A "fekete doboz" -, ahogy a Golf-áramlatot ma is emlegetik egyes szakemberek-, újra szolgált néhány információs drágakővel. A NASA műholdfelvételeinek elemzésével egy nemzetközi kutatócsoport eddig sosem látott jelenséget fedezett föl.

Skandinávia éghajlatát enyhítő, meleg, kanyargós tengeráramlat fölött hosszan elnyúló, keskeny esőfüggöny lebeg. A jelenség olyan eseménysorozat része, amely nemcsak Európa, de akár egész bolygónkra kiterjedő időjárási és éghajlati következményekkel járhat.

A felhőzet és a csapadék a környező tengervíznél jóval melegebb Golf-áramlat miatt alakul ki. A fölmelegedett levegő a magasba tör (ez a konvekció, azaz föláramlás), és lehűl. A lehűlés miatt a vízpára kicsapódik - felhő képződik. A felhőcseppek megnőnek, majd kihullanak: ez az eső. (A részletekkel külön tudományág, a felhőfizika foglalkozik). Mondhatjuk, hogy a meleg vízfelszín okozta csapadékképződés gyakorlatilag törvényszerű. De még a felfedezőket is meglepte, amikor kiderült: a meleg levegő egészen a sztratoszféráig, azaz 9-11 km magasságig fölhatol, vagyis a Golf-áramlat az egész alsó légkört (a troposzférát) melegíti.

A föláramlás a sztratoszféra szintjén (más okok miatt) megtorpan. Mivel felfelé nem mehet tovább, oldalra térül, és beleolvad(hat) az ebben a magasságban gyakori, nyugatról keletre tartó "futóáramlásba" (jet stream). A meleg levegő fölfelé irányuló mozgása szivattyú módjára gyűjti össze a levegőt az alsó szintekből és további hajtóerőt ad(hat) a futóáramlásnak.

A legnagyobb földi folyó, az Amazonas vízhozama a torkolata táján 0,2 millió köbméter másodpercenként, a Duna vízhozamának 34-szerese. Az Atlanti-óceánba ömlő összes folyó hozama 0.6 millió m3/s. Ehhez képest a Golf-áramlat a Floridai-szorosnál 31 millió, a Hatteras-foknál pedig, ahol eltávolodik a szárazföldtől, már 81 millió m3/s: mintha a Duna-Tisza közén egy száz méter mély folyam hömpölyögne.

Ez magyarázhatja Európa nyugati részének enyhe klímáját, a hasonló szélességeken fekvő kanadai területeknél 5-10 Celsius-fokkal magasabb átlagos hőmérsékletét. De hogyan képes hatni a Golf-áramlat kontinentális, netán még nagyobb léptékben? A kérdés jogos, mert a globális, középtávú (szezonális) előrejelzési modell nem válik be Európára. Megfigyelési rácshálózata ugyanis 150 km, így nem képes "észrevenni", tehát számításba venni a néhány tucat kilométer mélységű csapadék, illetve feláramlási zóna hatását.

Milyen hatást is kell itt beépíteni a modellekbe? A kép és egy kis vizuális fantázia segít megérteni a helyzetet. Csak oda kell képzelnünk a nagyjából nyugatról keletre tartó, 1,5-5 km átmérőjű futóáramlást (kék nyilak), mint a vízfelszínnel párhuzamos csatornát. A távolsági gépek pilótái tudják (és gyakran ki is használják), hogy e csatornákban a szél sebessége 200-400 km/óra is lehet. A különböző hatóerők miatt a több ezer kilométer hosszú futóáramlás is kígyózó mozgást végez, ami végül örvények képződésére és leszakadására vezet. Forgásirányuktól és a légkör állapotától függően így ciklonok, illetve anticiklonok jöhetnek létre, amelyek "előéletét", előzményeit a Golf-áramlatból származó plusz hőenergia is befolyásolhatja. Ezért - az esőfüggöny okait és jellemzőit ismerve és hatásait figyelembe véve - a kutatók jobb modelleket és sikeresebb prognózisokat tudtak készíteni.

Sajnos, a Golf-áramlat - és emiatt Európa - jövője a klímaváltozás okozta jégolvadástól is függ ... de ez már egy másik történet.