- Mit tanácsol a mai helyzetben a magyarországi cégeknek?

- Leginkább a költségeikre figyeljenek oda.

- Akkor jön az elbocsátás...

- Nem. Ez a lehető legrosszabb megoldás. Egyfelől sokba kerül a cégeknek, például a végkielégítések miatt. Másfelől később munkaerőhiánnyal küzdenek majd. Gondoljunk csak az orosz válságra, amikor a tanácsadási üzletágban jelentős leépítést hajtottak végre. A krízis végén viszont akkora volt a munkaerőhiány, hogy az már a normális működést veszélyeztette. A költségeket a működés más területein kell lefaragni, nem a bérköltségen, mert a válság vége után jön a fellendülés, s nem lesz kivel "ringbe szállni". Érdemes például megnézni, nem lehet-e adót megtakarítani.

- Meddig tart a krízis?

- Egy-két évig. Ha ennél tovább, akkor kőkorszaki állapotokba süllyedünk.

- Erre mekkora az esély?

- Egy százalék.

- A kormány először azt mondta, hogy nem érint minket a válság, majd azt, hogy mégiscsak, most meg nyakig ülünk benne...

- Az, hogy nem gyűrűzik be, irreális volt, egy percig nem lehetett elhinni. Az igaz, hogy a magyar bankrendszer kitettsége nem olyan nagy, mert nem invesztáltunk amerikai ingatlanokba vagy kétes papírokba, de a válság nem csak erről szól. A bankok nem bíznak meg egymásban, ezért a pénzmozgás befagyott, s ez érezteti hatását Magyarországon is.

- Igen, de ha a viharokat nem egy szétesőfélben lévő tutajjal, hanem egy bárkával kellene átvészelnünk, az mégiscsak más felállás lenne. Vagyis erős gazdasággal más kilátásaink lennének. Hogyan jutottunk el idáig?

- Bizony nekünk most tutajunk van, és a matrózaink sem boldogok. Ebből is látni, hogy a költekezés nem vezet sehová, ha nincs meg a fedezete.

- Nem kell attól tartani, hogy a húszmilliárd eurót - amit a Nemzetközi Valutaalaptól, az uniótól, illetve a Világbanktól kapunk - szavazatvásárlásra fordítja a kormány?

- Ha nem vagyunk az unió tagjai, akkor csődbe ment volna az ország, nem lett volna pénz az állam fizetési kötelezettségeinek teljesítésére. Ezért ez a támogatás, ez a pénz nagyon jól jött nekünk, megakadályozta a forint elleni kemény spekulációt, s némileg megnyugtatta a piacokat. Ha azonban ehhez a pénzhez a kormány politikai megfontolásból hozzányúlna, azzal nagy hibát követne el. Ezt az IMF-megállapodás állítólag kizárja. Hogyha a nemzetközi hitelkeret nagy részét felhasználnák, az olyan súlyos adósságspirálba taszítaná az országot, amit még az unokáink is nyögnének.

- A piac részben a hiteltelenséget büntette. Ön szerint mikorra lehet visszaállítani a bizalmat?

- A bizalom még nem állt helyre, de ez nem is megy egyik napról a másikra, legalább féléves folyamat eredménye lehet. Ha majd a befektetők azt látják, hogy a kormány következetes, és betömi azokat a lyukakat, amelyeken a pénzek elfolynak, akkor elhiszik a változást. Az államkötvények piaca jó értékmérője a helyzetnek.

- Ha már a bizalomról és a kiszámíthatóságról beszélünk, a Robin Hood-adó nem rossz üzenet a befektetőknek? Az új adó - hogy az energetikai multik befizetéseiből kompenzálják a távfűtéses lakások költségeinek csökkentését - kormányzati PR-fogás, vagy megfelel a szociális igazságosság elvének? Ki fizeti végül a számlát?

- Ezt a terhet az energetikai cégek átruházzák majd a fogyasztókra. De ez mindenütt így van. Az üzenetértéke a befektetők felé rossz, előnye viszont, hogy a bevétel azonnal befolyik.

- Mit kellene tennie a kormánynak a jelenlegi gazdasági krízis idején?

- A költségvetés kiadási oldalát meg kell reformálnia, a kiadásokat le kell faragnia. Magyarország eljutott az igazság pillanatához, a gödör alján vagyunk, amikor nincs más út, csak ez. Az is fontos, hogy a bankrendszer finanszírozza vállalkozásainkat. Ehhez a kormány kölcsönös megegyezésen alapuló tőkeemelésekkel járulhat hozzá, főleg két magyar banknál.

- Önök a kiadáscsökkentést már korábban is javasolták...

- Igen. Néhány hónappal ezelőtt más tanácsadókkal közösen a kiadások csökkentését szorgalmaztuk a kormánynál, ezt akkor még lesöpörték. Most senki nem mondja, hogy irreális.

- A miniszterelnök azt szokta mondani, hogy ne csak azt mondják, mennyit, hanem azt is, honnan vegyen el. Ha már tanácsra szorul, miért nem segítik ki?

- Hiába mondjuk, hogy ettől vagy attól a társadalmi rétegtől vegyen el pénzt a kabinet, ha úgyis azt csinál, amit akar. Egyébként ezt mindig az éppen regnáló kormánynak kell eldöntenie, ez az ő feladata és felelőssége, hiszen ezért hívják kormánynak. Olyan nincs, hogy senkitől sem vesznek el.

- Vagy a fűnyíróelv érvényesül.

- Igen, de ez nem szerencsés.

- Hogyan lehet kijutni a gödörből?

- Meg kell nézni, kik alkalmasak arra, hogy kihúzzák a bajból az országot. Ezek pedig a vállalkozók és a középosztály, és nem a nyugdíjasok vagy a hátrányos helyzetűek, még ha a két utóbbi csoport tiszteletet és támaszt is érdemel. Látni kell, hogy a nyugdíjak és a szociális kiadások emelését csak egy dinamikus, jól működő gazdaságból lehet finanszírozni, ehhez viszont az kell, hogy a vállalkozókat és a középosztályt élni hagyják. Magyarországot vonzóvá kell tenni az adózás, az üzleti klíma szempontjából.

- Mi a véleménye a jövő évi adóváltozásról, lehet ezt egyáltalán változtatásnak nevezni? Milyen mértékű adócsökkentést látna szívesen?

- Adócsökkentésre szükség van, a kérdés az, hogy mikor. A január elseje nem ideális.

- Nem is törik magukat...

- Valóban nincs nagy léptékű adóreform, ezt azonban most nehéz számon kérni a kormányon. Akkor kellett volna meglépni, amikor még valamennyire szaladt a szekér. Fél év, egy év múlva azonban reális és szükséges lesz.

- Hogyan lehet még javítani az üzleti klímán?

- Az adómérséklés mellett számos egyéb, a mindennapi működést könnyítő lépést kéne tenni. Például az euróban történő könyvvezetés lehetőségének szélesítése, amely az árfolyamkockázattól mentesítené a cégeket, s nem kerülne pénzbe a költségvetésnek. Ezt a gazdasági tárca támogatja, a pénzügyi sajnos nem igazán. Javítani kellene a hatóságok és a bíróságok munkáján, viszonyulásán is. Fel kell számolni a bürokratikus, körülményes ügykezelést, a bíróságok döcögő, sokszor évekig elhúzódó, hatóságbarát ítélkezési gyakorlatát.

- Jelentős versenyhátrányt okoz a gazdaságban a korrupció. Mit lehet tenni ellene?

- Az elburjánzó korrupció többletköltséget okoz az országnak és a cégeknek egyaránt. A legalsótól a legmagasabb szintekig behálózza a gazdaságot. Aggasztó, hogy az elmúlt években meredeken emelkedik a szintje, és ami legalább ekkora probléma, hogy erős a társadalmi elfogadottsága. Határozottan és összehangoltan fel kell lépni ellene, amihez a döntést a legmagasabb politikai szinten kell meghozni.

- Az uniós pénzek felhasználását a "zsebpénzek" mennyire szövik át?

- Nagyon is. Az uniós források lehívására és a külföldi befektetésekre az államigazgatásban, a közigazgatásban és önkormányzatoknál úgy tekintenek egyes tisztviselők, képviselők ezekre a pénzekre, mint a meggazdagodásuk lehetőségére. Mindenki megpróbál lecsípni belőlük. Szinte mindenhol a korrupció szele fúj, van, ahol szellőként, s van, ahol viharként. Ez pedig megakadályozza, hogy hatékonyan használjuk fel a forrásokat. Amíg ezt nem tudjuk leküzdeni, s nem megy valaki börtönbe, addig nem lesz érdemi előrelépés.

- Mi a véleménye a jövő évi büdzsé tervezetéről? Szinte már követni sem lehet, hányadik verzió készül.

- Dobálják a kristálygömböket, azok meg törnek. Nehéz helyzetben van a kormány, nem könnyű terveznie. Egy biztos, a költségeken faragni kell.

- A gazdasági bővülés mértékét három, később 1,7 százalékkal számolták, most pedig már egyszázalékos visszaeséssel kalkulálnak, miközben az IMF mínusz két és féllel. Teljesülhetnek a bevételek például az adóknál?

- Azok a becslések, amelyek adóbevétel-növekménnyel számolnak, eléggé optimisztikusnak tűnnek.

- Lehet úgy bevezetni eurót, hogy nem teljesítjük a feltételeket?

- Nem. A maastrichti kritériumokat teljesíteni kell, az csak illúzió, hogy majd miattunk enyhítenek a feltételeken. A maastrichti kritériumok közül például a bruttó államadósságban nem tudjuk teljesíteni, hogy ne lépjük túl a GDP hatvan százalékát.

- Nem volt hibás döntés a jegybank legutóbbi, jelentős mértékű kamatemelése?

- A háromszáz bázispontos emelés helyességét nehéz megítélni, mert nincsenek meg azok az információink, amelyek a jegybanknak megvoltak. Az viszont biztos, hogy rossz piaci folyamatok indultak el: a kereskedelmi bankok olyan magas kamatokat fizetnek a betétek után, hogy az ügyfelek például a befektetési alapokból vagy a vállalkozásukból kiveszik a pénzüket és bankbetétekbe teszik. Ez pedig rendkívül káros, torz piacot hoz. Amint lehet, kisebbre kell venni az alapkamatot.

- A devizahiteleseknek érdemes átmenekülniük forintalapú hitelbe?

- Olyan kiszámíthatatlan a helyzet, hogy a konvertálás most nagy kockázatot rejt. Ráadásul egyes bankok ezért komoly pénzeket kérnek el, így a hosszú futamidejű hiteleknél meggondolandó.

- Ön most jött vissza Dél-Koreából. Milyen a megítélésünk?

- Kétszáz koreai befektető volt a konferencián, sokan kérdezgették: csődbe jut Magyarország? Megítélésünk még jó, de Szlovákiáé jobb, ezért is kell adót csökkenteni és reformokat bevezetni.

- Mit tanulhatunk a koreaiaktól?

- Rendkívül dinamikusak. Nagy hangsúlyt helyeznek az oktatásra. A szülők semmit nem tartanak túl drágának, ha a gyermekük képzéséről van szó. Koreában mindenki el akar jutni valahová, el akar érni valamit. A másik: Magyarországon, ha valami nem úgy működik, ahogy kellene, például késik a vonat, abba az emberek beletörődnek. Koreában botrány lesz belőle. Azt kellene megtanulnunk, hogy a saját jogainkért kiálljunk.

- Mi lesz egy és öt éven belül a világban és nálunk?

- A globális válság egy-két éven belül véget ér. Hogy hazánkban mi lesz, az attól függ, mit tesz a kormány, s hogy ésszerűen húzza-e meg a nadrágszíjat, csökkenti-e kiadásait, s tesz-e valós lépéseket a gazdaság élénkítésére.