Tovább a gyurcsányi úton

A hol csendes, hol viharos havazással telt hétvége legfőbb híre, hogy a charme-os színész, Csányi Sándor és bájos partnere, Práger Kitty búcsúzott a parkett-től a Szombat esti lázban. Ehhez képest az, hogy az SZDSZ bejelentette, megszavazza a jövő évi büdzsét, valamint hogy Gyurcsány Ferencnek nem lesz kihívója a szocialisták jövő évi kongresszusán a pártelnöki poszton, nem verte ki a biztosítékot.

Létrehozva: 2008. november 24., 06:59	nyomtat	küld

Rendes médiumban szót sem vesztegettek rá. Kutya harapta postás-ügy, a hónapok óta zajló kutyakomédia apró rezüméje, előre borítékolható történés, még akkor is, ha néhányan másról hangoskodtak. Egy rég megírt balliberális forgatókönyv szerint mennek a dolgok. A gyurcsányi taktika is tökéletesen ült. Az elmúlt hónapok belső vitái még arról szóltak a szocialistáknál, hogy bizony szét kell választani a pártelnöki és a kormányfői tisztséget, a baloldalnak (bár kérdezhetnék: hol itt a baloldal?) már úgy kell nekiszaladnia az európai parlamenti, majd az országgyűlési választásoknak.

Úgy tűnik, most már a szétválasztás sem időszerű. Holott hovatovább a Guinness-rekordok könyvébe vagy a Csodák Palotájába kívánkozik, miként tud székében maradni egy uniós demokráciában az a kormányfő, akinek négyéves regnálása a magyar történelem egyik legmélyebb válságát idézte elő. A pénzügyi világválságtól függetlenül is. És miként létezhet az, hogy pártjában még az elvi lehetőség szintjén sem fogalmazódik meg a lecserélése? Sőt, majd fél évvel a kongresszus előtt már "megnyugtatnak" országot-világot, kihívó se égen, se földön.

Persze ha valaki ezekre a kérdésekre valódi választ keres, elég figyelemmel kísérnie a Zuschlag-ügy bírósági tárgyalását: Cusi lehallgatott beszélgetéseit Feriről, a vallomásokat arról, ki kit tart kézben, ki fogja rendőrséget, s hogy mekkora "szemét" ez a Szilvásy, aki nem szól idejében, hogy szegény Cusit lehallgatják. A mozgalomban ilyet kommunista nem csinál. A bírósági tárgyalás tehát akár szórakoztató is lehetne, ha az emberek élete nem rettegésben telne, megmarad-e a munkahelyük, ki tudják-e fizetni a gázszámlát, összeomlik-e a forint, s ha igen, vajh' mikor kopogtat a végrehajtó.

Derűs is lehetne, ha, mondjuk, a fehér asztal mellett - jó kedvvel, bőségben - megvitathatnánk, hogy Zuschlag milyen órabérért ücsörög cellájában, és ez mennyivel több, mint amennyit országgyűlési képviselőként kapna, ha történetesen egy kis malőr miatt nem kellett volna lemondania - párttársai kérésének engedve - parlamenti mandátumáról. Egy békebeli Zuschlag-ügy akár még mulatságos is lehetne, ha az ellenzék egyik vezére egy televíziós műsorban nem mondaná ki: "ma Magyarországot a szervezett bűnözés tartja kezében, amely ott üldögél a kormányban."

Ennyi jutott nekünk, magyaroknak a polgári demokráciából tizennyolc év alatt. Mármint hogy mindezt valaki kimondhatja. Nem túl sok. A szocialisták választmánya, persze, válasz nélkül hagyta ezt is. Ahogyan válasz nélkül maradt az elmúlt hat év kormányzása is: megduplázódott államadóssággal, a privatizáció "eredményeképpen" eltűnt tízezermilliárddal, évente hétszázmilliárd forintra becsült korrupcióval, hárommillió koldussal és ötből két mélyszegénységben élő gyermekkel.

A választmány üzent: tovább, előre a gyurcsányi úton!

(Bán Károly, Magyar Hírlap)