Az új agrártámogatás fonákságai

Létrehozva: 2008. november 15., 14:08 | Utoljára frissítve: 2008. november 25., 06:46	nyomtat	küld

Ángyán József: kettős földár alakul ki, lesz támogatásra jogosult és támogatás nélküli termőföld (Fotó: MH)

- Mi a lényege az egységes mezőgazdasági támogatási rendszernek?

- A régi - de nálunk most is működő és 2013-ig biztosan fenntartható - területalapú agrártámogatások között sokféle közvetlen kifizetési jogcím létezik. Brüsszel az egyszerűsítés szándékával döntött összevonásuk mellett. Célja ezzel az egyszerűsítésen túl az volt, hogy a kifizetéseket elválassza a termeléstől és az üzemekhez kösse azokat. Az SPS-rendszerben egyfajta történelmi bázis alapján kerül meghatározásra a gazdaság korábbi átlagos támogatottsági szintje, amely a továbbiakban ezt a támogatási összeget kapja. Míg a SAPS-rendszerben a búzatermesztést vagy a szarvasmarha-tenyésztést támogatták, addig az új rendszerben nem kívánnak beleszólni abba, hogy a gazda mit termel.

- A régi uniós tagállamoknak a múlt évig kellett bevezetniük az egyszerűsített kifizetések rendszerét, ám az újonnan csatlakozott tagállamokat, köztük bennünket is, 2013-ig semmi és senki nem kötelezi erre. A magyar kormány mégis az áttérést erőlteti. Ráadásul úgy látszik, hazánkban az SPS torz, mutáns változatát akarják bevezetni.

- Nyugaton stabil birtokstruktúra alakult ki az elmúlt évszázadok alatt, amelyre már lehet történelmi bázis alapján egységes gazdaságtámogatást megállapítani. Nem úgy nálunk! Ráadásul ott a támogatási jogosultság az SPS-rendszerben "tovább megy", a földdel együtt mozog, a mindenkori földhasználóhoz kerül. Ha a bérbeadó úgy dönt, hogy visszaveszi a földjét, mert lejárt a bérleti szerződés, akkor a támogatási jogosultság hozzá kerül, és közvetlenül "átszáll" a következő bérlőre, vagy rá, mint a földet művelni kívánó tulajdonosra. Brüsszel tehát - egyébként helyesen -, a termőföld valódi használóját támogatja, de csak addig, amíg az használja az adott földterületet. Nálunk ez a törvény szerint úgy nézne ki, hogy a bérlő a földet a tulajdonosnak támogatási jogosultság nélkül adja vissza akkor, amikor lejárt a bérleti szerződése. A támogatási jogosultság mint vagyoni értékű jog ott marad az egykori bérlőnél, aki - bár föld nélkül közvetlenül nem tudja a támogatást lehívni, de - a magyar verzió szerint két év türelmi időt kap. Ez alatt "aktiválhatja", vagy el is adhatja a támogatási jogosultságát, ami igazi magyar kuriózum.

- Németországban például a mindenkori földhasználót illeti meg a támogatási jogosultság, amit a bérbeadó és a bérbevevő a földbérleti szerződés megkötésekor egyaránt ismer, így egyenrangú felek kötnek hosszú távú bérleti szerződéseket, és egyik sem tudja kijátszani a másikat. Magyarországon miért nem ez történik? Nem érdeke a kormánynak egy ilyen kiegyensúlyozott és stabil bérleti rendszer?

- Nálunk a földtulajdonos a bérleti szerződés lejártakor úgy kapja vissza a földjét, hogy nem jogosult a támogatásra, így ha a későbbiekben maga gazdálkodna, nem képes versenyezni azokkal, akik - korábbi támogatottsági szintjüktől függően - hektáronként évi ötven-százezer forintos támogatásban részesülnek. Támogatási jogosultság nélkül tehát biztosan tönkremenne. De támogatási jogosultság nélkül földjét újra bérbe adni vagy eladni is sokkal rosszabb feltételekkel tudná.

- Mit tehet a hoppon maradt gazda ebben a helyzetben?

- Támogatási jogosultságot igényelhetne a szűkös - fél-három százaléknyi - nemzeti tartalékból. De a várható igényekhez, a mintegy hárommillió hektár támogatási jogosultság nélkül maradó területhez képest még így is igen kis eséllyel indul. Sikertelen igénylés esetén vagy jogosultságot vásárolhat a szabadpiacon, vagy bérbe-, illetve eladásra kínálhatja fel birtokát. Mindegyik esetben elsősorban ahhoz fordulhat, aki talán éppen az ő földje bérlőjeként szerezte meg előle a támogatási jogosultságot. Úgy tűnik, a kormánynak pontosan ez - a volt bérlők helyzetbe hozása, a spekulatív földszerzés egyoldalú elősegítése - a célja.

- Tehát a támogatási jogosultsággal rendelkező volt bérlők monopolhelyzetbe kerülnek. Ön szerint kiknek akarják átjátszani a földeket?

- Magyarországon a bérelt területek nyolcvan százalékát mintegy száznyolcvan tőkés társaság műveli. Nagyrészt az egykori téeszek és állami gazdaságok volt vezetői által elprivatizált részvénytársaságokról, kft.-kről van szó. Ők az igazi "sofa farmerek", hiszen nincs más dolguk, mint hátradőlve várni. Hamarosan úgyis kedvezményesen juthatnak bérleti vagy adásvételi szerződés útján földterülethez azoktól, akiknek nincs támogatási jogosultságuk. Kettős földár fog kialakulni: lesz támogatásra jogosult és támogatás nélküli termőföld. A kettő közti különbség az a vagyonértékű jog, amelynek nagy része a tőkés társaságok kezébe kerül. Ennek becsült piaci értéke hektáronként mintegy százötvenezer forint. Hárommillió hektár bérelt területtel számolva ez mintegy négyszázötvenmilliárd forint, ami a kedvezményezett bérlő társaságok újabb feltőkésítését szolgálja. Az SPS-törvényben szereplő nemzeti tartalék ugyan arra lenne hivatott, hogy az új belépők - például a fiatal gazdák vagy azok, akik támogatás nélkül kapták vissza a földet - ingyen igényelhetnének támogatási jogosultságot, ám a hárommillió hektár bérelt területhez képest csekély tartalékkeret erre csak keveseknek - valószínűleg megint a bennfenteseknek - biztosíthat lehetőséget.

- A kormány a 2006-os évet jelölte ki történelmi bázisévnek. Vagyis, aki ebben az esztendőben földet bérelt, vagy gazdálkodott, egyedül az lesz jogosult támogatásra. A jól értesültek már 2005-ben tudhattak a bázisév időpontjáról, ezt Gráf József is elismerte. Külföldön két-három éves intervallumot jelöltek ki bázisnak. Gyakran panaszkodunk a közös agrárpolitika szigorára. Ezek szerint mégsem olyan szigorú, s úgy értelmezzük a közösségi útmutatást, ahogy a kormánynak jó?

- A probléma nem tipikus a régi EU-tagállamok területén. Az újonnan csatlakozott tagállamok közül pedig - Málta és Szlovénia kivételével - senki sem vezeti be az egységes támogatási rendszert. Mi a tőkés nagybirtok tekintetében leginkább a csehekkel és szlovákokkal "árulunk egy gyékényen", de számomra több mint gyanús, hogy még ők sem igyekeznek bevezetni az SPS-t. Hazánkban a források egyenirányítása folyik, a kormány mindig ugyanazoknak a tőkés társaságoknak kedvez. A földvásárlásoknál általában értékesítési egységben hirdetnek meg termőföldet eladásra. Különböző településeken nyolcvan-száz helyrajzi számot összevonnak, majd a területet egyben hirdetik meg eladásra. A szendrői gazdaság ennek az eljárásnak a tipikus példája, a földértékesítés "állatorvosi lova". Egymilliárd forint felett volt a kikiáltási ára, így a kisebb családi gazdaságoknak esélye sem volt a földvásárlásra. A földek után most a támogatásokat is ugyanahhoz a tőkés társasági és nagytőkés spekuláns körhöz irányítja a kormány. E szűk kör érdekében kész a több százezres gazdatársadalommal és a földet bérbe adó tulajdonosok 1,8 milliós táborával is szembefordulni. Nemcsak az a baj tehát, hogy bevezetjük az SPS-t, hanem az is, hogy a kormány azt tervezi, hogy ennek a támogatási rendszernek egyfajta torz, egyenirányított változatát valósítja meg. Azt senki sem tudja, pontosan, mi lesz akkor, ha a rendszer kárvallottjai felfogják, hogy milyen szemérmetlenül kijátszották őket? Valószínűsítem, hogy ez a közharag - bizonyára így gondolkodik a mai hatalom -, majd a következő kormányra zúdul.

- Sólyom László köztársasági elnök alkotmányjogi szempontból aggályosnak tartja a törvényt, ezért véleményezésre megküldte az Alkotmánybírósághoz. Elégtételt jelent ez önnek?

- A köztársasági elnök úrhoz mások mellett magam is eljuttattam egy összeállítást arról, mely pontokon tartjuk alkotmányellenesnek, mi több, etikai szempontból is elfogadhatatlannak az SPS-törvényt. Miután ezek az aggályaink a parlamenti vita során a kormányoldal részéről süket fülekre találtak, pökhendi hatalmi arroganciába ütköztek, természetesen nagyon örülök Sólyom László álláspontjának és erre alapozott lépésének. Más reményünk sajnos nem maradt, mint az, hogy a köztársasági elnök úrhoz hasonlóan az Alkotmánybíróság is - elfogadva érveinket - alkotmányellenesnek találja és részben vagy egészben megsemmisítse a törvényt. Ez nem nekem, hanem a lassan mindenéből kiforgatott, egy mohó, zsákmányszerző csoport által kormányzati és törvényhozási segítséggel kifosztott, s most "törvényesen" újra meglopni tervezett magyar népnek jelenthet elégtételt. Mi több, a normakontroll hitet adhat ahhoz, hogy van esély arra, hogy szembeforduljunk a rajtunk átgázolni készülő és megállíthatatlannak tűnő folyamatokkal. Erőt, kitartást és hitet adhat viszonyaink gyökeres megváltoztatásához.