- Válság van. Demszky Gábor felvetette, hogy meg kéne felezni az önkormányzatokat. Egyetért?

- A főpolgármester és a miniszterelnök is folyton a kistelepüléseket akarja megszüntetni, noha az igazi nagy gondok a fővárosban vannak. Órákig ülünk fölöslegesen a budapesti dugókban, ez a kár hetente 10 milliárdosra tehető. Ha egy kis községben rosszul mennek a dolgok, az nyilván kellemetlen az ott élő pár száz embernek, de nemzetgazdasági kárt nem okoz. Ám a települések fele már most önhibáján kívül képtelen ellátni a feladatait. A Hegyvidéki Önkormányzat viszont az utolsók között lenne, amely csődbe megy.

- Mert ön ennyire jól végezte a munkáját?

- A Hegyvidék stabil, kiszámítható kerület. Az országos folyamatokat persze itt is érezni. Egyre szűkül a pénzügyi mozgásterünk, csökken a forrásmegosztásból eredő támogatás, és egyre több a feladatunk. Nem is a képviselők fizetése a legnagyobb költség, hanem a döntésekhez kapcsolódó elvesztegetett idő. Bármilyen döntés, amelyhez a fővárosi önkormányzat kell, hosszú hónapok alatt születik meg. Erre a problémára többféle megoldás lehet. Össze lehetne vonni kerületeket vagy éppen megszüntetni a fővárosi közgyűlést, s a közös budapesti ügyeket - közlekedésszervezés, BKV, egészségügy, szakképzés - a polgármesterek tanácsára bízni.

- Látja már, hogy a kerületre milyen hatása lesz a válságnak?

- Működési költségekre egyetlenegy forintot sem vettünk fel - a hitelválság ezért nem is fenyeget minket. Nem vagyok közgazdász, a pénzügyekkel óvatosan, konzervatívan bánok. Az elmúlt két évben nagyon fegyelmezetten gazdálkodtunk. Óriási terhet ró ránk, hogy csökkent a gyermekek után járó támogatás, de ennek ellenére nem zártunk be még iskolát sem a kerületben.

- A beruházásokat viszont hitelből fedezik.

- Ezt a világon mindenütt így csinálják. A legnagyobb kerületi beruházásunk épp a napokban fejeződik be. A Csörsz utcában a főváros legnagyobb többfunkciós sportcentrumát adjuk át. Ilyen mértékű beruházásba már nem fogunk ebben a ciklusban.

- Ebbe nem ön: még az elődje fogott bele.

- Igen, az előző polgármester alatt indult. A befejezést követően a munkák kifizetése és az üzemeltető megszerzésének feladata viszont rám hárult, a Sportmaxszal állapodtunk meg, egy olyan csapattal, amelynek már van tapasztalata hasonló létesítmény működtetésében.

- A sportcentrumot négymilliárdért építették a kerületiek pénzéből, akik ennek ellenére piaci áron válthatnak jegyet. Ez miért jó üzlet a kerületieknek?

- Mert végre a hegyvidéki családok egy minőségi létesítményben tudnak sportolni. Budapesten az elmúlt húsz évben tucatjával zártak be sportlétesítményeket, itt azonban épült egy belső-külső medencés, háromezer négyzetméteres fitneszrészt tartalmazó és 1500 nézőt befogadni képes csarnok. Fontosnak tartottam, hogy a költségvetésünket ne terheljük az üzemeltetés költségével. Ezért választottunk erre egy profi társaságot. A belépőjegy árát pedig úgy fogja meghatározni az üzemeltető, hogy elég ember látogassa ahhoz, hogy nyereségesen működjön az intézmény. Büszkék lehetünk arra, hogy egy ilyen létesítmény nyílik a kerületben. A Hegyvidék egyébként sok szempontból a legek kerülete. Nemcsak a város legzöldebb része: a gazdasági, kulturális elit jelentős része is itt lakik. Van itt egyfajta elittudattal keveredő, de nem kirekesztő lokálpatriotizmus.

- Egyrészt elit kerület, másrészt itt is egymást érik a turkálók és a szociokocsmák. A Márvány utcában például, amelyről két éve azt ígérte, hogy sétálóutca lesz.

- Ez egy nagy ívű, komoly fejlesztés, amelynek a finanszírozását uniós pályázatból szeretnénk megoldani. Pontosan emiatt hosszú előkészítési és tervezési fázisa van, nem megy egyik napról a másikra. Ennek ellenére bízom benne, hogy a ciklus végére elkészül a sétálóutca. A Böszörményi úti promenád, amely mindezt megkoronázza majd, már a következő ciklusra marad: ahhoz villamossíneket kell arrébb tenni, mélygarázsokat kell építeni. A másik nagy tervünk, a Gesztenyés kert és a MOM felújítása, amellyel összehangoltan állandó, minőségi helyet kapna a Budapesten, sőt a régióban is egyedülálló Ökopiac, szintén jól halad.

- Ha már felújítások: a helyi lapokban rendre festőpemzlivel a kezében tűnik föl. Óvodai kerítések, zebrák... Állítólag ki nem állhatja a marketingpolitikát.

- Az a marketingpolitka, amit a kormány csinál: öncélú magamutogatás zajlik, valós munkát nem jelentő hirdetés. Amit mi alkalmazunk, az pontosan az ellentéte ennek, hiszen a politikai marketing segítségével megpróbáljuk felhívni a figyelmet olyan munkákra és célokra, amelyek léteznek, s amelyek megvalósításáért dolgozunk. Azzal például, hogy feltűnőre, piros-fehérre festettük az iskolák előtti járdákat, elértük, hogy az emberek beszéljenek a Biztonságos úton a hegyvidéki óvodákba, iskolákba programunkról. Ilyen célokért természetes, hogy én is odaállok az aszfaltra, és kenem a piros festéket.

- Árpád-sávos zebra?

- Abszurd történet, de nem fogja elhinni: megtörtént. Mesélte egy munkatársam, hogy az első zebra piros festését követően a rendőrség ki akart vonulni. Olyan bejelentést kaptak ugyanis, hogy a XII. kerületben a polgármester Árpád-sávos zászlókat festet az úttestre. Ezt akarták megakadályozni, pedig több nyugat-európai országban régóta bevett gyakorlat, hogy pirosra festik a zebrákat.

- Érzékeny téma, különösen a turulszobor kerületében. Bontják lassacskán vagy sem?

- A világháborús emlékmű sorsát úgy szeretném megoldani, hogy az mindenki számára elfogadható legyen. Egy évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy vállalható kompromiszszumot kötöttünk, amely figyelembe veszi mindenki érzékenységét. Demszky Gáborék azonban felrúgták ezt a megállapodást. Nagyon sajnálom, hogy így történt, hiszen a mostani helyzet leginkább azokhoz a II. világháborúban elesett kerületi áldozatokhoz méltatlan, akikről az emlékmű szól. Ezek után nem maradt más, mint hogy bármilyen törvényes és jogilag elfogadható eszközzel megvédjük az emlékművet és azok emlékét, akikért állíttatott. Bízom abban, hogy lehiggad a fővárosi testület, és visszatér az egy évvel ezelőtti kompromisszumhoz. De az is lehet, hogy a megoldási javaslatomat a következő testület fogja majd elfogadni.

- Az két év múlva esedékes. Addig elhúzódhat a dolog?

- Megvan rá az esély.

- Akár nyugdíjas állás is lehet a hegyvidéki polgármesterség egy jobboldalinak. Ez a cél?

- Sok örömet találok a polgármesterségben, de rengeteg munkát és odafigyelést jelent. Szerteágazó, összetett feladatok vannak a vagyongazdálkodástól az óvodák fenntartásán át a roncsautók elszállításáig. Ez az állás mindennap új kihívások elé állítja az embert. De ez így is van jól, hiszen ezt tekintem fő feladatomnak, csak utána az oktatásügyet, és végül az országos politikát.