- Mi a szenvedélye, a ló vagy az üzlet?

- Mindkettő. Egyik sincs meg a másik nélkül. A lósporthoz pénz kell, amit az üzlet termel ki. Amit pedig a lovassportban elértünk, az a legnagyobb marketingereje a vállalkozásunknak.

- Honnan a lovak iránti szeretet?

- Vélhetően génjeinkben hordozzuk, mert pesti gyerekként sokáig nem volt lehetőségünk nyeregbe pattanni. Az édesapám nagy állatbarát volt, gyermekkorában állatmenhelyet tartott fenn a bérház pincéjében, ahol laktak. Elhatározta, hogy ha egyszer lesz pénze, lovakat vesz. Anyu ezt ellenezte, ezért édesapám "fondorlatos módon" minket oltott be a lovak iránti szeretettel. A Muki névre hallgató első lovunkat tízéves koromban vette meg édesapám.

- Gondolom nem akkori lakhelyén, Kőbányán tanult meg lovagolni?

- Az első tanyánk Kecskemét mellett, Hetényegyházán volt, testvéremmel, Zolival a tudatlanok bátorságával ültünk fel a nyeregbe, s fedeztük fel a környéket. Az egész olyan volt, mint egy indiánregény.

- Hogyan lett a hobbilovasból profi?

- Még 1978-ban Magyarországon rendezték a világbajnokságot, s éppen abban az erdőben, ahol a tanyánk állt. Ezt követően elkezdtünk fogathajtó versenyekre járni, 1984-ben segédhajtóként belekóstolhattam a versenyzés ízébe. Eladtuk a tanyát, felköltöztünk Budapest határába Ferihegy mellé, istállót és házat is építettünk. A nyolcvanas évek végén átgondoltuk, hogy amit a sportban elértünk, azt miként lehetne az üzletben is kamatoztatni. Ráadásul vendéglátós vénánk is van. A nagypapám sokáig vezette a Makk 7-est Kőbányán, híres hely volt. Céljaink eléréséhez 2000-ben költöztünk ki Domonyvölgybe. Itt egy olyan lovasparkot hoztunk létre, ami egy kicsit már rólunk is szól.

- Az mit jelent?

- Szeretjük a lovakat, a természetet, a jó magyar ételeket, a jó magyar borokat, a kiváló hangulatot, a mulatást, a jókedvet. Ez itt mind megvan.

- Volt-e valaha rivalizálás a testvérével a sportban vagy az üzletben?

- Nem, egyikben sem. Amikor még egymás ellen versenyeztünk - mert én ma már kettes fogatban, Zoli négyesben hajt -, akkor is azt mondtuk, dupla eséllyel indulunk. Hiszen ha bármelyikünk nyer, a másik annak is úgy örül, mint a saját sikerének. Németországban 1997-ben én voltam az esélyes a vb-győzelemre, de eltört a kocsim tengelye, s Zoli lett a világbajnok. A sajtótájékoztatón azt mondta, így nem is örül az aranynak. Én meg örültem az ő sikerének. Ez is mutatja, milyen jó testvérek vagyunk.

- Két évvel később házi versenyt vívtak Kecskeméten. Nem fordult meg a fejében, hogy a testvére nyerni hagyta?

- Ő címvédő volt, én meg a másik esélyes. Az utolsó futam előtt vezettem, Zoli volt a második. A versenyzők fordított sorrendben mennek be a pályára, tehát az, aki vezeti a mezőnyt legutoljára kerül sorra. A testvérem utólag elmondta, arra gondolt, hogy szándékosan hibázni fog, hogy nekem összejöjjön a vb-cím. Mégsem vitte rá a lelke, hiszen benne is nagy a küzdőszellem, én meg érdemtelenül álltam volna fel a dobogó legmagasabb fokára. Zoli hibátlanul ment, de én is. Úgyhogy végül én lettem az első, ő meg a második.

- Azt mondjuk, a sport elvileg tiszta. Ennek ellenkezőjét a testvére mégis megszenvedte, még a jogos győzelmétől is megfosztották.

- Ez egy tanmesének is beillene. Az egyik versenyen 2004-ben az öcsém második lett. A futam után a szervezők vér- és vizeletmintát vettek a lovaktól, és megállapították, hogy Michael Freund, a német győztes gyógyszerrel doppingolta a lovát. Elismerte, s ezzel próbálta magyarázni a bizonyítványát.

- A nemzetközi sportban, ha valakinél doppingot állapítanak meg, az minden esetben az eredménye törlését vonja maga után, legfeljebb a büntetési tarifa mértékének csökkentése miatt indulnak be a lobbierők. Ez esetben miért nem törölték a csalással elért eredmény?

- A német szövetség és Freund addig keverték a kártyát, amíg a háromfős bizottság 2:1 arányban a németnek adott igazat, s nem vette el tőle az aranyat. A svájci sportbírósághoz fordultunk, az végül úgy döntött, a testvéremé az aranyérem. Ezt a németek nem tudták lenyelni. A következő németországi versenyen olyan klímát teremtettek, ami példátlan.

- Ez miben nyilvánult meg?

- Leköpködtek a tribünről, fütyültek, s láttunk magyar zászlót áthúzva is. Sőt a Zoli egyik lovát megdobták. A versenybíróság hibázott, hogy ezek miatt nem fújta le a versenyt.

- A közelmúltban az Overdose nevű magyar ló nyert Párizsban, de a futamot s a győzelmét is érvénytelenítették, mert az egyik ló bokszának kapuja nem nyílt ki. Jelezni viszont csak késve jeleztek a futamban száguldó zsokéknak. Ott is a lobbi győzött?

- Nehéz állást foglalni, de gyanúsak a körülmények. Akár szándékosan történt az eset, akár nem, menni kell tovább, mert Overdose-ban még óriási tartalékok és sikerek vannak.

- A jövő évi kettesfogat-hajtó világbajnokság hazánkban lesz. Mire számít?

- Az előző vb után elhatároztam, hogy abbahagyom a versenyzést, de mégsem visz rá a lelkem. Ez a szenvedélyem. Ráadásul ismét Kecskeméten lesz a verseny. Bízom a győzelmünkben. Most arra "hajtok", hogy rábeszéljem Zolit, induljon ő is. Ezt nem hagyhatja ki, a magyar közönség csodálatos.

- Az aradi vértanúk egyikét is Lázár Vilmosnak hívták. Ilyen történelmi névvel mit jelent az ön számára magyarnak lenni?

- Büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok. Bár ez ma egy kicsit más dimenzióba kerül. Egyre inkább világpolgárrá válnak az emberek.

- Ez részben érthető, de azért az sem baj, ha a Himnusz hallatán könnybe lábad az ember szeme...

- Velem is így van. Az a feladatunk és felelősségünk, hogy a gyökereinket ápoljuk. A lelkemben van a magyarságom, s azt gondolom, ezt a gyermekeimbe is sikeresen átültettem. Azon pedig felháborodtam, amikor a miniszterelnök azt mondta, el lehet menni ebből az országról. Akkor sokan el is gondolkoztunk ezen. Én azonban nem tudnék máshol élni, a negyedik nap után már honvágyam van.

- Politizál?

- Valamilyen szinten mindenki politizál, hiszen a sorsunkról van szó.

- Ha a kormányzati kommunikációt hallgatjuk, elég élhető ez az ország. Ha a valóságot nézzük, elég lesújtó a helyzet. Ön hogyan látja?

- Sokszor megvezetik az embereket, s akik kevésbé tájékozottak, azok például azt mondják, milyen szép beszédet mondott a kormányfő október 23-án. Szívhez szóló volt, arról szólt, mennyire össze kell fogni a nemzetnek. Ez igaz is lehetne, csak azt nem látják át, hogyan jutottunk idáig.

- Milyen kormányra lenne szüksége az országnak?

- Olyanra, amelyik tudja a dolgát, s valóban kormányoz. Nézzük meg, hazánk hová jutott. Korábban mindenki felnézett ránk, most meg a világ segítségére szorulunk, hogy ne omoljon össze az ország.

- Mit tehet az átlagpolgár a változásért?

- Elég lesújtó a helyzet. Ezt nem lenne szabad hagyni, de az emberek kezében nincs eszköz, hogy érdekeiket érvényesítsék. Ha kimennek az utcára, akkor rájuk kiáltják, hogy szélsőségesek, Budaházy Györggyel mossák össze őket.

- Mit jósol hazánknak?

- Sötét jövő elé nézünk. A Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az unió összesen húszmilliárd eurónyi hitelkerete miatt sok jót nem várok. Amit ebből felhasználnak, azt a következő kormánynak kell visszafizetnie, s még az unokáink is nyögik majd. Hiába jön nemsokára egy hozzáértőbb kormány, nem lesz mozgástere.

- Akkor lehúzhatjuk a rolót?

- Nem, még van esély. Változás kell. A magyar emberekben hatalmas erő lakozik. Ha normális irányt kap a politika, és össze lehet kovácsolni a nemzetet, akkor újra mi lehetünk a "bezzegország". De ehhez a fejekben is rendet kell rakni. Nemrégiben olyan helyen voltam, ahol szegények, mégis boldogok az emberek. Ez a vidámság és életszemlélet átragad a vendégre. Hazajöttem, bekapcsoltam a tévét, és egyheti "megtisztulásom" veszett kárba öt perc alatt.

- A globális válság miatt mi várható a hazai gazdaságban?

- Ha hazánk pénzügyileg és gazdaságilag erős lenne, kevésbé viselné meg a krízis. Ennek hiányában viszont tömeges elbocsátásokra is fel kell készülni, akár százezer munkahely szűnhet meg.

- Az élelmiszer-kereskedelem azért nem omlik össze, hiszen enni mindig fognak az emberek.

- Való igaz, hogy az emberek először nem cserélnek autót, tévét, nem utaznak, de a mindennapi élelmiszert megveszik. Csakhogy a reálbércsökkenés miatt egyre kevesebbet költenek rá. A munkanélküli-segélyből tengődők vagy azok az idős emberek, akiktől elveszik majd a 13. havi nyugdíjat, a vékonyabb pénztárcából kevesebbet tudnak költeni.

- Mit tehetnek a kereskedők, a sarki boltosok, hogyan tudják átvészelni a válságot?

- Nemcsak a globális válság, hanem a multik megjelenése és agresszív politikája miatt is az egyéni harcosok ideje lejárt. A beszerzési társaságba tömörülés az egyetlen hatékony válasz. Ezzel, és csak ezzel vehetik fel a versenyt a kicsik a tőkeerős külföldi vállalatokkal szemben. Fontos, hogy a kereskedelem egy szép szeletét magyar kézben tartsuk. A hazai kereskedőkre mindig számíthat az ország, mi sok-sok adószám alatti vállalkozók tömörülése vagyunk, akik nem tudnak és soha nem is akarnak elfutni másik országba. A multi viszont csak addig van itt, amíg az érdekei úgy kívánják.

- Eddig is nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy az üzleteik polcain minél több magyar termék legyen. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével megállapodást kötöttek. Milyen eredményt értek el?

- Óriási mennyiségben vásároltunk fel magyar almát. Ezzel segítettünk a magyar termelőkön és a fogyasztókon is, hiszen kedvező áron jutottak nagyon jó minőségű gyümölcshöz. Lehet, hogy méretre az egyik kisebb, a másik nagyobb, de a beltartalma kiváló volt. A multik által forgalmazott egyentermékek esetében mindig az jut az eszembe, hogy a "standard" méretek és színek vajon hogyan "készülnek". Ráadásul, ha valaki magyar terméket vesz, azzal magyar gyártókat, termelőket, munkahelyeket támogat. Szerencsére ennek fontosságát és saját felelősségüket mind többen átérzik.