A minap a közszolgálati televízió reggeli műsorában ön gyalázatosan viselkedett Apáti-Tóth Katával szemben. Amikor a riporter az elmaradt reformokról kérdezte önt, személyeskedő hangnemben úgy replikázott: ha majd az újságíró hölgy is segít a reformok megvalósításában, akkor aztán lesznek reformok.
Lárifári! Sőt mondhatnám: teringettét! Ezzel ön, miniszterelnök úr, nem tett mást, mint nem is olyan finoman felszólította a riportert: "zárkózzon fel" végre pártunkhoz és államunkhoz (kádáriasan: partunkhoz és allamunkhoz), mely töretlenül halad előre a szocialista kapitalizmus útján. Ha pedig nem zárkózik fel, akkor majd megnézheti magát - ugye, miniszterelnök úr?

De önnek nem volt elég a burkolt támadásból. Ön azt is mondta később a riporternek, hogy amit éppen kérdez, az nem más, mint zsurnalizmus. Vagyis: szakmailag szólta le a riportert, mert önnek nagyon nem tetszett, hogy nem átallott normális interjút készíteni - illetve törekedett erre, de ehhez riportalany is kellett volna.

S tovább megyek: a kérdésre, hogy mikorra tervezik bevezetni az eurót, azt mondta, hogy ez sokkal bonyolultabb, mint hogy erre "ilyen egyszerűen" válaszolni lehetne. Hát igen: "csak" Veres pénzügyminiszter többször beszélt konkrét dátumról, mint ahogyan a szomszédos államokban is konkrét dátumokról beszéltek, ráadásul azt be is tartották, illetve közel állnak ahhoz, hogy betartsák. (Lásd: Szlovénia, Szlovákia.) De önnek ez a kérdés "túl bonyolult", csak azért, mert nem tetszett önnek a riporter hozzáállása, s ezért láthatóan e kérdésnél is tudatosan belekötött a hölgybe. S végül még arra is képes volt, hogy a végén figyelmeztesse: egyszer már feltette a kérdését, úgyhogy - nem kimondva, de - "szedje össze magát".

Azt a teremburáját, miniszterelnök úr! Hát mégis mire vetemedett ezen a reggelen? Csak nem arra, hogy megfélemlítsen egy világos és valós kérdéseket feltenni igyekvő újságírót - persze nem nyíltan és látványosan, mint ahogy azt egy afrikai diktátor tenné, hanem az ön érdekes, indirekt módszerével, amit azonban csak a nyeretlen kétévesek nem látnak át azonnal.

Ezt a trükköt ön már 2006-ban is bevetette, a Baló Györgynek adott interjúban. Akkor - néhány bátortalanul, de kérdésszerű kérdés után - azt kérdezte "finoman" Balótól: szerkesztő úr, ugye nagyon szép pénzt keres itt a közszolgálati televízióban, s önnek fontos ez a szép pénz.
Azt a rézfánfütyülő rézangyalát! Csak nem arról van szó, hogy ha önnel készítenek interjút az újságírók, akkor fogják be kritikai szájukat, hogy ne merjenek valódi kérdéseket feltenni, mert akkor aztán lesz nemulass?! Csak nem ez a cél, Gyurcsány miniszterelnök? Fel sem merem tételezni, hisz ön - mint öntől tudjuk - Magyarország megmentője.

Megjegyzem: Baló esetében "működött" a megfélemlítés, hisz nemrég láthattuk Baló önnel készített rendkívüli interjúját a közszolgálati tévében, amelyben Baló Megyeri Károlyra emlékeztetett, aki a szép emlékű, vidám és szocialista május elsejéken készített "interjúkat" Kádár elvtárssal. (Ami úgy zajlott - a fiatalabbak kedvéért -, hogy Megyeri feltette a kérdést: Kádár elvtárs, milyen gondolatok jutnak eszébe így május elsején, e szép napon? És Kádárnak jutott eszébe számtalan szebbnél szebb gondolat, míg állni látszék az idő, bár a szekér szaladt - bocsánat, Petőfi Sándor. A tizenöt perces monológ után pedig Megyeri megköszönte a "beszélgetést".) Nos, nekem ez jutott eszembe a Baló-Gyurcsány "beszélgetés" után.

Azt gondolja, Gyurcsány miniszterelnök, hogy a riporterek presszionálásával javítja a demokráciába vetett bizalmunkat széles e hazában? Nem, ezzel nem javítja, hanem súlyosan és mélyen megsérti a demokratikus játékszabályokat, s olyan mintát terjeszt, ami öles léptekkel vezet bennünket a Huxley-féle szép, új világba. Éppen ezért, nagy tisztelettel felkérem önt, ne akarja még burkoltan se megfélemlíteni az újságírókat, se Balót, se Apáti-Tóthot (Echo-tévés riportert azért nem is említek, mert mint tudjuk, az ön nyitottsága és szólásszabadság iránti nagyfokú elkötelezettsége nem engedi meg, hogy belépjen az Echo Tv ajtaján).

Örüljön annak, hogy az ön számára a legjobbkor jött egy válság, aminek körülményei között "nagyon jól kommunikál". Tegye össze a két kezét, s annak is nagyon örüljön, hogy úgy tűnik: az ellenzék is lemondott arról, hogy előre hozott választások legyenek jövő év júniusában. De azért még ne vegyen mindent biztosra. Vannak még állampolgárok, akik nem nyugodtak bele a mostani helyzetbe. De így vagy úgy: azért, mert három év után újra van egy közvélemény-kutatási eredmény, amely alapján némileg romlott a legnagyobb ellenzéki párt mutatója - bár még így is fölényesen vezet -, semmi sem jogosítja fel önt arra, miniszterelnök úr, hogy pökhendivé váljon. Mit is mondott Bástya elvtárs Virág elvtársnak? "Szerénység, Virág, szerénység!" Én is szóról szóra ezt javaslom önnek. Tudja: jöhet még kutyára dér (ezt persze ne szó szerint vegye).

Hát ennyit mára, Gyurcsány úr. Önről fel sem tételezem, hogy elolvassa ezt a cikket, pláne nem, hogy válaszolna rá, mondjuk a blogjában. Ön és a teljes baloldal, s annak szellemi holdudvara levegőnek tekinti a jobboldal minden megnyilvánulását. Gondolom, ezt a nemzeti összefogás érdekében teszik. A jobboldal semmibe vételével igyekeznek hozzájárulni a nagy nemzeti megbékéléshez.

Nem tudom mi lesz ennek a vége, Gyurcsány úr. Istenuccse, nem tudom!