A vezető hitelminősítő intézeteket, mint például a Moody's-t, a Standard and Poor's-t vagy Fitch-et az utóbbi időben gyakran érte az a vád, hogy túlságosan lassan figyelmeztette a befektetőket a pénzügyi válság miatt fellépő veszélyekre.

A javaslat szerint a hitelminősítő intézeteknek engedélyeztetni kellene tevékenységüket az uniós felügyeleteknél, ahogyan az Egyesült Államokban is regisztrálniuk kell. A felügyeletek ugyanakkor nem avatkozhatnának bele a hitelminősítők döntéseibe.

A rendelet-tervezet értelmében a hitelminősítő intézeteket egy akkreditációs eljárás révén engedélyeztetni kell majd, és tevékenységüket az uniós felügyeletek ellenőriznék. A piaci szereplők (jelenleg három nagy, jellemzően amerikai központú cég uralja a piacot) nem bújhatnának többé amögé, hogy a hitelminősítés csupán vélemény.

Charlie McCreevy, a belső piacért és szolgáltatásokért felelős európai biztos szerint az Európai Unióban a minősítési üzletágba vetett piaci bizalom helyreállításához szigorú szabályokra van szükség. Az Európai Bizottság szerint biztosítani kell, hogy a hitelminősítéseket ne befolyásolják érdekellentétek, hogy a hitelminősítő intézetek folyamatosan szem előtt tartsák a minősítési módszerek és a minősítések megfelelőségét, valamint hogy a hitelminősítő intézetek átlátható módon járjanak el.

A szabályozás szigorító javaslatainak értelmében a hitelminősítő intézetek a jövőben nem végezhetnének tanácsadási tevékenységet. Tilos lenne számukra egy adott pénzügyi eszköz minősítése, ha nem rendelkeznek a minősítéshez szükséges mennyiségű megbízható adattal. Ezen túlmenően tájékoztatást kellene nyújtaniuk a minősítések elkészítésekor használt modellekről, módszerekről és alapfeltételezésekről. Évente "átláthatósági jelentést" kellene közzétenniük, valamint belső felülvizsgálattal kellene ellenőrizniük az elkészített minősítéseket.

A hitelminősítők igazgatótanácsában legalább három olyan független igazgatónak kellene helyet foglalnia, akiknek a díjazása független a hitelminősítő intézet pénzügyi teljesítményétől. Az említett igazgatók egyetlen, legfeljebb öt éves időszakra lennének kinevezhetők, csak szakmai mulasztás esetén lehetne őket elbocsátani, továbbá legalább egyiküknek speciális, az értékpapírokkal, finanszírozással kapcsolatos szakismeretekkel kell rendelkezni.