Mostanában más cserékre mozdul az ország: forintalapú hiteleinket hosszabb távúra, devizahiteleinket forintalapúra cseréljük. Drágán megfizetünk most egy tavalyi karácsonyi ajándékért, alacsony hiteldíjmutatóval kínált, már tönkrement távol-keleti házimoziért, intelligens mosógépért! Végignézünk a sok-sok bedőlni látszó hitel tulajdonosán, s szemünkbe ötlik a most is készségesnek tűnő bankok nyájas arca: cseréljünk! Korábbi, múló örömeinknek mára túl nagy áruk lett. Vajon megtanultuk egy életre, hogy ilyen áron nem kell többé a csillogó üveggolyó?

Csereberélünk mi mostanában mást is: a kormány például költségvetést, immár harmadszor. Eközben nem magával, hanem velünk játszik életveszélyes módon. A felelőtlenség, a tehetetlenség súlyos terhét akarja lecserélni az összefogás, a bajban összetartás nemes eszméjére, mindezt úgy, hogy felejtsük el a kormányzat elmúlt hatévnyi ámokfutását. És eközben hatszázmilliárd forintot kínál a bankoknak, tőkefedezet okán.

Az egészségügyben rendet vágó Molnár Lajos, illetve a mostanában a bulvármédiában gumikötélen himbálódzó volt miniszter asszony kétéves tevékenysége alatt zajlott le az ágazat kivéreztetése, 270 milliárd forint kivonása. Ennek a pénznek több mint a kétszeresét kapják most meg a pénzintézetek. Ez sem volt jó csere.

Volna itt még mit-kit cserélni... De az ország mellébeszélő Pinocchióját, az elmúlt évek hazugságainak kitervelőjét és végrehajtóját nem cseréljük le. Marad, mert a parlamenti pártok "kistigrisei", az egyszázalékos pártok segítséget fognak nyújtani maradásához. Segítségük abban áll majd, hogy hamis szólamok hangoztatásával megszavazzák a nyomor, a szociális válság költségvetését. Gyurcsány marad, a parlamenti törpék pedig agyhalottként még vagy másfél évig az MSZP lélegeztetőgépén vegetálhatnak. A baj csak az, hogy ennek az üzletnek az árát is mi, választópolgárok fogjuk megfizetni. Kamatos kamattal!