Európában a legnagyobbak egyike a 11,5 százalékos magyar jegybanki alapkamat, amelyet a forintellenes támadások kivédésére állapított meg a Magyar Nemzeti Bank október végén. A gondot az okozza, hogy a szóban forgó kamatszint alaposan megdrágítja az államadósság finanszírozását, a pénzintézeteknek is költségessé teszi a forintforráshoz jutást, és a lakossági, illetve vállalkozói hitelek kamatait is felsrófolta. Ezért egyre több szakember, piaci szereplő sürgeti a mielőbbi kamatvágást. A Fidesz is beállt a "sorba". Tegyük hozzá: helyesen.
Hetek óta lélegzet-visszafojtva figyeljük mindannyian, hogy az október végi pánikszerű intézkedésnek mi lett a következménye. Íme: a forint euróval szembeni árfolyama nem állapodott meg, ide-oda ugrál, a kamatnövelés előtt is nagyjából hasonló szinten volt. Tegnap a Váci utcán 273 forintért "mértek" egy eurót.
Ám nem pusztán emiatt tarthatatlan a helyzet. Valószínűtlennek látszik, hogy a magyar vállalkozások képesek lesznek kitermelni a drága hitelek törlesztéséhez szükséges nyereséget. Ebben a szituációban a Fidesz hatszázalékos kamatot ajánl a jegybank figyelmébe, ami első pillantásra merésznek tűnik. Ha azonban rápillantunk a környezetünkre, ez sem olyan nagyon kis érték. A kérdés az, hogy milyen ütemezéssel juthatunk el idáig: a forint stabilitásának megőrzése miatt célszerű lenne fokozatosan, több lépcsőben lejjebb vinni a kamatszintet.
Konstatáljuk azt is, hogy a pánikhangulat alábbhagyott, és a bizalmatlanság is jelentősen enyhült Magyarországgal szemben. Utóbbiért azonban ne a kormánynak hálálkodjunk, hanem tudjuk be az IMF-Világbank-EU hitelkeretnek. Jó hír az is, hogy a spekulációs támadási kísérletekkel felhagytak a külföldi befektetők. S a hónapról hónapra csökkenő hazai inflációs számok egyre inkább lehetővé teszik a kamatvágást. Minden a jegybankon múlik. Mint október végén.