Miért kötelező a brit miniszterelnöknek a Downing Streeten laknia? Obamának miért kell január 20-án beköltöznie a Fehér Házba? Sarkozyt megkérdezték, akar-e az Élysée-palota lakója lenni? A válasz egyszerű: a közméltóság nem magánember. Aki azt hiszi, hogy miniszterelnökként joga van "hazamenni", az államnak pedig kötelessége őt otthonában védeni - nos, az ilyen vezető alapvető tévedésben van a demokrácia és a saját szerepének lényegét tekintve. A Fehér Ház (meg a többi ház) azért kell, mert az elnök (meg a többi elnök) nem önmagáé. Esküjével meghal benne a magánszemély, és amíg hivatalban van, magánemberként csak igen korlátozottan létezik. Minálunk ez (is) fordítva alakult. Sok millió ember azt hiszi, az a jó miniszterelnök, aki a sajátjában lakik, holott az ilyen ember valójában privatizálja, ami a kormányfő személyét illeti.

Régi betegsége a magyar társadalom mentalitásának, hogy bőven vannak olyanok, akik a másik fizetését sokallják. Most a képviselők ellen uszítják az erre hajlamos tömeget. Holott az egyetlen becsületes álláspont: a jó munkáért jó bér jár (a Biblia a munkás visszatartott bérét az öt égbekiáltó bűn egyikének nevezi), a rossz munkáért rossz bér, és "aki nem akar dolgozni, ne is egyék" (Pál apostol).

Tévhit, hogy a kisebb Országgyűlés olcsóbb Országgyűlést jelentene. Legfeljebb kevesebb választott ember és több (csupán a választottak által "választott") szakértő meg egyéb tisztségviselő végezné el - ugyanazt a munkát. Hasonlóan hamis képzet, hogy a bizonylatolási kényszertől javul a költségtérítési fegyelem; aki nyitott szemmel jár a világban, az tudja, hogy nincsen erre természeti törvény, magyarán a költségtérítés a "kreatív könyvelés" egyik fő terepe. És nem csak az Országgyűlésben. Az ésszerű megoldás a költségeket fedező bevétel - magánszemélynek, cégnek, pártnak egyaránt - mégpedig kivétel nélkül; ezt persze nem követeli a kormánysajtó...

A most célkeresztbe vett képviselők igyekeznek megfelelni a "népi követelésnek", és kivetnek magukra adót meg csökkentik az Országgyűlés költségeit - csak azt nem beszéli meg senki sem, hogy mi az Országgyűlés dolga, és azt mennyi erővel, energiával (azaz pénzzel) lehet rendesen elvégezni.
A "kisebb országgyűlés" gonoszul hamis követelés, mert tévútra visz. Nem az a kérdés, hogy hány képviselő van, hanem hogy mekkora országgyűlés (volna) képes megbirkózni a feladatokkal. A kisebb országgyűlés például nyilvánvalóan könnyebben korrumpálható törvényhozást is jelent. Az elvben megalakítható legkisebb országgyűlés (egy frakció = egy ember) hazánkban már tizenkét éve megvalósult, a neve: Országos Rádió- és Televíziótestület. Márpedig az ORTT-nél zavarosabb és vitathatóbb intézményt lámpással kell keresni.

Mindennek a tetejébe a kisebb országgyűlés követelése velejéig antidemokratikus is. Fel nem foghatom, hogy a demokraták és antikorrupciós harcosok miért nem a "nagyobb országgyűlést" táblák alatt vonulnak föl a Kossuth térre. Ha ugyanis komolyan gondoljuk a népképviseletet és a korrupció elleni harcot, akkor ad abszurdum a tiszta népgyűlést kellene követelni. "Mindenki képviselje önmagát az Országgyűlésben!" - ez volna a helyes jelszó. És akkor cég legyen a talpán, amelyik korrumpálni tudna. Ráadásul senki sem kérhetne pénzt a részvételért, ergo ez lenne a legolcsóbb... (Tudjuk persze, hogy ez esetben megindulna a szavazatkereskedelem, ami viszont most is folyik a választásokon, már ha hinni lehet a följelentéseknek...)

Egy szó mint száz, a demokráciához demokraták kellenek. Nemcsak az Országgyűlésben - hanem a választóknak is azzá kell válniuk, kivétel nélkül. Ehhez bátorkodom egy utolsó gondolatfutamot csatolni még: senkinek sem kérdés, hogy a jó kocsi többe kerül, mint a rossz, a jó sör drágább, mint a gyatra.

Természetesnek tekintik, hogy a minőséget meg kell fizetni. Mindennek ára van. Ára van a demokráciának is. Ha értéknek tartjuk, meg kell fizetnünk. Ha nem, akkor ne csodálkozzunk, hogy a miniszterelnök privatizálja magát, az ország meg belefullad a korrupcióba.

És a legdrágább a megspórolt demokrácia lesz. Unokáink bele fognak rokkanni a számla kifizetésébe.