Az egyre forróbb nyarak hőségriadóiban elhangzó felhívás pedig, hogy "aki teheti, maradjon otthon vagy menjen klimatizált helyiségbe" nehezen értelmezhető a számukra. Persze a segélyszervezeteket most elsősorban nem a klímaváltozás foglalkoztatja. Könnyen lehet, hogy az országszerte húsz-huszonöt ezerre becsült hajléktalanok száma drasztikusan emelkedni fog, a szakemberek szerint legalább hárommillióan élnek a hajléktalanság peremén olyan körülmények között, amit nem is lehet otthonnak nevezni. A pénzügyi válság hatásai miatt további tömegek csúszhatnak le erre a szintre. Aztán tovább. És szociális háló sehol, pedig könnyebb és olcsóbb lenne megakadályozni a hajléktalanná válást, mint visszasegíteni a társadalomba az utcai létre szocializálódott embereket.

Vannak tervek, elképzelések, javaslatok, koncepciók a hajléktalanság kezelésére. Vannak lelkes önkéntesek és alig-alig fizetett szociális munkások, akik hatalmas feladattal birkóznak nap nap után: emberi roncsokat mentenek, és kiutat keresnek azoknak, akiken még lehet segíteni. Vannak tisztességesen dolgozó segélyszervezetek, kialakult kapcsolatrendszerrel és vannak intézmények. És pénz is van. Na, nem sok, de van. És ahol pénz van, ott lenyúlás is van. Koldusmaffia, áladománygyűjtők, csupán papíron létező alapítványok... Csak oda nem jut elég, ahová kellene. Kiderült: négy és fél milliárd forintnyi uniós pénzzel gazdagodhatnának a hajléktalanellátók, csakhogy a szociális minisztériumban olyan feltételrendszert állítottak össze, hogy értelmes célokkal nem lehet pályázni. Ügyeskedő szervezetek szépen csengő projektekkel, profi pályázatírókkal viszont nagyot szakíthatnak. Jó esélyekkel állhat rajthoz például a Horváth Csaba szocialista főpolgármester-helyettes - akkoriban még II. kerületi polgármester - által gründolt Hajléknélküliek Jövőjéért Alapítvány, amely 2005-ben tíz nagyvállalattól tíz-tíz millió forintot gyűjtött össze, majd nagyszabású PR-akciók után egy, azaz egy hajléktalan férfin segített, bejuttatván őt egy nyugdíjasházba...

A szocialisták és liberálisok amúgy is szívükön viselik a hajléktalanok sorsát, az SZDSZ például a hétvégén hírül adta, hogy a párt születésnapi bulija után megmaradt süteményeket eljuttatták a rászorulóknak, tavaly pedig egy MSZP-s képviselő indítványára került bele a szociális törvénybe a "bázisszállás" fogalma, amely a hajléktalanok sátrakban való elhelyezését jelenti - az idejétmúlt, szakmaiatlan megoldás miatt mondott le a tárca hajléktalanügyi megbízottja.

A tél beköszöntekor, a Szolidaritás éjszakáján évről évre rendezvényekkel hívják fel az érdekvédők a figyelmet a hajléktalanokra. Hárommillió "otthontalan" viszont négy fal között didereg fűtés, esetleg áram és víz nélkül, reménytelen adósságcsapdában. Kiszolgáltatottan. Szolidaritás nélkül.

Hontalanul.