Hát igen, tisztelt miniszter úr, ez bravúros teljesítmény volt!

Képzelje el, ha 2005-ben Gerhard Schröder arra panaszkodott volna, hogy megszorító csomagjait azért nem fogadják el az emberek, mert az 1998-ig hatalmon lévő Helmut Kohl sokat ártott az országnak, s azóta is milyen "csúnyák" a kereszténydemokraták. Nem, Schröder magára vállalta a felelősséget, és előre hozott választásokat kezdeményezett. Vagy képzelje el, ha, mondjuk, George W. Bush amerikai elnök 2006-2007 táján arról panaszkodott volna, hogy hiába tesz meg mindent, az a fránya Bill Clinton és a demokraták mindenben keresztülhúzzák a számítását. Tudja, mit kapott volna az amerikai közvéleménytől? Lesajnálták volna.

No de persze ön pontosan tudja, hogy a mi hazánkban, Magyarországon minden másképp van, mint a jól működő demokráciákban. Itt egy ilyen kacagtató nyilatkozatnak, mint az öné, nincs semmilyen következménye, miként például annak sincs, hogy Zuschlag vallomásából kiderült: a vádlott a rendőrséget "kézben tartotta". Arra, hogy Zuschlag nyilatkozata után világossá vált: Magyarországon a politika irányítja a rendőrséget - s ez égbekiáltó botrány -, ugyanúgy nincs reakció, mint ahogyan az ön nyilatkozatára sem reagál senki sehogyan.

Nálunk ugyanis bármelyik politikus bármilyen ostobaságot mondhat, a riporterek - tisztelet a kivételnek - igyekeznek továbbra is illedelmesen "középen maradni", tökéletesen félreértve a tárgyilagosság követelményét. Mert kérdezem én tisztelettel: ha, mondjuk, a miniszterelnök ordító módon hazudik egy nyilatkozatában, ellentmondva a két nappal korábbi nyilatkozatának, akkor az a tárgyilagosság, hogy ezt tudomásul vesszük? Nem az a tárgyilagosság, hogy rámutatunk a hazugságára, kipellengérezzük? Hogy is van ez? Nem kellene ezt az újságíró-társadalomnak, de a szélesebb közvéleménynek is újragondolni? Nem kellene nyíltnak, őszintének lenni, természetes reakciókat felmutatni a politikusokat nézvén-hallgatván?

Szóval ön szerint a Fidesz szégyellje magát a 2001 utáni egyéves "felelőtlen" gazdálkodásért, ami után szegény Medgyessy- és Gyurcsány-kormány hat éven át képtelen volt annak a borzasztó egy évnek a következményeit orvosolni. Tegye a szívét a kezére, Kiss miniszter úr: nem nevetséges, amit mond? Nem érzi?

De nincs vége! Ön különösen azt hangsúlyozta, hogy a Fidesz szégyellje magát hatéves ellenzéki létéért, mert destruktív magatartásával "lehetetlenítette" szegény kormány munkáját. Igazából kizárólag a Fidesz tehet arról, hogy ma ott tartunk, ahol tartunk.

Kiss miniszter úr! Tisztában van ön azzal, hogy a magyar alkotmányos berendezkedés szerint a parlamenti kormányzati többség - húsz kétharmados többséget igénylő törvényen kívül - bármilyen törvénytervezetet megszavazhat? Ezt nem tudják? De hiszen hogyne tudnák: az ellenzék hat év alatt benyújtott több ezer módosító indítványát rendre lesöpörték az asztalról - ezek tények -, s mindig az önök által benyújtott tervezetekből lett jogszabály. Ja, hogy - mint Gyurcsány miniszterelnök mondogatta egy időben - "árnyékhatalma" van a Fidesznek? Mondja, miről beszél, Kiss úr? Tisztában van ön azzal, hogy önökkel sokkal inkább csínján bánik az ellenzék, mint ahogy az a nyugat-, de a közép- és kelet-európai demokráciákban is tapasztalható? Tegyék inkább össze a két kezüket, és ne beszéljenek mellé!

Persze tisztában vagyok én azzal, hogy mit érezhetett ön, amikor a fenti gyönyörű mondatát elmondta. Azt, amit a Tanú című klasszikus Bacsó-filmben Virág elvtárs mondott Pelikánnak az egy szem "magyar narancs" (citrom) elkészültének estéjén: "Nagyot ütöttünk ma az imperialistákon, Pelikán elvtárs! Bizony nem szeretnék a helyükben lenni." Jó érzés lehetett a demagógia csúcsára jutni, érezhette, hogy most aztán megtette a magáét az "ellenséggel" szemben.

Ám mégse békétlenkedjünk. Ön azt hozta, amit közállapotaink között hozhatott, és ezt minden következmény nélkül megtehette. Nem az ön kijelentésével van baj, mert az ilyen típusú beszédeket már negyven éve megszoktuk önöktől.

A magyar közvélemény olyan mélyre süllyedt, annyira fél, hogy már minden sületlenséget és - bocsánat - baromságot elfogad, vagy legalábbis úgy tesz, mintha elfogadna. Olyan lett a közvélemény, mint, ismét csak a Tanúban, Pelikán elvtárs. Amikor Virág elvtárs azt mondta neki, hogy "Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik!", Pelikán felnézett rá, s bizalmasan visszaválaszolt: "Fokozódik? Jó tudni."

Itt tartunk.