Dramaturgiai érzékkel megáldott lehet ez a rendőr zászlós. Nem csak úgy, szimplán, fantáziátlanul verte félholtra áldozatát, de meg is koreografálta a műveletet: "Ezt a negyvennyolc órás szolgálat miatt kapod" - kiáltotta, mielőtt profi módon, nagy lendülettel fejbe rúgta volna a férfit. Aztán sorra nevesítette a rúgásokat és ütéseket, volt, amit a "tévészékházért" kapott az áldozat, és volt, amit csak mert kéznél volt. Az az elhanyagolható részlet nem érdekelte a rendőrt, hogy a megvert férfi nem vett részt semmilyen rendbontásban.

N. zászlósnak rövid idő alatt sikerült átalakítani a Szolgálunk és védünk jelmondatot - ebben számíthatott kollégájára, H. Szabolcs főtörzsőrmesterre is; a csigolyatörő akciót ketten vitték véghez, bizonyítva a magas harckészséget és bátorságot. Bár, valljuk be, túlzott bátorságra nem volt szüksége az összeszokott kettősnek, mert kollégáik biztosították nekik a tiszta munka feltételeit: a menekülő csoportból a férfit kiemelték, lábát tonfával kiakasztották, rávetették magukat, a földre teperték, a hátára térdeltek, megbilincselték. A már sérült, magatehetetlen, védekezésre képtelen férfit ekkor vette kezelésbe a két rettenthetetlen rebiszes. És nem végeztek félmunkát - tört csigolya, sérült szem, zúzódások igazolták az eredményességüket.

N. Péter zászlósnak tán ez volt az utolsó sikeres beavatkozása, megy a sittre, aztán legfeljebb a civil életben hasznosíthatja tudását. Kár egy ilyen hatékony, nagy precizitással intézkedő rendőrért... Még szerencse, hogy társa, a főtörzs büntetését másodfokon enyhítették, ő csak felfüggesztettet kapott, és maradhat rendőr. Van remény.