elmondani, de a végeredmény előre megjósolható.

De az egy évvel ezelőtti kárörvendő jóslatok, hogy az MSZP majd vért izzadva fogja kormányozni az országot, végül is nem jöttek be.

Nem mondom, hogy nem izzadnak vért. De nem attól vannak nehéz helyzetben, hogy a parlamentben csupán tízfős többségük van, hanem attól, hogy olyan választási ígéreteket fogalmaztak meg, amelyekről maguk is tudták, hogy hazugságok, blöffök. Amiatt is izzadniuk kell, hogy rossz gazdaságpolitikát folytatnak, a tétlenség jellemzi a kormányzást, a gazdasági kihívásokra semmilyen választ nem tudnak adni.

Békesi László, a Horn-kormány volt pénzügyminisztere is elismerte, hogy a kormánynak nincs gazdaságpolitikája, a sodródás jellemzi. Mégis a Fideszt hibáztatja, azt mondja, a bajok 2001-ben kezdődtek.

A szokásos másra mutogatás. A világgazdaságban 2000-től recesszió volt, de az Orbán-kormány nem akart egy újabb Bokros-csomagot, helyette a belső fejlesztést elősegítő Széchenyi Tervvel állt elő, ami a kedvezőtlen külgazdasági környezetben is biztosította Magyarország tartós gazdasági növekedési pályán való maradását. Ez sokaknak nem tetszett, mert közgazdasági elméletek dőltek meg. A kampányban Medgyessy Péter pontosan tudta, hogy a magyar gazdaság milyen állapotban van. Ehhez képest ígérte a jóléti rendszerváltást: több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak. Elérkezett a teljesítés időpontja. Ezzel Medgyessy a mai napig adós maradt, és a legegyszerűbb kifogást találta ki: minden baj forrása az Orbán-kormány. A Horn-kormány idején, amikor a baloldalnak kétharmados többsége volt, az első évet ugyanilyen tétlenség jellemezte, mint a mostanit. Annak a Bokros-csomag lett a vége, ennek pedig a Medgyessy-csomag.

A jobb- és a baloldal egymást vádolja a társadalmi béke, a köznyugalom veszélyeztetésével. A pártok ugyanolyan módszerekkel dolgoznak, mint a választási kampányban. Mi az oka, hogy nem tudunk megnyugodni?

Az ok nagyon egyszerű, Ron Werber MSZP-s kampánytanácsadó nem ment haza, itt maradt Magyarországon. Az a stílus, amit meghonosított, katasztrofálisnak tekinthető a magyar közbeszéd eldurvulása szempontjából. A szocialisták úgy gondolják, nem a választási program megvalósításával kell foglalkozniuk, hanem az ellenzék ellenzékének a szerepét kell eljátszaniuk. Folyamatosan kriminalizálják a politikát, politikai ellenfeleikkel szemben állandó botránykeltéssel, alaptalan vádaskodással és büntetőeljárások indításával próbálkoznak. Van olyan megye, ahol minden fideszes polgármester ellen büntetőfeljelentést tettek. Ezzal akarják elterelni a kormányzati munka gyengeségéről a figyelmet. Ma már ugyanis nagyon sokak számára világos: a választási ígéreteket nem fogják betartani.

Minél rosszabb az országnak, annál jobb a Fidesznek - ezt halljuk Kovács Lászlótól akár a parlamentben történtekről, akár a gazdaság állapotáról, akár Szász Károly megveréséről van szó. Az MSZP múlt hét végi választmányi ülésén is gátlástalansággal, feszültség, gyűlölet szításával vádolta meg a Fideszt. Úgy tűnik, erre a Fidesznek nincs válasza.

Az MSZP-elnök a választási kampány kezdetétől a mai napig folyamatosan vádaskodik, rágalmaz és hazugságokkal traktálja a magyar közvéleményt. Az esetek egy részében ezeket az ügyeket bíróságra vittük, s legutóbb Kovács Lászlóval szemben egy ilyen pert megnyert a Fidesz, de ő mind a mai napig nem kért bocsánatot. Sőt rágalmazásait továbbra is folytatja. A Fidesz elmúlt évi politikájából egyetlen példát sem tud senki hozni, hogy minden alapot nélkülöző riogatásba kezdtünk volna. A kormány korrupciós ügyeinek nyilvánosságra hozatala pedig nem feszültség vagy gyűlölet szítása volt, hanem kötelességünk: meg is lettek a konzekvenciái. Le kellett mondania Kiss Elemérnek, egy közigazgatási államtitkárnak és Magyar Bálint négy munkatársát föl kellett menteni.

Magyar Bálint az Oktatási Minisztérium botrányainak felszínre kerülése után fideszes piranjakommandóról beszélt, amely ragadozó hal módjára szétcincálja áldozatát.

Ez a kijelentés Magyar Bálintot minősíti. Az elmúlt jó egy hónapban öt botrány robbant ki az Oktatási Minisztériumban, egy pedig a miniszter ingatlanvásárlása kapcsán. Ezzel Magyar Bálint rekordott döntött. Ha alaptalan támadásokról van szó, akkor miért küldtek el négy embert a minisztériumból? És vajon az SZDSZ ügyvivői testületében miért követelték többen is Magyar távozását? Ha semmi alapjuk nem lenne a vádaknak, a baloldali médiában miért jelenik meg egyre több publicisztika arról, hogy Magyarnak jobb lenne lemondania?

Az SZDSZ rágalomnak tartja, hogy a jobboldal Magyar Bálint ingatlanvásárlásának tisztaságát megkérdőjelezi.

Az ingatlanvásárlásnak számos részletét nem ismerjük. Emlékezzünk vissza, hogy amikor Torgyán József Tállya utcai építkezése folyt, a baloldal felszólította: adjon számot, honnan van ez a vagyon. Ebben Magyar Bálint pártja, az SZDSZ élenjárt. Torgyánt nemcsak a miniszteri tisztségről, hanem a parlamenti mandátumról való lemondásra is felszólították. Megítélésem szerint Torgyán akkori és Magyar mostani ingatlanvásárlása között a jogi megítélést illetően semmilyen különbség nincs. Ha Torgyánnak el kellett számolnia azzal, honnan kapott pénzt az ingatlanvásárlásra, Magyar Bálintnak is el kell. Ha akkor Magyar indokoltnak tartotta Torgyán mandátumról való lemondását, akkor milyen alapon minősíti a vele kapcsolatban hasonló kérdést indokoltan fölvető képviselőket ragadozó halaknak?

Egyetért azzal, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vezetőjének a megveretése fordulatot hozott a magyar politikai életben?

Teljesen egyetértek. Nem volt példa az elmúlt tizenhárom évben arra, hogy egy ilyen fontos állami intézmény vezetőjét megverték vagy megverették volna. Telefonon történő fenyegetések, lejáratási kísérletek előfordultak, de ilyen súlyos bűncselekmény nem volt. Az még kevésbé fordult elő, hogy a pénzügyi szervezetek felügyeletét ellátó független intézmény vezetőjéről egy politikai államtitkár - jelesül Keller László - adatokat gyűjthet, s ezekből részrehajló, Szász Károly lejáratására szolgáló anyagot fabrikálhat. Milyen alapon készített Keller László ilyen jelentést? Mi volt ezzel a célja? Ki tudott az adatgyűjtésről? Hogyan szivárogtak ki az adatok a médiába? Mi van mindennek a hátterében? Elgondolkodtató, hogy ez ma megtörténhet Magyarországon.

A politikai szféra és a maffia összefonódásáról is suttogtak a Szász Károly megveretésével összefüggésbe hozott Pannonplast-ügy kapcsán. Indokolt ezt a kérdést feszegetni?

Várjuk meg a vizsgálat végét, nem akarok senkit gyanúba keverni. Az azonban tény: a Pannonplast-ügyben először pökhendi válaszokat kaptunk a kormánytól. Azt mondták, semmilyen állami pénz nem volt a tranzakcióban. Tíz nap múlva az első gyalogot föláldozták, mert kiderült, hogy törvénytelen módon, állami pénz segítségével bonyolítottak le egy magánbizniszt. Válaszolni kell a vizsgálatoknak arra a kérdésre is, érintettek-e szocialisták vagy személy szerint Medgyessy Péter, mert egyes sajtóhírek szerint Mudura Sándor is föltűnt a tranzakcióban, akiről tudjuk, hogy Medgyessy vadászcimborája. Nem véletlen, hogy a kormánypártok megakadályozták a vizsgálóbizottság felállítását, abban reménykednek, hogy őszig sikerül tisztára mosdatni azokat, akik ebben az ügyben sárosak lehetnek.

Eljön a kijózanodás pillanata, az emberek rájönnek, hogy becsapták őket - mondta többször az elmúlt évben. A Gallup közvélemény-kutató szerint a Fidesz beérte az MSZP-t.

Az interjú elején arról beszéltem, mi a kormányzati munka lényege: az ellenzék ellenzékeként viselkedni, s a kormányzati tehetetlenségről elterelni a figyelmet. Tudtam, hogy ez előbb-utóbb az emberek számára is világos lesz. Semmi meglepő nincs abban, hogy ez bekövetkezett. Sőt törvényszerű volt, hiszen a Medgyessy-kormány mégiscsak adós maradt programjának megvalósításával. Ha a 2004-es költségvetést elfogadja az Országgyűlés, az MSZP népszerűsége - és ez a tervezet ismerete nélkül is megjósolható - tovább fog csökkenni.

Az interjút Halász Csilla készítette, Heti Válasz, 2003. július 4., 9-10. oldal