Nehéz az SZDSZ-ről e jeles alkalommal, a méltányosság követelményeit is szem előtt tartva megemlékezni, főleg ha 1989-től 1994 tavaszáig e cikk írója is a párt tagjai közé tartozott. Kis János, Tölgyessy Péter és Pető Iván vezették ebben az időszakban a liberális pártot. Véleményem szerint a valóban szégyellni való hibákat, megbocsáthatatlan bűnöket nem ezekben az években követte el az SZDSZ.

El kell ismerni, hogy generációm fiatal felnőtt éveit a nyolcvanas években a párt szellemi elitjét alkotó demokratikus ellenzékiek áldozatvállalásának köszönhetően viszonylag felpuhult diktatúrában élhette meg. Többek között Kis János, Demszky Gábor, Hodosán Róza, Magyar Bálint, Solt Ottília, Tamás Gáspár Miklós saját szabadságuk kockáztatásával feszegették könnyebben elviselhetővé a szólásszabadság korlátjait. Az SZDSZ sikerét a kilencvenes évek elején az adta, hogy erkölcsileg és múltjukat tekintve hiteles emberek vezették. Tamás Gáspár Miklós foglalta össze a párt első elnökének "határozmányait" a lemondását követően: "erkölcsi tekintélye van", "a legokosabb ember Magyarországon", "megvesztegethetetlen", "kristálytiszta", "szereti Brahms zenéjét", és "minden szava számít". Kis János még gyűlölte a szolidaritás hiányát. Amikor ezt tapasztalta maga körül, akkor mondott le elnöki posztjáról - rögzítette TGM, a krónikás. Ez nagyon régen, még 1991 őszén történt. Kis János a pártból 2002-ben lépett ki, amikor az SZDSZ annak ellenére bennmaradt az MSZP-vel kötött koalícióban, hogy kiderült Medgyessy Péterről: besúgó volt, III/II szigorúan titkos tiszti rangban.

Tölgyessyt a kemény mag buktatta meg, utódjának, Pető Ivánnak az ingerküszöbét az SZDSZ-t is érintő, politikai korrupcióval mélyen átszőtt Tocsik-ügy haladta meg.

Hol van már az SZDSZ-ből a szolidaritás? Láttuk, mit műveltek egészségpolitikusaik kórházaink "megreformálásakor". Hol képviselik ők ma már a szabadságjogok sérthetetlenségét? Emlékezzünk csak, hogy 2006. október 23-a után milyen érzéketlenek és cinikusak voltak. Elképzelhetetlen lett volna, hogy Kis János a törvénytelen rendőri fellépést követően "mártiriuszozzon" egyet a poén kedvéért. Kuncze Gábor - a karhatalmista múltú Horn Gyula kormányának volt belügyminisztere - ezt megengedte magának. Jellemző a párt "erkölcsi fejlődésére", hogy ez a politikus volt a leghosszabb ideig az SZDSZ elnöke.

Próbálkozott a párt irányításával Magyar Bálint, Demszky Gábor is, igen csekély sikerrel. Demszky 2000-ben megpróbálta az SZDSZ-t középre pozicionálni, ám a kísérlet kudarcot vallott. A teljes kifulladás, az erkölcsi és a szellemi leépülés Kuncze Gábor, Kóka János idejében következett be, a párt teljes szétesése pedig most zajlik a szemünk előtt Fodor Gábor tehetetlenkedése közepette.

Pedig lett volna még egy utolsó esélye a liberális értékeket, még ha egyre gyengébb színvonalon, de végül is egyedül képviselő pártnak. Ha hallgattak volna az egyik pártalapítóra, a hitelességét az embert próbáló időkben is megőrző, ma már ugyancsak párton kívüli Kőszeg Ferencre, aki az egyetlen erkölcsileg vállalható lépésként fogalmazta meg javaslatát: "Az SZDSZ megtehetné, hogy komolyan veszi a kilépését a koalícióból, és maga kezdeményezi a parlament föloszlatását. Kockázatos lépés lenne, de talán van ötszázaléknyi szavazó ebben az országban, aki nem adja szívesen a szavazatát sem a Fideszre, sem az MSZP-re."

Miután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a csúfos népszavazás után politikai kármentési célból megalázta, majd kirúgta a kormányából Horváth Ágnest, az SZDSZ kilépett a koalícióból.

Nem valószínű azonban, hogy ez Kőszeg tanácsára történt, vagy hogy megfontolt politikai stratégiai döntés eredményeként mondták fel a koalíciós szerződést. Hiszen zsíros állásaikat megtartották az SZDSZ holdudvarához tartozó káderek.

Az SZDSZ, Kőszeg tanácsát figyelmen kívül hagyva, nem kezdeményezte a parlament feloszlatását, hanem kifejezetten ellene szavazott. És népszerűsége még mélyebbre zuhant, rétegpárttá zsugorodott. A baloldali szavazók azért utálják, mert otthagyta a Gyurcsány-kabinetet, a jobboldaliak meg azért, mert nem nyújtott segítséget az előre hozott választások kiírásához. Nem tartják az SZDSZ-t ellenzéki pártnak. Igaz, nem is tettek érte szinte semmit, hogy tényleg hihető legyen: nem színjáték, valódi volt Gyurcsánnyal a szakítás.

Pedig szükség lenne egy hiteles, a mérleg nyelve szerepét betöltő, a nemzet érdekeit szem előtt tartó liberális pártra. Ez az SZDSZ már soha nem lesz ilyen.