A kormányok elkötelezték magukat, hogy 2012-re a világtengerek 10 százalékát védetté teszik, ám a felmérés szerzői szerint, erre nincs esély. Az ökológiailag fontos területek védelme segíthet a halállományok regenerálódásában, és jótékony hatással lehet a turisztikai iparra.

A The Nature Conservancy (TNC) készítette felmérés a Conversation Letters folyóiratban jelent meg. "Azoknak, akik teljes idejüket a kérdés vizsgálatának szentelik, az eredmény nem meglepő. Egész végig tudtuk, hogy a tengeri védelem jóval el van maradva a szárazföldihez képest, de jó, hogy ezt már ki is mutattuk" - mondja Mark Spalding a szervezet szakembere.

Négy évvel ezelőtt, az ENSZ biodiverzitási egyezményét - mely szinte az összes országot felöleli - aláírók megfogadták, hogy az óceánok legalább 10 százalékának nyújtanak védelmet oly módon, melynek ökológiai szempontból van jelentősége. Az óceánok védelme nem azt jelenti, hogy az olyan gyakorlatok, mint a halászat vagy hajózás teljes egészében tiltott lenne, ám biztossá tenné, hogy azok fenntartható módon zajlanak,

A jelenleg védett összes terület az országok kizárólagos gazdasági zónáiba esik, és azok többsége partok mentén van. Ám még emellett is csak a part menti vizek négy százaléka védett. Az országok eltérőek azzal kapcsolatban, milyen jellegű védelmet szavaztak meg. Míg Új-Zéland partvonalának majdnem 70 százalékát valamiféle védelem alá helyezte, a Földközi-tenger menti országok partvonaluknak kevesebb, mint két százalékát védik.

A fejlődő világban, Dr. Spalding Guinea-Bissaut hozza fel példának olyan országként, mely befektetett a védelembe, különösen, ami a Bijagos-szigetvilágot illeti, amely vízilovak közösségének ad otthont. Az állatok a part menti mangrove erdőkben élnek, számos más hagyományosabb tengeri fajjal. Palau, Indonézia, Mikronézia és számos karibi-állam szintén jelentős védelmet alkalmazott. Közben a szárazföld mintegy 12 százaléka élvez valamilyen védelmet.