Az utálat leckéje

Na most mi van? Most, hogy a Ferencváros szurkolói végre megtudták, kik zárták ki csapatukat az NB I-ből 2006-ban? Mit csinálnak majd? Megvárják a licencbizottság tagjait a sarkon, s jól helybenhagyják őket? Vagy vizsgálatot kérnek? Mondván, nem minden bizottsági tagnak volt meg a megfelelő kompetenciája ahhoz, hogy dönthessen a Fradi sorsáról?

Létrehozva: 2008. november 12., 07:12	nyomtat	küld

És ezzel vajon mire menne a tisztelt ferencvárosi szurkolósereg?

Az MLSZ licencbizottsága csak egy apró hivatali szervezet. A Fradi sorsáról pedig sokkal, de sokkal magasabb polcokon döntöttek. Alighanem a legmagasabb polcon. A központi bizottságok, az első titkárok magasságában, ott, ahol úgy köszönnek, hogy "jó napot, Horn elvtárs!", és "szervusz, Ferikém!". És az a megsemmisítő düh, amivel 2006-ban kizárták a Fradit az NB I-ből, nem előzmény, és nem hagyomány nélkül való. Rákosi volt az, aki 1950-ben elrendelte, hogy előbb változzon ÉDOSZ-ra, majd pedig Kinizsire az FTC neve. A klub színe pedig a zöld-fehér helyett piros-fehér legyen. Rákosi azt az öntudatos kispolgárságot akarta orrba vágni ezzel, amely 1899-ben megalakította az FTC-t. Elvégre a legfelsőbb pártvezetés szerint éppen ez a réteg volt a szocializmus legmegátalkodottabb ellenfele. De sok csasztuska szólt róla! Na és az a sok magyarkodás! Központi stadion hiányában ugyanis a válogatott mérkőzések jelentős részét a Fradi pályáján játszották, nemcsak a háború előtt, de utána is. A közönség ilyenkor elénekelte a himnuszt. Szóval tüntettek a nacionalisták...

És hát, persze, felkerült a Fradi számlájára az úgynevezett nyilas múlt is. Mindjárt a legelejére. Történt, hogy a Szálasi-rendszer - élve hatalmával - felülről az FTC-re ültette Jaross Andort. Hátha a sporton keresztül hatásosabban sikerül majd terjeszteni a hungarista eszméket. Azt már viszont elfelejtették Rákosiék, hogy amikor a zsidótörvények miatt 1944-ben kizárták az MTK-t a bajnokságból, a Ferencváros volt az egyetlen csapat a mezőnyben, amely hangos szóval tiltakozott a lépés ellen. Persze hogy ilyen előzmények után az FTC a küzdelmes sors, az igazságkeresés és az összetartozás metaforájává változott. És a csapat azokat az embereket vonzotta magához, akik hittek ezekben a dolgokban. Történetesen a fél országot. Ha nem még nagyobb részét! Csoda-e, ha kötelező leckévé vált a Fradi gyűlölete a mindenkori baloldal hatalmi rétegeiben?

Látszólag azért zárták ki a Ferencvárost 2006-ban, mert nem volt pénze. Nem ez volt az első és érthetetlen anyagi mélypont a klub életében, de ez is egy külön történet. Ám ez most olyan helyzet volt, amit nem hagyhatott ki az a bizonyos elit, amelynek egyébként magában az MLSZ-ben is vannak emberei. Hát hogyne lennének! És nem csak ott! A Fradi kizárásának ügye ugyanis a Legfelsőbb Bíróságig jutott. Ott megállapították, hogy jogellenes volt a klub kizárása az NB I-ből. A paragrafusok nyelvén szólva tehát vissza kellett volna állítani az "eredeti állapotot". A Fradi azonban továbbra is az NB II-ben játszik. Vajon hogy párologhatott el a bírósági döntés ereje? Egy állítólagos jogállamban... Mindezt egy listával aligha lehet megfordítani.

(Sinkovics Ferenc, Magyar Hírlap)