Magyarországon a rendszerváltást megelőző baloldali diktatúra egyik következménye, hogy éppen e változás ellentmondásai folytán az egyaránt létező bal- és jobboldali szélsőségek közül a jobboldaliak a hangosabbak, melyet időnként a tömegtájékoztatás is tovább erősít. Számunkra éppúgy elfogadhatatlanok a Che Guevara-pólók, mint a náci korszakra emlékeztető egyenruhák, a vörös csillag, mint horogkereszt. Úgy látjuk ugyanakkor, hogy a kormánypártok számára baloldali szélsőségek nem léteznek, a jobboldali szélsőségekben pedig azt a bélyeget látják, melyet az olcsó politikai haszonszerzés érdekében a politikai ellenfélre lehet sütni. Ezért úgy véljük, hogy a jobboldali szélsőségek és a kormány érdekei egyezőek; míg a szélsőjobboldal a nyilvánosságot keresi, addig a kormány e nyilvánosságot használja fel az egymással egyébként együttműködést nem kereső és nem fenntartó szélsőségek és a jobboldal összemosására.
Az elmúlt hetek eseményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a szélsőséges magatartásokkal kapcsolatos világos álláspont kialakítása nem a pártpolitika, hanem a demokratikus elkötelezettség kérdése. Azokat azonban, akik erre csak 2008. őszén Dunaszerdahelyen jöttek rá, azokat emlékeztetjük arra, hogy 2006. októberében Budapesten az általuk irányított rendőrség fellépésekor ugyanez történt. A demokratikus elkötelezettségnek nemcsak a szlovák rendőrök által bántalmazott magyarok esetében kell megnyilvánulnia, hanem még inkább akkor, amikor magyar rendőrök bántalmaznak ok nélkül magyarokat. Ha ezért börtön helyett kitüntetés jár, akkor hasonló esetben a magyar kormánynak nincs erkölcsi alapja a nemzetközi fellépésre.
A Fidesz Ifjúsági Tagozata ismét rögzíti, hogy az ember szabadsága odáig terjed, amíg a mások szabadsága nem szenved sérelmet, ezért minden olyan magatartást határozottan elítélünk, amely akár szavakban, akár tettekben mások becsületét vagy méltóságát sérti.
Budapest, 2008. november 29.