Elfelejtették-e már az amerikai fővárosban Közép-Európát? Egy pár éve alakult kutatóintézetben, a Center for European Policy Analysisben (CEPA) aligha - sőt térségünk energiaellátási kérdései az egyik kiemelt témájuknak számítanak.

- Oroszország a hidegháború vége óta páratlan befolyással bír Közép-Kelet-Európában, amelyet önmagát a Nyugattól elválasztó, egyfajta "ellenséges egészségügyi kordonnak" tekint. Már nem fegyvereket, hanem az energiát használja fel érdekei érvényesítésére - mondta Hatalom, energia és az új orosz imperializmus című, angol nyelvű könyvének hétfői, washingtoni bemutatóján Orbán Anita. A Constellation Energia Intézet igazgatója, a Heti Válasz korábbi külpolitikai rovatvezetője a CEPA és a Johns Hopkins Egyetem közös rendezvényén saját táblázataival igyekezett igazolni: a térség azon államaiban, ahol "szocialista", Moszkvával szemben kevésbé szkeptikus kormány van uralmon, ott a külpolitikai érdekkel szorosan összefonódó orosz energetikai törekvések 88, míg más országokban 33 százalékos sikerrel jártak.

Orbán a 90-es évek orosz külpolitikáját kezdte kutatni, majd úgy találta: ezt leginkább a nagyvállalatok "viselkedésmintáiból" lehet a legjobban megérteni. Ezek kihasználják az Európai Unió nyersolaj-, és földgázfüggőségét. - Míg a vezetékrendszer alapszempontja az üzleti stratégia, amikor a nyomvonalakról van szó, akkor a politikai megfontolások kerülnek előtérbe - állítja a könyv szerzője. Ezt szerinte három területen érvényesítik: 1. minden tranzitországot megkerülhetővé tesznek, hogy ne legyen befolyásuk az ellátásra, 2. akadályozzák diverzifikációs törekvéseiket (vagyis azt, hogy alternatív beszerzési forrásokhoz jussanak), illetve 3. vertikális ellenőrzést igyekeznek szerezni az energiaágazatuk felett.

Példák: a Jamal és a Barátság vezeték összekötése Ukrajna elkerülését célozta, a Gazprom elkerülőúttal zsarolta meg az egyébként megbízható tranzit lengyeleket és szlovákokat. Az Északi Áramlat nyomvonalának nyolc kilométeres módosítása Orbán szerint kifejezetten a lengyelek, pontosabban egy, a dánokkal vitatott tengeri terület megkerülését célozta. "A Déli Áramlat pedig csaknem bizonyosan megöli a Nabuccót, ha előbb épül meg. A szándékot Alekszej Miller, a Gazprom elnök-vezérigazgatója maga fogalmazta meg: a Déli Áramlat tovább növeli Délkelet-Európa függőségét az orosz gáztól." Az előadó a szlovák Transpetrol példáján szemléltette, hogyan törekszik a színfalak mögött az orosz állam a közép-európai energiacégek megszerzésére. A Yukos egy hollandiai bejegyzésű leányvállalatával, a szlovák állam részvényvisszavásárlási kísérleteivel, bírói végzésekkel tűzdelt, szövevényes ügy tanulsága: a Kreml látszólag a háttérben próbál maradni, de törvénytelen eszközöktől sem riad vissza.

A Johns Hopkins Egyetemen tartott rendezvény egy másik előadója, F. Wallace Hays, a CEPA energiabiztonsággal foglalkozó főmunkatársa is szkeptikus az Európai Unió és az Egyesült Államok által is támogatott Nabuccót illetően. - Ha az orosz politika alapja nem rendszerének megreformálása, hanem olyan környezet megcélzása, amelyben magas árak érvényesülnek, úgy alaposan indokoltak a tervek a Fekete-tengeri térségben egy déli energiafolyosó kialakítására. Egy déli korridor, amely többletgázt hozhat Európába, növelné az európai energiabiztonságot. Ám a Nabucco, mint ilyen folyosó vezetéke, nem biztos, hogy a megfelelő válasz. Míg a Nabucco nem ítéltetett bukásra, a döntéshozók jól tennék, ha megértenék e projekt realitásait, és megvizsgálnák: vajon józan politika-e, ha elkötelezik magukat eme bizonyos projekt iránt - állítja a vezetékről szóló, friss tanulmányában Hays, aki úgy véli: "az Egyesült Államoknak nem kellene egyetlen forgatókönyvet támogatnia Európa energiabiztonságának növelésére. E helyett széleskörűbb politikát kellene támogatnia, és el kellene kerülnie, hogy eldöntse (majd kézi vezérelje a döntést), hogy mely vezeték könnyíthet meg egy déli energiafolyosót".