"Nem találtak ki semmilyen újítást az OTEC területén, ezért azt mondtam magamnak, miért is ne vessek fel egy új lehetőséget a tengeri energia kinyerésében?" nyilatkozta Michaelis.

Az Energiasziget közepén, melyet a fiával együtt tervezett, egy OTEC üzem található, de a 600 méter széles platformon szélturbinák és napkollektorok is lesznek. Ezenkívül az építmény körüli vízmozgást is felhasználják a hullámenergia-konverterek és az áramlat-turbinák.

Egy ilyen hatszögű sziget 250 megawattot termelhet (mely elég egy kisebb falu ellátásához) Michaelis szerint. Ha pedig több ilyen szigetet kapcsolnak össze, több energiát is termelhetnek, valamint üvegházakat, kikötőket és szállodákat is telepíthetnek rájuk.

Az Energiasziget megépítésének fő oka az OTEC kihasználása. "Az OTEC előnye a többi tengeri energiával szemben az, hogy állandó, naponta 24 órán keresztül és egész évben működik" mondta Michaelis a LiveScience-nek.

A legnagyobb hőmérséklet-különbségek a trópusi tengerek esetében fordulnak elő, ahol a víz felszíne akár 25°C-os is lehet. Ezt a meleg vizet magába szívja a sziget, és tengervizet vagy ammóniát párologtat el vele. A keletkező gőz megpörget egy turbinát, mellyel áramot állítanak elő. Ahhoz, hogy a gőz lecsapódjon, a körülbelül 5°C-os, a felszín alatt 800 méterre található hideg vizet használják. Ez a kondenzáció nyomáscsökkenést okoz, melynek a segítségével még több gőzt lehet áramoltatni a turbina lapátjai között.

Ugyanez az alapfolyamat zajlik le a szén- vagy atomerőműveknél, de a hőmérséklet-különbség sokkal nagyobb, mint az OTEC-rendszerek esetében.

Az első OTEC üzemet 1930-ban építették a kubai partokon, és 22 kilowatt teljesítménnyel dolgozott. Csak néhány üzemet (vízen és szárazföldön) hoztak létre azóta, a legnagyobb egy kísérleti üzem volt Hawaii-on, 250 kilowattos teljesítménnyel. Jelenleg egyik sem működik.

A legnagyobb hátránya az volt, hogy a relatív kis hőmérséklet-különbségből csak kis hatékonysággal lehetett áramot előállítani. Valójában némelyik első OTEC konstrukció több energiát használt fel, mint amennyit termelt. Egy OTEC üzem rengeteg energiát használ fel a hatalmas mennyiségű víz mozgatásakor. A működéséhez több, mint 400 köbméter hideg vizet kell másodpercenként felszivattyúznia. Ez az oka annak, hogy Michaelis más energiaforrásokat is alkalmaz, hogy az OTEC rendszereket segítse.

Az Energiasziget által termelt tiszta energiát víz alatti kábeleken lehet a partokra szállítani, vagy hidrogént állíthatna elő a vízből, melyet a szárazföldön felhasználhatnak üzemanyagcellákban.

Az előállított áram Michaelis szerint 9 és 13 cent között mozog majd kilowattóránként, attól függően, hogy hogyan finanszírozzák a projektet. Egy Energiasziget becsült ára 600 millió dollár körül mozog.

Mindamellett, ezek az ember által készített szigetek az energián kívül mást is nyújthatnak. Ha a tengervizet párologtatják el az ammónia helyett, a procedúra során elveszti sótartalmát. Minden egyes megawatt áram termelése során egy OTEC sziget több, mint egymillió liter édesvizet állít elő Michaelis számításai szerint. Ezenkívül a felszívott hideg víz tele van ásványi anyagokkal, amit például egy halgazdálkodás felhasználhat.

Tehát amellett, hogy egy senkit és semmit sem zavaró helyszínen több, megújuló energiát termelő berendezést alkalmazunk, még más, a tengerrel kapcsolatos problémát is megoldhat. A kérdés csak az, hogy valóban nem zavarja-e a tenger élővilágát, és ha igen, nagyobb-e ez a mérték, mint például a szélerőművek esetében.