Feri Hood meg a tűzoltók

Létrehozva: 2008. november 12., 07:25	nyomtat	küld

 

Az orosz tőzsde gyakorlatilag működésképtelenné vált, mert vagy akkorát esik, vagy akkorát emelkedik, hogy kénytelenek leállítani a kereskedést, amely így is sokszor napokig szünetel. A lett jegybankelnök Londonban a skandináv pénzvilág vezetőinek társaságában bizonygatta, hogy a balti országok nem fogják megismételni az izlandi összeomlás forgatókönyvét. Rigában mindenesetre ötszázalékos GDP-csökkenést sem tartanak kizártnak a következő hónapokban. Bulgária folyó fizetési mérleghiánya a GDP huszonnégy százalékát teszi ki az idén. Ezt eddig külföldi befektetésekkel ellensúlyozták, és a pénzt javarészt abba az ingatlanlufiba fektették be, amely most törvényszerűen kipukkant. Mindezt azért soroltam el, mert a befektetők hajlamosak arra, hogy e térség országait egy kalap alá vegyék. Esetleg rá lehetne venni őket: legalább három csoportra osszák a régió államait. Az egyik legyen a szovjet utódállamoké, a másikba tartozzanak a visegrádi négyek, a harmadik pedig a balkáni viszonyok egyvelege. A gond csak az, hogy ez rajtunk nem segít, mert a magyar gazdaság jelenleg a balkáni kalapban van, mozgása elszakadt a visegrádi országokétól.

Nem kell Nobel-díjas közgazdásznak lenni, csak a józan paraszti eszünket kell elővenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a kialakult helyzetben a régió kormányainak egyetlen kulcsfontosságú feladatuk van. Olyan befektetőbarát környezet kialakítása, amely még a mostani pénzszűkében is mágnesként vonzza a beruházókat, hiszen a térség egyetlen országának gazdaságát sem lehet fenntartani külföldi hitelek nélkül, a fejlődésről már nem is beszélve. A befektetőket köztudottan úgy lehet megnyerni, ha egy ország gazdasága fenntartható fejlődési pályán van, vagyis ha tudják, hogy idehozott pénzük nem veszhet oda egy esetleges államcsőd miatt. Akkor nyerhetők meg, ha a gazdasági környezet kiszámítható, vagyis ha öt-tíz évre előre ki lehet számolni a befektetések megtérülését. Ellenkező esetben elképzelhetetlenek például a hosszú távon hasznot hozó infrastrukturális beruházások. Akkor, ha rendelkezésre áll az a versenyképes beszállítói háttér és az a korszerűen képzett munkaerő is, amely a folyamatos működést biztosítja.

A jelenlegi magyar kormányzó elit a fentiekből ítélve mindent megtesz a befektetők elriasztásáért. A mai hazai gazdasági környezetről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy befektetőbarát. Az élőmunkát terhelő adók és járulékok túl magasak, a bürokrácia elburjánzott, a kormányzat lépései kiszámíthatatlanok. Az adórendszer módosításait nem a versenyképesség fokozásának ésszerű szempontjai, hanem a költségvetés bevételeinek pillanatnyi növelése határozza meg. Ez a szempontrendszer alkalmatlan a hosszú távú tervezésre. Az adók változását a hatalom sem tudja kiszámítani előre, még egy évre sem, a befektetők még kevésbé. A gazdaság pályájáról annyit ellenben tudunk, hogy hosszú távon nem fenntartható. Nemcsak a szeszélyesen változó adórendszer miatt, hanem mert a nyugdíj-, az oktatási, az egészségügyi és az önkormányzati rendszerünk egyaránt finanszírozhatatlan.

Már az észak-balkáninak minősíthető viszonyok stabilizálását sem tudjuk kigazdálkodni, az európai színvonal megteremtéséről nem is beszélve. Ráadásul a befektetőknek folyamatosan olyan üzeneteket közvetítünk, hogy ha hasznot hoznak a beruházásai, azt könnyen lenyúlhatja a kormányzat. A bankok után most az energetikai ágazatot sújtja a Robin Hood-különadó itthoni változata, a "Feri Hood". Ennek az a sajátossága, hogy ideiglenesen vezetik be, és aztán addig marad a nyakunkon, mint annak idején a szovjet csapatok.

Gond van a hazai kis- és középvállalkozó beszállítókkal is, többségük még a pénzbőség idején sem jutott elég forráshoz, hogy az itthoni multik minőségi követelményét teljesítse. A jelenlegi tizenegy és fél százalékos forintalapkamat mellett erről álmodni sem mernek. Maholnap nemcsak hitelt vesznek fel külföldi valutában, hanem hamarosan egymás között is euróban és svájci frankban számolnak el. A hiteleket úgyis ebben a két valutanemben veszik majd fel, mert a forintkölcsönök kamataihoz képest húsz-harminc százalékos nyereséget kellene produkálniuk a túléléshez, amit ma képtelenség kigazdálkodni.