Az a rendőrség, amelyik törvénytelenül és brutálisan összeverte az állampolgárokat, s amelyik aztán védte a védhetetlent, eközben összevissza hazudozott, arcpirulás nélkül, nos, ez a rendőrség most résen állt, és könyörtelenül lecsapott egy újságíróra. Nevezett újságíró rejtett kamerával felvette, miképpen lehet némi kenőpénzért rokkant-igazolványhoz jutni mifelénk. Hogy ezt megtehesse, eljátszotta az ügyfelet, úgy tett - úgy kellett tennie -, mintha ő maga szeretne hozzájutni ilyen módon, vagyis törvénytelenül, nevezett dokumentumhoz. Lépésről lépésre haladt, szépen besétált a csapdájába mindenki. Ezután gondosan és akkurátusan, jogkövető állampolgárként értesítette a rendőrséget mindenről, feljelentést tett, anyaga lement a tévében - mindenki boldog volt, kivéve a vesztegetőket és megvesztegetetteket.

A boldogság nem tartott sokáig.

Mert a mi éber rendőrségünk és éber ügyészségünk kíméletlenül és határozottan lecsapott. És beidézték nevezett újságírót, majd rabosították. Levették ujjlenyomatait, szájában kotorásztak kis kefével, hogy DNS-mintáját is megszerezzék. Ha legközelebb eszébe jutna, mondjuk, a kormányzati korrupciós ügyek nyomába eredni, már ne is kelljen feljelentést tennie, hanem mindjárt elő tudják állítani, mondjuk a DNS-e alapján.

Ebben a nyomorult országban, ahol egekig ér a hazugság, ahol minden fontos ünnep előtt immár menetrend szerint előkerül valami homályos szlovák szervezet, amelyik egyenesen terrorcselekményre készül, ahol belelövöldöznek a rendőrpalotába, s ahol még soha senkit ilyen ügyben nem sikerült elkapni, itt az egészen hülye rendőrség, karon fogva az egészen hülye ügyészséggel, lecsap egy oknyomozó újságíróra, aki végezte a dolgát, s aki dolga végeztével a rendőrségnél tett feljelentést az általa lebuktatott bűnözők ügyében. Aztán, amikor kitör a balhé, természetesen mindenki a másikra mutogat. A rendőrség az ügyészségre, és fordítva. Csak azt képtelen kimondani bárki is, hogy "bocsánatot kérünk, valami fatális félreértés történt", vagy "valamelyik munkatársunk hibázott, de már kirúgtuk, és kérjük az újságíró úr elnézését, továbbá kérjük, hogy fáradjon be hozzánk, és vegye át a kártérítést, amelyet soron kívül nyújtunk át neki".

Nem. Ezt senki sem fogja mondani. Sőt... Nevezett újságírónak, Polgár Gézának jó esélye van rá, hogy bíróságon köt ki, ahol majd egy bíró el is ítéli, miképpen tette ezt egy egészen hülye bíró egy másik kereskedelmi televízió munkatársaival egy ugyanilyen ügyben.

Régen, miután végrehajtották a halálos ítéletet, a város bírósága minden esetben perbe fogta a hóhért, majd nyomban fel is mentette. Talán érzik, hogy volt ebben a szokásban valami nemes, valami ragaszkodás a joghoz és az igazsághoz.

Ebből annyi maradt ebben a "civilizált" világban, hogy egy munkáját végző újságíró soha nem tudhatja, mikor áll majd a bíró elé, és miért.

Pfuj, de ocsmány ez az egész...