Egyik kormányunk mindenhol ott van, és mindenkivel összefogna. Ez a kabinet üzen a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség bárgyú plakátjain és az elbulvárosodott kormányszóvivői tájékoztatókon. Ez a "kemény csapat" száll szembe a feketegazdasággal, a korrupcióval és győzi le (az IMF-fel koalícióban) a gazdasági világválságot. Hősiesen megvédik a forintot a spekulánsok támadásaitól. Gyurcsány Ferenc megvéd minket a szlovákoktól, "odavág nekik hetykén". Gyurcsány Ferenc "okosan és felelősen politizál", és nem hazudik választói szemébe, inkább kimondja a fájdalmas igazságot. Igaz, monológját úgy kezdi: "nem kell félni, nem fog fájni".

Van azonban egy másik kormánya is Magyarországnak. Olyan kabinet ez, amelyet senki sem ismer és senki sem lát. Ez a láthatatlan kormány kampányának sikeréről egy újabb kampánnyal számol be. Eszembe jut a küldetéstudatos, üldözési mániás "Feri" is, akinek "4 milliárd" van a zsebeiben, és nem engedi kibontakozni (értsd: lopni) Zuschlagot. De hát milyen Feri? - kérdezhetnénk, de ne is várjunk választ... Mint ahogy arra sem, hogy ki az a Kulcsár által emlegetett "Gyurcsányi". Egy biztos: nem Gyurcsány Ferenc, Magyarország felelős miniszterelnöke - mondja a bennünk élő kormányszóvivő. Aztán szeretném tudni még azt is, hogy ki az a "Feri bácsi", akinek a Motimja "nem munkásparadicsom", de üvölt a fülembe a MeH sajtóosztályának csendje, mégsem kiáltok fel, inkább javaslok valamit.

Nézzük, mire mentek ezek itt ketten, vagy ki tudja hányan: Gyurcsány Ferenc, "Gyurcsányi", "Feri" meg "Feri bácsi". Mert az tagadhatatlan, hogy a kormányfő együtt vezeti az országot ezekkel a tárca nélküli miniszterelnökökkel. Csak egyszer az egyik toppan a pódiumra, másszor a másik sunnyog el a hátsó kijáraton. Az pedig puszta illúzió, hogy a felsorolt és roppant hasonló nevek ugyanazt a személyt takarják. Ne is lovagoljunk olyasmiken, amiket vaksi szemünkkel látunk, süket fülünkkel hallunk, meg tompa agyunkkal gondolunk. Inkább vizsgáljuk meg, mire futotta Ferenceknek és Feriknek az elkúrást kompenzálandó, 2006 és 2008 közötti időszakban. Mondok egy példát.

Állok a metrómegállóban, velem szemben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség dübörgésre invitáló plakátja. Balra mellettem egy nagy kupac hányás, jobbra tőlem szemetet görget az érkező szerelvény huzatja. Egy médiapolitizálásban jeleskedő, állandó ideiglenességre berendezkedett szpáhikormány aligha érhet el ennél többet. Más kérdés, hogy politológusok ilyenkor a "következmények nélküli ország" vízióját vetítik elénk, a lambériázott külvárosi kiskocsmák neonfényében pedig a "minden mindegy" hangulata lesz úrrá.

Most valamelyik kormányfő megerősödve érzi magát, úgyhogy újabb reformokra készül. Vagy a felelős és okos, aki nem hazudik, vagy "Feri bácsi", esetleg a küldetésmániás. Egyiküket a parlamentben megerősítette az SZDSZ, az MDF, a (pénzügyi gondoktól most már biztos, hogy) független képviselők, jöhetnek tehát a reformok. Vagyis ha várunk a metróra, akkor a hátunk mögött is lesz egy propagandaplakát, a hányás mellett lesz vizelettócsa is, a szemétkupac pedig hatalmasra duzzad majd.