- Magyar nácik kérdőjelezik meg és fenyegetik Szlovákia függetlenségét - mondja az erőtől duzzadó pulóveres Robert Fico, aki a szlovák hírügynökség szerint "a magyar támadásokról tájékoztatni akarja az érdekelt feleket az Európai Unióban". Közben a koalíciós partner, Ján Slota "Szlovákia megvédése érdekében" az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását, valamint az EU intézményeinek Magyarországgal szembeni lépéseit sürgető felhívást tett közzé. A királyhelmeci egyenruhás megemlékezés kapcsán gyorsan megszólal a magyar kormányszóvivő is. Most nincs hallgatás, kivárás, mint a dunaszerdahelyi magyarverés után. Daróczi Dávid kijelenti: az első információk szerint a szlovák rendőrség ezúttal a jogszabályok adta kereteken belül maradt. Azaz, dehogy vagyunk egálban. Már mi vagyunk hátrányban. De keményen védekezünk. A kormány a helyén van. Sajnos.

A szánalmas magyar-szlovák viszonynak két fő felelőse és több mint ötszázezer elszenvedője van. Az előbbi kettő a két miniszterelnök. A baloldali Robert Fico menetel előre. Népszerűsége az eget súrolja, az általa kormányzott ország valódi gazdasági sikertörténet, a következő választás a korábbinál is nagyobb győzelemmel kecsegtet, Ján Slota magyarellenes szavazóinak átcsábításával meglehet az abszolút többség is, kit érdekel hát a félmilliós magyarság hangulata meg a sértődött budapesti vezetés tétova fejcsóválása. Hát nem vicces, amikor Gyurcsány Ferenc a dunaszerdahelyi rendőrattak kapcsán azt mondja, hogy politikai vitákat nem lehet gumibottal megoldani? Csak neki szabad, a szlovákoknak nem? A szomszédságpolitikájára büszke, de a határon túli magyarokkal fenntartott intézményes kapcsolatokat felszámoló szocialista kormányfő Pozsonnyal szemben tehetetlen, idehaza pedig hiteltelen. Tehetetlensége és hiteltelensége vezetett oda, hogy ma tudatlan szélsőjobboldali figurák ugranak elő nemzetvédő köntösben, tovább nehezítve a kialakult helyzetet döbbenve szemlélő felvidéki magyarok dolgát. Míg idehaza a soha nem látott mélypontra süllyedt magyar- szlovák kapcsolat fordulatait vérmérséklet szerint dühvel, felháborodással, érdeklődéssel vagy éppenséggel unottan követjük, addig a felvidéki magyar közösség mindennapos traumaként éli meg a helyzetet, hiszen számára nem újsághír csupán e történet, hanem maga a valóság.

A felvidékiek nem magyar győzelmet várnak, hanem megoldást. Azt, hogy a jogsértéseket európai módon orvosolják, s a kormányzati szinten megnyilvánuló nyílt magyarellenességet legalább olyan komolyan vegyék Brüsszelben, mint annak idején az osztrák Jörg Haider idegenellenességét vagy a Jaroslaw Kaczinsky vezette jobboldali lengyel kormány radikális koalíciós partnereinek euroszkepticizmusát. És nem utolsósorban stratégiát, felkészültséget várnak a magyar kormánytól, amelyet érzékelhető meglepetésként ért a sokak által jó előre megjósolt dunaszerdahelyi eset. A felkorbácsolt politikai hangulat előbb-utóbb utcai magyarverést is eredményezhet Szlovákiában. Ugye, készen áll a kormány az ezt követő lépésekre?