Tény, hogy a királyhelmeci egyenruhás felvonulás és a dunaszerdahelyi brutális rendőrattakot követő szlovákellenes magyarországi megnyilvánulások pillanatok alatt eljátszották erkölcsi előnyünket a soviniszta Ján Slota-féle pártot keblére ölelő pozsonyi kabinettel szemben, így ezzel a teherrel kell megoldásokat keresni a továbbiakban. Kérdés azonban, hogy a valós megoldás felé vezet-e egy olyan nyilatkozat, amelynek első pontja hosszasan ostorozza a szélsőségeket, de konkrétumokról nem tesz említést. Robert Fico a tárgyalást követő sajtótájékoztatón mindvégig súlyosabb incidensekként tálalta a magyar szélsőjobboldali megmozdulásokat, mint Slotáék ámokfutását. A nyilatkozat elfogadása azért is meglepő, mert a média képviselői előtt Gyurcsány mindvégig hosszasan érvelt amellett, hogy óriási különbség van a kormányzati szinten megnyilvánuló szélsőségesség, sovinizmus és néhány zászlóégető, táblarongáló, vonulgató csoport között.
A dunaszerdahelyi brutális rendőrattak ügyének mellőzése a közös nyilatkozatból a találkozó létrejöttének lényegét kérdőjelezi meg. Ne feledjük, éppen a magyar szurkolók megverése vezetett az indulatok olyan mértékű felkorbácsolásához, hogy azok lecsitítása már elkerülhetetlenné tette a magas szintű politikai egyeztetést. Ráadásul ez az a dokumentum, amely a konfliktus iránt érdeklődő brüsszeli illetékesek asztalára kerülhet és tovább erősítheti a népszerű tévhitet, miszerint a két kelet-európai ország viszálykodásáért egyenlő felelősség terheli a feleket. Megkockáztatható a kérdés, volt-e értelme egyáltalán egy ilyen dokumentum megfogalmazásának? A révkomáromi találkozó legérdekesebb, s vélhetőleg leghasznosabb része ugyanis élesen ellentmondott az udvariaskodó, hamis hangú nyilatkozatnak. A tárgyalást követő nemzetközi sajtótájékoztatón a két fél nyílt kesztyűkkel vázolta nézeteit a kétoldalú konfliktusról.
Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy e hasábokon nem sok dicséret éri a jelenlegi miniszterelnököt, ezúttal azonban kijelenthető: Gyurcsány magyar kormányfőhöz méltó módon érvelt Magyarország és a felvidéki magyarok érdekei mellett. A határozott érvelés azonban egy adott ponton ellehetetlenült. Robert Fico emlékeztette az újságírókat, hogy a szlovák kormányt demokratikusan választották, a nép akaratát fejezi ki, a kabinet stabil, az ország gazdasági, pénzügyi helyzete rendkívül jó. A célzás telibe talált. Gyurcsány Ferenc kormánya már régen nem a népakarat megtestesítője, kisebbségi kabinetként az unió egyik leginstabilabb végrehajtó hatalma, Magyarország gazdaságáról, pénzügyeiről pedig az IMF-hitel után kizárólag elrettentő példaként beszélnek Európa-szerte. És eljutottunk a lényeghez, ami miatt ma nemzetközi szinten nem lehet hatékony magyar politikai érdekérvényesítésről beszélni. Gyurcsány kormányának teljesítménye, a miniszterelnök bel- és külföldi hiteltelensége kudarcra ítéli hazánkat. A budapesti hatalmi agónia azoknak kedvez, akik egy gyenge Magyarországban érdekeltek. Például Ficóéknak.