"Szlovákiában a politika túllőtt azon a célon, amelyről azt hitte, hogy hasznára lesz. Az első nagy baklövése Malina Hedvig megverésének átpolitizálása volt" - véli Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke. A másik hibának a Benes-dekrétumok megerősítésével kapcsolatos pozsonyi parlamenti határozathozatalt tartja. Mint mondta, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát elítélő pozsonyi állásfoglalás teljes egészében ellentétes az európai uniós szokásokkal, és már az Európai Szocialista Párt sem tudta tolerálni. "Eközben megtörtént a dunaszerdahelyi szörnyűség, amikor védtelen embereket a hatalom által irányított rohamrendőrökkel ok nélkül tönkreverettek. Két éven belül négy olyan botrány történt, amelyből egy is elegendő lenne ahhoz, hogy elromoljon a magyar-szlovák kapcsolat" - mondta a politikus.

A dunaszerdahelyi brutalitás célja szerinte a felvidéki magyarok megfélemlítése volt, mert egy megfélemlített néppel könnyebb elbánni. Duray úgy véli, a szlovák hatalom ezzel bizonyította, hogy állami rangra emelte a szélsőséget, amely már a kormánypolitikában is fellelhető a kormánykoalíció összetétele miatt.

A politikus egyrészről mégis optimista, mert tudja, hogyan lehetne rendbe hozni a magyar-szlovák viszonyt. "De borúlátó is vagyok, mert a jelenlegi szlovák politikusok erre alkalmatlanok" - magyarázta. Duray két lehetőséget lát Pozsony előtt: vagy előremenekül, azaz további magyarellenes provokációkat szervez, hogy megpróbálja bizonyítani a magyarok szélsőségességét, vagy végképp fel kell adnia mostani pozícióját, visszavonulót kell fújnia. "A szlovák kormánypolitikusok zsákutcába kerültek, amelyből valamiképpen ki kell menekülniük. Úgy tűnik, az előremenekülést választják, de hogy ez miként végződik, az ma még beláthatatlan."

Duray szerint jó tudni, hogy akadnak olyan szlovák értelmiségiek, akik - a sajtó egy befolyásos részével együtt -, "nem értenek egyet a magyarellenességgel, sőt ezt nyilvánosan is vállalják: tiltakoznak és petíciókat írnak alá, a szlovák szellemi életnek azonban nincsen eszköze, amellyel a kormányzati erőt ellensúlyozhatná".

Úgy látja, ma már világos, hogy a felvidéki magyarok védelemre szorulnak. Kérdésünkre, hogy bekövetkezhet-e az észak-írországihoz hasonló helyzet, amikor rendőrsorfallal kell elválasztani egymástól a különböző világnézetű és nációjú embereket, azt válaszolta: nem szeretné az ördögöt a falra festeni, a magyarok és a szlovákok évszázadokon keresztül békében éltek egymás mellett, és nem követtek el egymással szemben erőszakot.

"A mostani magyarellenességet fokozatosan és tudatosan alakították ki a szlovákok körében - állítja Duray. - Nem tudom, van-e eszköze a magyar kormánynak arra, hogy méltóságteljesen fel tudjon lépni a feszültségkeltés ellen. Egy biztos: nem szabad visszautasítani a kormányfők tanácskozását, évente egyszer találkozniuk kellene, hogy tisztázzanak minden vitás kérdést, nem elegendők az ötperces eszmecserék. Az Európai Unióban ilyen rossz viszony két tagország között még soha nem volt. Ennek ellenére meg vagyok róla győződve, hogy az uniónak van módja rá, hogy oldja a feszültséget a két ország között. Brüsszel rá fog erre kényszerülni, mert a mostani helyzet így nem maradhat." A reményének hangot adó politikus szerint az is megoldás lehetne, ha lecserélnék a szlovák kormányt, így talán rendbe lehetne hozni, amit Robert Ficóék elrontottak a két ország, a két nemzet kapcsolatában. Addig is mielőbb "el kellene érni, hogy a felvidéki magyarságot ideiglenesen védelmi gyámság alá helyezze az Európai Unió, ami csak akkor érhetne véget, amikor megszületik egy olyan törvényrendszer Szlovákiában, amely kollektívan védi a magyarokat".