Egy ilyen cég valós értéke felbecsülhetetlen. A Fővárosi Gázművek Zrt. az idén a tervezettnél kétmilliárd forinttal több osztalékot fizetett. Olyan terméket árusít, amelyre biztosan növekszik a kereslet, hiszen alternatív energiaforrások Budapesten még évtizedekig nem jöhetnek szóba. Ráadásul a kisebbségi tulajdonos, a német RWE Gas International elővételi joggal bír, ami csökkenti a lehetséges vételárat. Demszky ennek ellenére már októberben kijelentette, hogy nem akarja megtartani a Főgázt, hiszen több mint ötvenmilliárdra van szüksége, itt és most. E lüktetve fájó hiányérzet érthető, de nem a megsanyargatott kétmillió lakos tehet róla, hanem a neoliberális városvezetés, amely tökéletesen kifosztotta Budapestet. Tette ezt például a négyes metró nevű kamuprojekttel, e soha vissza nem térülő "beruházással", a közutak havonta történő, mélyen minőség alatti renoválgatásával, baráti cégeknek a semmiért kifizetett, kolosszális tiszteletdíjakkal, és sorolhatnánk, oldalakon át.

Kemény tél jön. S míg a nagypolitikában heves viták folynak nem létező gázvezetékekről, a lakosság egy része várhatólag fázni fog. Európában, ahová állítólag tartozunk, a stratégiailag fontos közszolgáltató cégeket közösségi tulajdonban tartják, mert a brutális áremeléseket az állam csak így képes ellensúlyozni. Európában szem előtt tartják az egyszerű igazságot, hogy amit eladnak, az már nem az övék. A magyar főváros vezetése azonban újabb lépést tesz a totális privatizáció, a nemzeti vagyon teljes kiárusítása felé. Az országot legérzékenyebb pontján támadja meg: ezentúl kizárólag a piac diktál a gázpiacon. Sőt, várhatólag egy monopóliummal bíró külföldi cég kezébe kerül a gázellátás. Olyan helyzetbe hajszolták a fogyasztókat, amelyben nincs választásuk. Fizetnek, mégpedig annyit, amennyit előírnak nekik, vagy dideregnek. Demszky azt mondta: a Főgáz eladásából származó pénzt utak, hidak, kórházak és iskolák építésére-fejlesztésére szeretné fordítani. A valóság ezzel szemben az, hogy az említett közjavakat a koalíció magasról leértékeli. Épp regnálásuk alatt mentek tönkre a fővárosi utak és hidak. Nemhogy fejlesztenék és építenék a kórházakat és iskolákat, amortizálják, majd bezáratják és bagóért eladják azokat.

Mindez abból a vadkapitalista szemléletből fakad, amely épp napjainkban dönti romba a világot. A XVIII. században, amikor először tört ki válság a kapitalizmus térhódítása nyomán, a brit parlamentben szavazást tartottak egy javaslatról, miszerint a felelősöket varrják zsákba, és hajítsák a Temzébe. Ily radikális megoldások a mai Európában szóba sem jöhetnek (akkor is leszavazták a javaslatot). De el kellene gondolkozni rajta, hogy a válság okozóit és haszonélvezőit méltányosabban kezeljük kissé. Van egy álmom: legyen Demszkynek és tettestársainak ugyanolyan kemény tele, mint a budapesti nyugdíjasoknak. Üldögéljenek molyette, avítt télikabátban a hideg konvektor előtt. Leheletük párája fagyjon az ablaküvegre. És jöjjenek rájuk is a hajnalok, amikor a gyógyszer melletti pohárba beledermed a víz.