- Az első Civil Nemzeti Csúcson elhangzott: nemzeti ellenállásra van szükség a jelenlegi neoliberális gazdaságpolitikával, illetve azok képviselőivel szemben. Emlékezhetünk arra, hogy 2006-ban Gyurcsány olyasmiről beszélt: lehet tüntetni, aztán majd elmegy mindenki haza. Van olyan állapotban a nemzet mint közösség, hogy megszervezze ezt az ellenállást, és véghezvigyen valamilyen akaratot a mostani politikával szemben?

- Mindenekelőtt társadalmi ellenállást hirdettünk a megszorító intézkedésekkel szemben. Vagyis az ellen kívánunk fellépni, hogy a dolgozókkal, a nyugdíjasokkal, a kis- és közepes vállalkozókkal fizettessék meg a válság árát. Most pedig azt láthatjuk: a Nemzetközi Valutaalap konkrét feltételei pontosan ezekről a megszorításokról szólnak. Erre kezdettől fogva figyelmeztettünk, s kezdettől fogva elleneztük a kormány intézkedéseit is, mert ezek antiszociális intézkedések. A társadalmi ellenállással együtt nemzeti ellenállást is meghirdettünk a globális érdekekkel, a globális kapitalizmussal szembeni nemzeti érdekek érvényre juttatásáért. Társadalmi és nemzeti ellenállással akarjuk leváltani a neoliberális politikát.

A cél nem más, mint hogy csökkentsük Magyarország alárendeltségét a nemzetközi tőkével szemben. Ilyen állapotban - a közvagyon kiárusítása közepette, legfontosabb részeinek külföldi kézbe juttatásával - a nemzeti felemelkedés és felvirágoztatás megoldhatatlan feladat elé állítja Magyarországot. Mérsékelni kell az alárendelődést, hogy nemzetgazdaságunk megerősödhessen, s nemzeti fejlődésünk ne rendelődjék alá idegen korporációs érdekeknek. De most a legfontosabb, legsürgetőbb lépés a kormány antiszociális intézkedéseinek a megtorpedózása. Meg kell akadályoznunk, hogy csökkentsék a béreket, a nyugdíjakat, és pótlólagos terheket rójanak a kis- és középvállalkozókra! Ezért is csatlakoztunk a szakszervezetek által november 29-re meghirdetett sztrájkhoz, tiltakozó demonstrációhoz. Ott leszünk a Kossuth téren velük együtt.

A következő Civil Nemzeti Csúcsnak a nemzeti ellenállás felé kell elmozdulnia, ugyanis a neoliberális politikával nem lehet leszámolni nemzeti összefogás nélkül. Ezért is hívjuk össze a november 15-én megalakult koordinációs bizottságot, amely belátható időn belül kijelöli a főbb irányokat. Elképzelhető, hogy ez az ülés is 29-én lesz.

- Milyen reményekkel kecsegtethet egy ilyen szerveződés? A jelenlegi hatalom cinikusan és félvállról veszi a "társadalom hangját". Nem tölti el a civil fórumot ez pesszimizmussal?

- Nagyon cinikusan és közömbösen viszonyulnak a társadalom véleményéhez, akaratához. El akarják némítani a társadalmi hangot, ezért nem hívták meg a civil társadalom képviselőit nemzeti csúcsukra sem. Csak a szakszervezeti konföderációk vehettek részt azon az eseményen. Mi pedig pontosan azért hívtunk össze Civil Nemzeti Csúcsot, hogy lehetőséget adjunk a társadalmi szervezeteknek arra, hogy hallassák a véleményüket, kinyilváníthassák az akaratukat. Persze ez az akarat rendkívül sokrétű, de közös benne a megélhetés kérdése. Ma a megélhetési gondok orvoslásáért történő közös fellépés teremti meg a legszélesebb bázist ahhoz, hogy a legkülönbözőbb nézetű és politikai erők összefogjanak egymással mindenféle ideológiai és politikai előítélet nélkül. Azért, hogy a kisebbségi kormány által tervezett gyalázatos intézkedések ne valósulhassanak meg.

Mi a valószínűsége, hogy ez sikerrel jár? Van erre egy nagyszerű példa: az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatos ellenállás. Ezt sokakkal összefogva - szakszervezetekkel, pártokkal - a Magyar Szociális Fórum szervezte, és a társadalom összefogva meghiúsította az egészségbiztosítás privatizációját. A kormány és az akkori parlamenti többség kénytelen volt visszavonni a kétszer is megszavazott törvényt. Ez ad lehetőséget, biztatást, reményt arra, hogy összefogással meg lehet buktatni ezt a politikát is. Ha úgy tetszik: lapátra kerülhet ez a neoliberális politika, helyette pedig le tudunk tenni az asztalra egy ténylegesen a dolgozók, a nyugdíjasok, a kisvállalkozások érdekeit, azaz a társadalom túlnyomó többségét szolgáló új társadalompolitikát.

- Milyen részelemei vannak ennek az új társadalompolitikának?

- A legfontosabb a gazdasági növekedés serkentése. Ez alapvető ahhoz, hogy a válságból a társadalommal közösen lábaljunk ki. Amíg csak pénzügyi egyensúlyról van szó - a társadalmi egyensúly pedig zárójelbe kerül -, addig ez a válság nemhogy megoldódnék, hanem elmélyül. Szintén prioritást kell élveznie a foglalkoztatottság növelésének, ehhez szorosan kapcsolódik az adók csökkentése, vagyis a kis- és közepes vállalkozások terheinek mérséklése. Ennek az általunk rendszerkorrekciós stratégiának nevezett folyamatnak fontos eleme az elosztási viszonyok átrendezése a dolgozók, a nélkülözök javára. Súlyos a megélhetési helyzet, hiszen ma a keresetek 60 százaléka létminimum-közeli. Súlyos megélhetési problémák voltak válság nélkül is, most pedig még a válság árát is azokkal akarják megfizettetni, akik nem tehetnek róla: a dolgozókkal és azokkal a nyugdíjasokkal, akik egész életükben dolgoztak. Ez ellen tiltakozunk és szólítunk tiltakozásra mindenkit, nehogy általánossá váljon hárommillió ember gondja: fűtsünk vagy együnk.

- Az a baj, hogy ezzel már most is százezrek szembesülnek.

- Több millió ember évek óta szembesül ezzel a problémával, s nemhogy megoldódna, hanem éppen ellenkezőleg, egyre súlyosabb lesz ez. Itt vannak az előrejelzések a következő évre várható újabb áremelésekről: miközben csökkenteni akarják a nyugdíjakat, a béreket és a fizetéseket, 10-15 százalékkal emelnék a szolgáltatási díjakat, és még ki tudja, mi minden van terítéken. Ez olyan szakítópróba elé állítja a magyar társadalmat, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Ahhoz, hogy ebből a súlyosbodó helyzetből békés kiutat találjunk, más politikát kell hatalomra juttatni, különben elszabadulhatnak az indulatok. Ezt senki, még a kormány sem kívánhatja.

- Hogyan jöhet létre például egy a már említett gazdasági fordulat, ha a fejekben, a lelkekben nincsen rend? Olyan szegényes lelki energiával, mint amivel most rendelkezik a magyarok zöme, hogyan képzelhető el fordulat? Van erre valamilyen receptje, javaslata az MSZF-nek?

- Nem az éhező s a csőben lakó emberrel akarjuk kidolgozni az új társadalompolitikát, hanem olyanokkal, akik nem éheznek, nem csőlakók, de készek tudásukat az ő szolgálatukba állítani. Hisz' mire való a tudás, ha nem az elesett és a gyengébb felemeléséért? Önzésből van már bőven! Együtt dolgozunk számos olyan szervezettel, amely hajléktalanokkal, rászorulókkal, létminimum alatt élőkkel foglalkozik. Meg kell mondanom, ezek között az elesett emberek között is vannak ragyogó gondolkodású személyek, akik nyomoruk, nyomorúságos életük dacára sem vadultak el; képesek alkotóan gondolkodni és küzdeni egy emberibb társadalomért.

Mérhetetlen energiák, pozitív energiák rejlenek a mi társadalmunkban, amelyekkel élnünk kell - a Magyar Szociális Fórum ezt teszi. A fórum megfogalmazta az új társadalompolitika alapelveit, meg is hirdettük őket június 20-i, illetve szeptember 29-i rendszerkorrekciós tanácskozásainkon, s most a civil csúcson is megerősítettük. Többen is jelezték, hogy szívesen részt vennének a társadalompolitikai munkacsoport munkájában. Ennek a csoportnak az lesz a feladata, hogy megbízatásától számítva egy hónapon belül kidolgozza az alternatív társadalompolitikát. Több neves szakember közül most kiemelném Gazsó Ferencet, a rendszerkorrekciós tézisek meghirdetőjét, Bogár Lászlót, illetve Pozsgay Imrét is. Mintegy 10-15-en szerepelnek a "listán", meg kell keresnünk őket ebben az ügyben. A cél egy olyan társadalompolitika hatalomra segítése, amely a dolgozók, a nélkülözők, a nyugdíjas emberek, a kis- és középvállalkozók - tehát a társadalom túlnyomó többségének - érdekében áll, nem pedig a nagytőke profitérdekeit szolgálja. Új egyensúlyt akarunk tőke és munka között, az utóbbi javára.

- Megbukott vajon ez az egyre inkább az embertelen arcát megvillantó globális kapitalizmus? Van alternatíva? Nyilván a jelenleg folyó szisztéma nem üzemelhet tovább.

- A globális kapitalizmus válságba jutott, bár válsága nem mai keletű. A nemzetközi pénzügyi válság látványos tünete a rendszer súlyos bajainak. Tanúi lehetünk egy világméretű pénzügyi válságnak, amely most világgazdasági, azaz termelési válságba csap át. Ez a krízis egyelőre mélyül, inkább még csak a közepe felé tartunk, mint sem a vége felé. Ám azzal is tisztában kell lennünk, hogy a kapitalizmus tartalékai nem merültek ki, hanem még igen jelentősek. Ez arra inti a dolgozót, hogy ne ragadtassa magát kalandor akciókra, még akkor sem, ha munkához, megélhetéshez való jogos követeléseit sztrájkkal, tiltakozó megmozdulásokkal támasztja alá. A kapitalizmus anyagi és emberi tartalékai még igen jelentősek. Éppen ezért mi nem a rendszer megdöntésére mozgósítunk, hanem a rendszer kiigazítására a dolgozók javára, a rendszeren belül akarunk kivívni olyan átcsoportosításokat, társadalompolitikai módosításokat, amelyekkel megkönnyíthetjük az emberek életét. Itt és most a legfontosabb a bérek és a nyugdíjak csökkentésének megakadályozása. Vannak, akik a nép jogos felháborodását szélsőséges céllal akarják meglovagolni. Mi elutasítjuk a szélsőséges radikalizmust. A demokratikus szabadságjogok feltétlen tiszteletben tartása mellett, demokráciában, békében kívánjuk megvalósítani céljainkat.