Gazdasági szakértők szerint a környezetvédelmi erőfeszítéseket összhangba lehet hozni a gazdasági válság megoldásával. Az államnak olyan iparágba kell fektetni, mely lényeges fejlődés előtt áll, és rendkívül fontos az ország (és a világ) számára. A jelenlegi helyzetben jobbat nem is lehet elképzelni a zöld technológiák fejlesztésénél. Azonban a többi iparágban érdekelt emberek így átmenetileg kellemetlen helyzetbe kerülhetnek. Más szakértők szerint ez a megoldás nem vezet jóra. Szerintük a zöld energiákba való befektetés eddig többször rossz eredményt hozott, például a bioetanol erőltetése, vagy Németországban a napelemek előnyben részesítése, mely a világ egyik "legnapszegényebb" országa, csak a szilikon világpiaci árát növelte, így más, napban gazdagabb országban sem lehetett költséghatékonyan működtetni a napelemeket.

Tehát mit tehet egy ilyen hatalmas ország vezetője a környezetvédelem érdekében?

Már jelenleg is az USA hadserege az, aki a legtöbbet fektet be a világon a kutatás-fejlesztésbe, ezenkívül a katonai vezetők számára lényeges szempont az energiahatékonyság. Lényeges még, hogy Obama megígérte, a Bush-kormányhoz hasonlóan, hogy összehív egy nemzetközi energiafórumot, hogy egybegyűljenek a fejlett és fejlődő, nagy energia-felhasználó és károsanyag-kibocsátó hatalmak. Több szakértő úgy gondolja, hogy ez a legfontosabb teendője, ha tisztában van a tiszta energia előállítás, valamint a 2009 decemberében tartandó sarkalatos klímakonferencia fontosságával. Néhány környezetvédelmi kampányvezető sürgette az elnököt, hogy még a beiktatása előtt részt vegyen a következő klímakonferencián, Lengyelországban, decemberben.

Fontos kérdés a széndioxid-kereskedelem jövője is. Peter Barnes néhány évvel ezelőtti javaslatát Obama is félig-meddig helyeselte. A javaslat szerint a kibocsátási limit csökkenése miatt megnövő kvótadíjakból származó jövedelmet nem az állam kapná, hanem az állampolgárok, akik így segítséget kapnának a megnövekedett energiaárak miatt rájuk szakadó terhek elviselésében, mely sok embernél így is jelentős gondot okoz majd.

Kérdéses a fejlődő országokkal szembeni magatartása. Eddig a fejlett országok inkább csak ígérték, hogy segítenek a többi, rosszabb sorsú országnak, hogy a nagy népességnövekedés ellenére ne kelljen nagy mennyiségű fosszilis energiát felhasználniuk. Kína most kijelentette, hogy az USA GDP-jének 1 %-a elegendő lenne arra, hogy ne szénerőműveket használjanak a szegényebb régiókban. Ez azt jelentené, hogy az amerikai állampolgárok kéthetente egy órát dolgoznának azért, hogy ne csak a fejlett országokban védjék a környezetet. Ez tulajdonképpen egy szén-alapú Marshall segély lehetne.

A legfontosabb kérdés valójában az: képes lesz-e Obama arra, hogy a népszerűtlen, de alapvető intézkedéseket véghez is vigye, ami esetleg a politikai karrierjébe is kerülhet?