Öngyilkosság kamerák előtt

Mario Ferreyra argentin rendőrtiszt harminc évvel ezelőtt követte el azokat a bűnöket, amiért felelősségre akarták őt vonni. A BBC híradása szerint emberrablás, kínzás és háromszoros gyilkosság miatt kereste a rendőrség. Az interneten bárki megnézheti Ferreyra kamerák előtti önkivégzését. Halljuk a megdöbbenés hangjait, a családtagok kétségbeesett mondatait, látjuk, ahogyan szivárog a vére. Tudjuk, hogy ez itt most nem művér, és mégis, a szégyenhez hasonló zavarba esés foglyává válunk, mint mindig, ha a valóság elkezd rettenetesen hasonlítani azokra a kommerszfilmekre, amelyeket már végig sem nézünk.

Létrehozva: 2008. november 24., 08:52	nyomtat	küld

Kinek a vére hullása érdekesebb a médiának? A rendőrtiszté vagy áldozataié? Egyáltalán: számít-e, hogy melyikük vére kiált égre? Van-e vér, ami az égre kiált, vagy minden vér kiált valahová, amikor már kiontatott? Vagy ahogyan igazság van ilyen is, meg olyan is, úgy vér is van legalább kétféle: az áldozatoké, amely kiomolhat, és a gyilkosoké, amely bátran csörgedezhet a gyilkos testében, akár évtizedekig is? Hány igazság terem a nagy egyenlősítő, a Halál tövében? Gombamód szaporodnak? Kik gondozzák a "sok igazság van" nevű gombatenyészetet?

Akkor is két igazság van, ha a gyilkos él, unokáival játszik, az áldozat pedig a te fiad, és neked sosem lesz unokád? 1976 és 1983 között Argentínában 30 ezer ember tűnt el. Az áldozatok hozzátartozói szerint Ferreyra öngyilkossága egy paktum része volt: a rendőröknek így nem kell egymásra vallaniuk a diktatúra bűneit vizsgáló bíróságon. Mindenesetre a halott Ferreyrára most már sok disznóságot kenhetnek a többiek. A rendőrök, úgy látszik, máshol sem szeretnek egymásra vallani. Azt jól kitalálták, hogy legbűnösebb közülük az, aki a legkevésbé él. Lám, Ferreyra is megbüntette magát, nem bírt a lelkiismeretével, a kamera is rögzítette. Merre csatangolt Argentínában harminc éven át az igazság? Nálunk biztosan nem járt.

Errefelé nem láttuk feltűnni, sem a rendszerváltozás után, sem 2006 októberében. Nálunk minden ávóstiszt annyit vitt magával sírba az igazságból, amennyit csak letörhetett belőle a vallatószobában. Bauer Miklós úgy halt meg nemrégiben, hogy még hírt is alig olvashattunk róla. Nálunk a Terror Háza Múzeumnak még a takarítónője is bűnösebbnek számít, mert leporolja a "gyilkosok falán" lévő fényképekről a port, mint azok, akik onnan farkasszemet néznek a látogatóval: "Gyilkoltunk. Na és?"

Magyarországon 2006 októberében azonosító nélküli rendőrök tizennégy embernek kilőtték a szemét. Az elkövetők köszönik, jól vannak. A bírók panaszkodnak, hogy a rendőrök fedezik egymást, amint belépnek a tárgyalóterembe, "nem emlékeznek semmire". Lehet, hogy nem csak Argentínában van titkos paktum a rendőrök között? A rendszert, ahol a hatalom kontroll helyett még több kordont, még korszerűbb vízágyúkat és még ügyesebb mesterlövészeket igényel, nem demokráciának nevezik. A történelem ismer néhány esetet, amikor a parancsmegtagadás volt az egyetlen tisztességes megoldás. Jobb egy állást elveszíteni, mint a lelkiismeretünket. Másik állás akad, másik lelkiismeretre nehezebb szert tenni.

Ferreyra, az argentin rendőrtiszt azért gyilkolhatott, mert fedezte őt egy hatalom. Valameddig. A magyar rendőrség azért folytathatott hajtóvadászatot békés megemlékezők ellen, mert ők is úgy érezték, fedezi őket egy hatalom. Nem kérdezték maguktól: meddig? Az ujjtörő rendőrtisztet ma még védik a beosztottjai. De ki tudja, holnap egy titkos paktum nyomán melyikük nevét húzzák ki a kalapból, hogy odavessék a média sok vért látott oltárára?

(Körmendy Zsuzsa, Magyar Nemzet)