FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
A hitelek már a spájzban
"Az oroszok már a spájzban vannak!" - a szállóigévé vált mondatot A tizedes meg a többiek című film egyik jelenetéből jól ismerjük. A német főtisztet játszó Márkus Lászlónak e szavak kíséretében nyújtja át a kompótot halálra rémült szárnysegédje, aki a kamrában a befőttek közt keresgélve szemben találta magát egy bujkáló orosz katonával. A filmtörténet híres jelenetének végén a főtiszt "alarmot", riadót rendel el, és elmenekül a birtokba vett házból.
Létrehozva: 2008. november 19., 07:29

A minap a miniszterelnök is idézte a spájzot, összefüggésben azzal, hogy megelőzve az államcsődöt hatszázmilliárd forintnyi "biztonsági tartalék" lett ott a jóságos IMF jóvoltából felhalmozva. Hozzátette sietve, hogy nem elkölteni van az, csak a biztonság kedvéért. Normális esetben az éléskamrában többnyire étkezés céljára felhalmozott élelmiszert szokás tartani, esetleg nagyobb ünnepek után némi maradékot, ami nem már fér be a teletömött hűtőszekrény ajtaján.

Gyermekkorunkban a fizetéskor megvásárolt és a hónap végéig beosztandó téliszalámi is oda volt spájzolva, azonban gyorsan elfogyott, dicsérve kamaszkori étvágyunkat és leleményességünket.

A mennyei illatot árasztó, jobb napokra félretett "száraz árut" hamar megtaláltuk, óvhatta azt bármilyen vastag selyempapír a túlzott kiszáradástól és szaglószervünk illatreceptoraitól. Arra nemigen volt példa, hogy akár egyszer is visszavittük volna a kamrában gubbasztó csomagot, üveget vagy egyéb árut a boltba, mondván: csak tartalék volt, már nincs rá szükségünk.

A pénz tehát nincs biztonságban mostani helyén!

Mondom mindezt azért, mert gyanúsan nyugtatgat minket a kormányzati kommunikáció: hogy ez a spájzba tett pénz csak amolyan "biztonsági tartalék". Mondom még egyszer: szerintem spájzból ételt a boltba visszavinni, temetőből a halottat hazavinni nem szokás. Bár, mostanában...Tartalék tehát van, és gőzerővel, egyik válságcsúcstól a másikig dübörög az egyeztetés látszatával összetákolt költségvetés elfogadtatása. A parlamentben dolgozó ellenzékiként annyit már kezdünk látni, hogy 2009 nem lesz boldog békeév Magyarország lakóinak. A kormány olyan költségvetést készített elő nekünk, amely miatt a szociális otthonok, az önkormányzatok csődbe mennek, régen látott megszorítások várhatók az oktatásban, újabb harmincmilliárdos kivéreztetés vár az egészségügyre, és a nyugellátások biztosítása sem lesz megoldott. Itt állunk tehát, állítólag megúszva az államcsődöt, miközben éléstárunkban ott a biztosnak tűnő pénz, amiről viszont már mindannyian tudjuk: úgy kaptuk meg, hogy még mindig húznunk kell egyet a nadrágszíjon - újabb súlyos elvonások és megszorítások nélkül nincs "kártyafeltöltés", nincs IMF-hitel!

Hitelünk tehát van bőven, tele van vele - no nem a padlás, hanem, ahogy mondta Gyurcsány Ferenc - a spájz. Lehet, hogy kicsit több is a pénz, mint kellene, de ne legyenek illúzióink, amíg mi a hitel készenléti díját fizetjük, addig a szocialisták azon gondolkodnak, hogyan kell majd ezeket a százmilliárdokat is elkótyavetyélni - persze csak ha a "szükség" úgy hozná. A szükség pedig nagy úr - és a hatalom is az!

Sokaknak mindent megér. Főleg akkor, ha nem az ő bőrükre megy. Itt áll tehát egy ország, lassan egészen kifosztva, megalázva, és várja a felszabadulást, jobban tán, mint hatvan-egynéhány éve. Nincs is sok különbség. Csak most nem az oroszok, hanem a hitelek vannak a spájzban.

Már csak az a kérdés, hogy ugyanúgy megfutunk-e, mint a filmbéli német különítmény a spájzban megbúvó sebesült orosz katona hírére, vagy végre kitartunk, és szembeszállunk a kamránkban bűvészkedőkkel. Ha igen, akkor riadó, akkor alarm!