Azt már ugye megszoktuk, hogy a Sarkozyhez hasonló konzervatívok az adócsökkentésről papolnak. Na de hogy a brit munkáspártiak is?! Hallgassuk csak Brownt az azonnali adóreformról: "A cselekvés elmulasztása most nemcsak a gazdaságpolitika, hanem az ország vezetésének kudarcát is jelentené. Ha keveset teszünk és későn, akkor az nagyobb károkat és nagyobb leépülést jelent. A létfontosságú sikeres üzleti vállalkozások elvesztését, ami a gazdaság gyengüléséhez, a növekedés csökkenéséhez, még nagyobb pénzügyi problémákhoz, még magasabb kamatokhoz és még magasabb adószinthez vezet." Ez még mind semmi! Nemcsak kölcsönt akar felvenni, mint legjobb magyar tanítványa, hanem ezeket a hiteleket akarja adócsökkentésre fordítani.
Nem akarja elosztogatni? Nem! Mondom, hogy adót akar csökkenteni belőle, amit aztán majd az államháztartási kiadások megtakarításával és az állami vagyon eladásával törlesztene. Hát ezek meg vannak buggyanva?! Nálunk ezt úgy csinálják, hogy a hitelt szétosztják, aztán az adófizetők bőrének újabb lenyúzásával visszafizettetik. Hát igen, de ez a két ország közötti különbség. Micsoda különbség!
Itthon ugyanis folyamatosan azt halljuk, hogy még nem jött el az ideje az adócsökkentésnek. Ez engem folyamatosan arra emlékeztet: még nem érett meg az idő a demokratikus reformokra, elvtársak, meg a nép különben sem értené meg! Ezt úgy huszonöt évvel ezelőtt már hallottuk. Talán lapozni kellene a naptárban! Emellett meg már a leginkább hozzá nem értőknek is feltűnik, hogy ha az egész világ lelkesen adót meg kamatot csökkent, akkor nálunk miért nem érett meg az idő rá. Miért pont az ellenkezőjét vallja és teszi a magyar kormányzat? Az egész világ ennyire hülye volna?
Na és ha esetleg a mi szeretett kormányunk is tudja, hogy ez volna kívánatos, akkor mikor fog megérni az idő rá? Kellene még 2010 után is nyolc év kormányzati lehetőséget adni pártunknak és kormányunknak, és akkor esetleg csökkenteni fogják újabb fél százalékkal a két számjegyű alapkamatot? Vagy újabb nyolc év után esetleg úgy döntenek majd, hogy a szociális igazságosság jegyében mégiscsak csökkenteni kéne az adókat, mert akkor esetleg meg is lehetne élni az adózott jövedelemből?
Amint a brit példa is mutatja, az európai baloldal egyik legerősebb pártja sem gondolja komolyan, hogy ezt épeszű választó elhiszi. A kormánypárt és ellenzéke között abban lehet vita: mely adónemeket időszerű csökkenteni, de a faragás szükségességét tekintve nincs jelentős ellentét a ködös Albionban. Az a hülye ötlet, hogy az ellenzék mondja meg, kitől kellene elvenni a juttatásokat egy adócsökkentés esetén, fel sem merül. A hatalom felelőssége ugyanis nemcsak a stratégiai döntések meghozatalát, hanem az azok nyomán törvényszerűen keletkező társadalmi feszültségek felvállalását is jelenti az európai civilizációban.