- Legutóbb Kápolnásnyéken, azt megelőzően pedig Csömörön, majd a Corvin közben, valamint a kárpátaljai Szolyván és a délvidéki Csúrogon avattak emléktáblát, fejet hajtva a kommunizmus áldozatai előtt. Mi az üzenete a 21. században egy-egy ilyen eseménynek?

- Két oldalról világítanám meg ennek jelentőségét. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése 2006-ban fogadta el A totalitárius kommunista rezsimek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségessége elnevezésű határozatot, amely a nemzetközi közösségen belül is szorgalmazza a nácizmus és a kommunizmus megítélésében alkalmazott kettős mérce feloldását. Azaz mindkettő népirtás, emberiség elleni bűntett volt, akkor is, ha sokak tompítani akarják az elkövetett cselekmények súlyát. A Gloria Victis Alapítvány, a Barankovics István Alapítvány és az Október 23. Bizottság Alapítvány ezt az európai határozatot alapelvének tekinti és ennek megismertetése érdekében nemzetközi tevékenységbe kezdett. Az emléktábla-avatás a kommunista bűnöknek állít mindenhol mementót, figyelmeztetve a százmillió értelmetlen áldozatra, akiket egy őrült eszme és hatalmi pozíciók miatt áldoztak fel. Hazai szempontból vizsgálva, az MSZP mint utódpárt, az MSZMP állampárt bűneiért, a kínzásokért, kivégzésekért egyszer sem kért bocsánatot. Amíg ez így marad, addig kijelenthető: Magyarország nem nézett szembe a múltjával, még annyira sem, hogy a bűnösök névsorát nyilvánosságra hozza. A mostani állapot konzerválásával pedig a kommunizmus rémtettei sem halványodnak.

- Mit terveznek a helyzet megváltoztatására? Gondolja, hogy a nyilvánosság erejével a rendszerváltoztatás elmaradt elszámoltatásának egy része is pótolható?

- Wittner Máriát idézve: neveket akarok, azaz akarunk hallani. Számtalan tanulmányban, visszaemlékezésben olvashatunk párttitkárokról, verőlegényekről, sortűzvezénylőkről és végrehajtókról, ám teljességében összegyűjtve ez sehol sem fellelhető. Emiatt mi a kommunizmus bűnöseinek teljes névsorát összegyűjtjük. Ehhez természetesen az emberek segítségét is kérjük, ugyanis a hazai nagyvárosokban elkövetett rémtettek még kutathatók, ám a vidéki elhurcolásokra, pártállami önbíráskodásokra az azt elszenvedők és rokonaik emlékeznek a legjobban. Az elkövetőknek felelniük kellett volna már korábban tetteikért, ám a jogi felelősségre vonás mindig elodázódott. Mostani kezdeményezésünkkel, a nevek nyilvánosságra hozatalával megpróbálunk tiszta vizet önteni a pohárba. Az embereknek jogukban áll azt is megismerni, hogy a régi pártvezetők gyermekei, unokái milyen karriert futottak be. Itt természetesen a politikában és közéletben betöltött pozíciók miatt fontos a nyilvánosság ereje és a nyílt szembenézés a kommunista múlttal. Nem akarunk ujjal mutogatni, de a pártállami bűnök meg- és beismerése nélkül Magyarország nem kezdhet tiszta lapot. Emellett továbbra is szorgalmazzuk, hogy az egykori diktatórikus párt főállású ideológusait, sajtólakájait zárják ki a közéletből és a politikából, a kommunista önkényuralmi jelképeket pedig távolítsák el köztereinkről. Nagyapám, amikor hazajött Recskről annyit mondott a családjának: "Ha szerettek, nem kérdeztek." Az elhurcoltakat ugyanis megfenyegették, hogy ne beszéljenek a borzalmakról. Sok olyan család él most is Magyarországon, amellyel hasonló rémtettet műveltek a pártállam kiszolgálói. Sokan nyilvánosságra hozták szenvedéseiket, ám néhány külföldi országban most is megfigyelhető a kommunista bűnösök neveinek elhallgatása. Nemzetközi kezdeményezést indítunk ez ügyben is. A korábban említett ET-határozat szellemi atyjai, Latchezar Toshev bolgár és Göran Lindblad svéd parlamenti képviselő, valamint az aláírók kezdetektől támogatják munkánkat. Együtt dolgozunk a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács védnökeiként Tőkés László püspökkel, és terveink szerint a jövőben együttműködünk Lech Walesa egykori lengyel köztársasági elnökkel is.

- Sokan bagatellizálják a kommunizmus bűneit, mondván, mindez a kor és az új államrendszer kialakításának velejárója volt.

- Ez olyan, mintha bármelyik népirtásról kijelentenénk, hogy a megváltozott társadalmi, politikai rendszer tette azt szükségessé. A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja november 25-e. Talán a világháborúkban, forradalmakban megerőszakolt, megalázott, meggyilkolt nők elleni bűnöket is bagatellizálja majd valaki, megmagyarázva ezek szükségességét?