- Mikor érkezett Mumbaiba?

- Az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága folytatott tárgyalásokat Indiában. A hivatalos megbeszélések után utaztunk Mumbaiba, ahová múlt szerdán késő este érkeztünk meg. A szállodába bő félórával előbb értünk, mint ahogy a lövöldözések kitörtek.

- Megérkezésük után mi történt a Taj Mahal Hotelben?

- Mint magas rangú európai parlamenti küldöttséget fogadtak minket a szállodában. Majd egy pakisztáni származású, muzulmán vallású angol kollégánk mondta, ismer egy muzulmán éttermet, menjünk oda. Felhívta az éttermet, közölték, siessünk, mert fél óráig tudják tartani a helyet.

- Ez a sietség, mint később kiderült, nagyon jól jött.

- Elhatároztuk, gyorsan átöltözünk, és indulunk. Amíg a többiekre vártam, a kapus odajött hozzám beszélgetni. Őt láttam aztán később a képernyőn, amikor a holttestét elszállították.
Most már világos lehet: a terrorizmus mindnyájunkat utolérhet.

Végre elkészültek a barátai...

- Amint megérkeztek, elindultunk. Két sarokra járhattunk a szállodától, amikor pukkanásokat hallottunk, mintha petárdák robbantak volna fel a levegőben. Még viccelődtünk is, hogy milyen tűzijáték ez, amelyiknek nincsen fénye.

Kitől tudták meg, hogy mi történt?

- Egy német képviselőnő küldött SMS-t, hogy ne menjünk vissza, mert nagy baj van. És hogy ő az alagsorban rejtőzött el valahol.

Hogyan fogadták a terrortámadásról szóló hírt?

- Eleinte nem is vettük komolyan. De egyre csak jöttek a hírek, hogy nemcsak a Taj Mahalnál volt terrortámadás, hanem körülöttünk mindenfelé. A mi éttermünk azért maradhatott ki, mert muzulmán hely volt.

- A többiekről mit tudtak?

- Először azt hallottuk, hogy az egyik magyar kolléga megsebesült, kórházba került, később hogy meghalt. Szerencsére kiderült: egyik sem igaz. Arról is hallottunk, hogy más képviselőtársaink bent rekedtek a hotelben, egyesek a szobájukban rejtőztek el.

A helyi biztonsági erők nem keresték meg önöket?

- Nem. A terrortámadás kezdetekor egy csomó ember összeverődött a szálloda előtt, és akkor egy távirányítású vagy időzített bomba felrobbant. Sokan estek áldozatul ily módon. Aztán elkezdték a sérülteket menteni, s felrobbant a másik bomba is. Közben pedig időnként a szállodából zúdítottak sortüzet az utcán járó-kelő emberekre. Túl nagy volt a kavarodás.

Önök milyen lépéseket tettek?

- Üzeneteket küldtünk, hogy jól vagyunk. Nagykövetünkkel, Pálmai Géza úrral is felvettem a kapcsolatot, tájékoztattam őt a helyzetről. Ő értesítette a helyi tiszteletbeli konzult, hogy próbáljon onnan minket kimenteni.

A hivatalos szervek végül mikor akadtak önökre?

- Reggel jött a német és a magyar konzul, hogy áthelyezzenek bennünket egy másik szállodába, de ott már nem tudtak minket fogadni. Először a magyar konzulátusra kerültünk, aztán jött a hír, hogy esetleg egy francia járattal elvisznek bennünket. Addig egy indiai barátunkhoz mentünk, akinek ráadásul saját fegyveres védelme is volt.

Az Európai Unió nem tudott összehangolt akciót indítani az önök kimentésére?

- Csak összehasonlításképp: állítólag az izraeli biztonsági erők az első lövések eldördülése után nem sokkal biztosítottak repülőgépet állampolgáraik kimentésére, útlevél-ellenőrzés nélkül elszállították őket Mumbaiból. Ehhez képest Európa rendkívül lassan és nehézkesen reagált.

Kaptak-e hivatalos tájékoztatást, hogy önök voltak-e a támadás célpontjai?

- Egyértelmű volt a helyzet. Brit és amerikai állampolgárokat próbáltak túszul ejteni. Az izraelieket azonnal agyonlőtték, de minket nem kerestek.

Utólag milyen tanulságokat tud megfogalmazni?

- Először is egy praktikus, személyes következtetést: külföldön mindig legyen nálunk olyan működő mobil, ami teljesen fel van töltve. Az egyik túsz azt nyilatkozta, hogy étel-ital nélkül tovább bírhatja valaki ilyen helyzetben, mint telefon nélkül. Továbbá, bárhova megyünk, útlevél, készpénz, hitelkártya legyen velünk. Erkölcsi tanulság pedig az lehet, hogy az indiaiak milyen segítőkészek és önfeláldozóak. Nagyon sok szállodai alkalmazott, katona és rendőr azért halt meg, mert nem a saját életével törődött, hanem próbálta a bajba jutottakat menteni. Amúgy meg, most már világos lehet: a terrorizmus mindnyájunkat utolérhet.

***

Glattfelder Béla

Budapesten született 1964-ben.
1992-ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.
1990-2004 között országgyűlési képviselő.
2000-2002 között a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára.
2004-től EP-képviselő.