A jelek szerint a pénzügyminiszternek kellene egy személyben biztosítania az államháztartás egyensúlyát oly módon, hogy minden költséget visszafog, s csak a legszükségesebb kiadásokat engedélyezi. Nem túlságosan fantáziadús megoldás, de ez sem teljesíthető.

Medgyessy Péter miniszterelnök legújabb szociális intézkedései további milliárdokba kerülnek az államnak. Ugyanaz a helyzet állt ismét elő, mint tavaly, a választások után, amikor százmilliárdokat szórt szét a kormány (igaz, sokszor vitán felül helyes célokra), s ezzel jelentős mértékben növelte az államháztartás hiányát. Már most nagyon tetemes a költségvetés idei hiánya, elérte az egész évre tervezett hetvenkét százalékát. Ezen adat ismeretében vállalt további, a költségvetést közvetlenül érintő kiadásokkal járó szociális intézkedéseket a kormány. Majd mindezek után jelentette ki a kormányfő tegnap, hogy az idén már nem lesz szükség megszorításokra.

Szó se róla, a szociális intézkedések meghozatala minden kormánynak kötelessége. De a kormányok általában csak és kizárólag akkor hoznak nagy kiadásokkal járó és meg nem térülő döntéseket, ha azokat egy erős és prosperáló gazdaság megalapozza, magyarul: csak akkor adnak, ha van miből. Jelenleg üres a kassza, alapjáraton működnek a cégek, az adóbevételek éppen csak hogy csordogálnak. Ebben az esetben sokkalta szerencsésebb megoldás lett volna, ha egy, a politikai okokból likvidált Széchenyi-tervhez hasonló programmal rukkol elő a kormány, s költségvetési eszközökkel serkenti nagyobb teljesítményre a hazai cégeket, vagy ne adj' isten költségvetési eszközökkel és magyar vállalkozókkal folytatja az infrastruktúrafejlesztést, az út- és hídépítést.

Ehhez képest jelenleg egyetlen határozott gazdaságpolitikai elképzelést sem volt képes felmutatni a kormány. Krízishelyzet van, ez kétségtelen, amit csak tetéz a kabinet tehetetlensége. Számos módszerrel orvosolhatók a gazdasági válságok, ám a karba tett kéz, a válsághelyzetek tétlen szemlélése nem tartozik az üdvözítő eszközök tárába. Különösen akkor nem, ha a válságot újabb és újabb költségvetési kiadásokkal súlyosbítják. Némi cinizmussal azt lehetne mondani, hogy talán nem szorulna ingyenes óvodai ebédre az a gyerek, akinek a szüleit foglalkoztatják a cégek. Sommásan: a cégek teljesítményének fokozására, a munkahelyek megőrzésére kellene fordítani az energiát, nem pedig arra a válsághelyzetre, amit a munkahelyek megszűnésének tétlen szemlélése okozott.

Régi és rossz időkre emlékeztet a jelenlegi kormány magatartása. Arra az időre egészen pontosan, amikor a gazdasági kormányzat képtelen volt felzárkóztatni az országot a fejlett világhoz, de félve a teljes megsemmisüléstől, mesterséges módon, azaz újabb és újabb súlyos hitelek felvételével igyekezett ilyen-olyan hangulatjavító intézkedésekkel viszonylagos jólétet imitálni. Ez a kor viszont már lecsengett, ezt a trükköt még egyszer nem lehet eljátszani a fejlett világ cégei előtt, amelyek vezetőit nem okvetlenül a gazdasági krízishelyzet tántorítja el a befektetésektől, a munkahelyek teremtésétől, hanem a kormányzat hiteltelensége, következetlen és improvizatív magatartása.

Forrás: Hommer Tibor, Magyar Nemzet