Az átlagos hőmérséklet veszélyes szintre került, az alacsony szénigényű gazdaságra való átállás azonban stagnál - mondják vezető klímakutatók.

A világ már most sokkal extrémebb irányba halad, mint azt a legutóbbi Kormányközi Klímaváltozási Bizottság (Intergovernmental Panel on Climate Change - IPCC) legpesszimistább jóslatai hirdették, mondta Johan Rockström, a Stockholmi Környezeti Intézet vezetője tegnap egy brüsszeli klímakonferencián.

Az óceánok, az erdők és más természetes rendszerek lassan nem lesznek képesek elnyelni a Föld szén-dioxid-kibocsátását - mondja Rockström. A professzor intelmeit, Lord Nicholas Stern, a London School of Economics tanárának felszólalása követte, aki egyben a 2006-os "Stern jelentésként" elhíresült dokumentumot is jegyzi. Ebben számszerűsítette a klímaváltozás elleni küzdelem mellőzésének költségeit, a GDP veszteség mértékében.

Stern a konferencián elismerte, hogy alábecsülte "nem-cselekvés" költségeit, mivel a kibocsátás gyorsabban növekszik, mint ahogy korábban gondolta, és ennek következtében a bolygó állapota is gyorsabban romlik.

A konferencián felszólalók egyetértettek abban, hogy az EU 20 százalékos kibocsátás-csökkentési tervének megvalósítása, melyet 2020-as teljesítés mellett vállalt, nem késlekedhet. Egyes hírek szerint az Unió egyes tagállamai - köztük Olaszország is - szeretné megvétózni az EU klíma- és energiacsomagját, mivel az szerintük túl sok költséggel sújtja az ipart.

De még ha sikerül is a csomagról megállapodást kötni, és a fejlődő országok az EU tagállamaival együtt megfogadják, hogy drasztikusan csökkentik az üvegházhatás gázkibocsátását, akkor sem biztosított a siker. Köztudott ugyanis, hogy a kibocsátás nagy részéért ma az olyan gyorsan fejlődő gazdaságú országok felelősek, mint Kína vagy India, melyek ipara többségében a széneredetű energiára támaszkodik.

Kína szóban elköteleződött a kibocsátás csökkentése mellett, sőt hozzájárulna a globális klíma-megállapodáshoz is, de Peking az együttműködést a fejlett országokból származó jelentős technológiatranszfertől teszi függővé. Ezt az igényt a kínai miniszterelnök, Wen Jiabao is megerősítette a múlt héten (november 7-9.) egy pekingi konferencián. Véleménye szerint a gazdag országoknak fel kell adniuk "fenntarthatatlan életmódjukat", és többet kellene segíteniük a szegényebb nemzeteknek, hogy alkalmazkodni tudjanak a klímaváltozás hatásaihoz.

A globális pénzügyi válság és a komoly gazdasági visszaeséstől való félelem kétségessé teszi, hogy a pénz és "tiszta" technológiák nagytételben átadásra kerüljenek. A globális pénzügyi tranzakciókra kivetett adók és az adóparadicsomokra vonatkozó megszorítások felszabadíthatnák a szükséges pénzt, mondta Franz Joseph Radermacher, a németországi Ulm Egyetem professzora.
Stern és más résztvevők - köztük a korábbi mezőgazdasági biztos, Franz Fischer - azt remélik, hogy az Egyesült Államok hozzáállása, Barack Obama vezetése mellett "rendkívüli módon különbözni fog" a korábbi amerikai klímapolitikától. Szükség van az USA vezetésére ahhoz, hogy létrejöjjön egy globális klímakompromisszum, amely majd a Kiotói Jegyzőkönyvet hivatott felváltani. Egyes szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az USA támogatása nem vehető készpénznek, mivel az rendkívül sok tényezőtől függ, többek közt Kína együttműködésétől is.