E fontos poszt hazai értelmezőivel amúgy is csínján kell bánni azóta, hogy April H. Foley nagykövetet Fidesz-barátnak minősítette a Népszabadság csupán azért, mert - normális diplomata módjára - a kormányoldal mellett Orbán Viktorral is szóba állt, sőt amerikai útjának sem feküdt keresztbe.

E személyi találgatások kapcsán nem érdektelen felidézni, hogy Charles Gati politológiai jóstehetsége már-már a Lengyel Lászlóéval vetekszik. Korábban például nem gondolta, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból, hacsak az MSZP le nem mondatja a kormányfőt - ezt azonban nem tartotta valószínűnek. Nos, a valószínűtlenség bekövetkezett - persze ócska színjáték formájában. Pedig Gati annak idején azt sem rejtette véka alá Friderikusz Sándor azóta jobblétre szenderült műsorában, hogy a Fidesz vagy az MSZP helyett az MDF-re vagy az SZDSZ-re szavazott volna. Barátainak zöme, mint mondta, az SZDSZ-ben van, "de meg kell mondjam, hogy Dávid Ibolya komoly tényező a magyar politikában" - vélte. Persze ez még az SZDSZ színlelt kiugrása meg Dávid törvénytipró Watergate-ügye előtt volt.

Mindez annak a tapasztalatnak a fényében kap jelentőséget, hogy egy korábbi nagykövet, Mark Palmer milyen aktív módon avatkozott be annak idején a magyarországi rendszerváltozás menetébe. Sok tekintetben azóta is mindmáig ennek a kétes értékű diplomáciai munkásságnak a következményeit nyögjük. Mit tesz isten: ő is az SZDSZ-re tett - nyilván, mert neki is ott voltak a barátai. Kései utódainak azonban legkevésbé sincs egyszerű dolguk, ha azt akarják megtudni: manapság egyáltalán micsoda az SZDSZ.

Segítek nekik: ha valóban arra kíváncsiak, hogy ellenzéki párt-e, vagy csupán a létező gyurcsányizmus melléküzemága, csak a kezüket figyeljék a költségvetési szavazáskor. Az lesz az igazság pillanata - addig viszont lehet összevissza hablatyolni. Csupán ízelítőt adnék a ránk ömlő dezinformációkból. Állítólag megosztottság van a párton belül költségvetési ügyben. A normálisabb párttagok látják: a harmadik verzió makroszámai vállalhatatlanok; de elbizonytalanítja őket, hogy a sokfelé gyarmatosító Gyurcsánynak talán már nincs is szüksége az SZDSZ-re. Oda a zsaroló pozíció? Állítólag rettegnek, hogy a pápai hazudozó a párt maradék bázisát átszippantja a MSZP-hez, hogy a jövő évi európai választásokat túlélje. Igazmondó Horn Gábor szerint ezért sutba vágják a programjukat, s a költségvetés ügyében "politikai döntés fog születni". Azaz riszálnak tovább. Nyilván azt fogják mondani, hogy az ország nem maradhat költségvetés nélkül: a bűnrossz büdzsé is jobb, mint a semmilyen. Fodor Gábor szerint "a mostani gazdasági válság idején mindenekelőtt az ország érdeke az elsődleges". Ennyit a liberális megújulásról meg a pazarló állam megzabolázásáról. Hol van már a Gyurcsány-menesztő szakértői kormány koncepciója? Korábban a Kóka-féle frakció volt költségvetéspárti, ma már a pártvezetés is. Fodor arca hamarabb elkopik, mint a Kókáé.

A gyurcsányi MSZP képlete mindenképp tisztább: december közepéig mindenáron átnyomni a költségvetést, akár kilóra megvett szavazatokkal is. Minden jobb nekik, mint az előre hozott voksolás. Legfeljebb akkorát buknak, mint a Szili-féle államfőválasztásnál. Ők valahogy túlélik, de az SZDSZ nem. És az lesz az igazság elsöprő pillanata.