Országot menteni!

Létrehozva: 2008. december 5., 10:03 | Utoljára frissítve: 2008. december 7., 09:59	nyomtat	küld

Először is: politikai válság van, mert az őszödi beszéd után két évvel még mindig Gyurcsány Ferenc van hatalmon, amire rossz álmainkban sem mertünk volna gondolni. Ez év őszén pedig kitört a pénzügyi világválság, amely Magyarországot olyan legyengült állapotban érte el, amire Izlandot kivéve nincs példa Európában - itt megjegyzem, hogy Litvánia éppen most utasította vissza a Nemzetközi Valutaalap szívélyesen felkínált hitelcsomagját. Európa, sőt a világ szégyenpadjára kerültünk - s már megint csak külföldi hitelből, segélycsomagból tudtunk fennmaradni, miként történt az a Kádár-korszakban is. Ott vagyunk, ahol a part szakad, s mindennek kizárólagos felelőse a jelenlegi miniszterelnök és kormánya, aki és amely az elmúlt hat évben gazdaságilag tönkretette az országot, és kiszolgáltatta javainkat a nemzetközi pénzügyi köröknek. Nem véletlenül, hiszen e kormány úgy viselkedik, mint e pénzügyi köröknek, hedge foundoknak, befektetési alapoknak és még ki tudja, kiknek, miknek az ügynöke.

S ami különösen megalázó minden magyar honpolgár számára: a segélycsomag birtokában Gyurcsány és csapata a haza megmentőjének tünteti fel magát. Ilyenkor már azt érezhetjük, hogy valami gonosz tréfát űz velünk a sors, valami rossz bohózat vagy kabaré nézői vagyunk.

Másodszor: gazdasági válság van, amely egyre mélyül, s ha nem sietünk változtatni az állapotokon, visszafordíthatatlanná válik. A gazdasági és szociális romlást magunkon és a környezetünkön is érezzük: Magyarországon már olyan szegényövezetek vannak, amelyeket néhány évvel ezelőtti utainkon Romániában, Macedóniában vagy Albániában láthattunk.

S harmadszor: erkölcsi válság van. Mondjuk ki, a jelenlegi politikai elit magatartása következtében azok az erkölcsi normák, amelyek a legfontosabb kötőszövetét adják a jól működő demokráciáknak, Magyarországon romokban vannak! Nem állítható, hogy 2002 előtt minden rendben lett volna a demokratikus normák betartása terén, ám ami azóta következett be Magyarországon, arra alig van példa. Megszűnt az az alapvető követelmény, hogy a politikusok felelősséget vállalnak hibáikért és bűneikért, korrupciós ügyeikért, mutyizásaikért, s megszűnt a felelősségvállalás intézménye, amely pedig a demokráciák nélkülözhetetlen eleme.

Magyarország életveszélyes állapotba került: hazánkban egyszerre van politikai, gazdasági és erkölcsi válság, s ezek felerősítik egymást. Meg kell mentenünk ezt az országot, mert ez az egyetlen, ami a miénk, számunkra ez az egyetlen igazi kincs. Vegyük birtokba ezt az országot, tegyük valóban hazánkká! Mi nem nézői, megfigyelői vagyunk egy politikai színdarabnak, ahol a politikai szereplők kiabálnak és ágálnak, miközben a valódi döntések a kulisszák mögött, mutyizás, alkuk és kamarillapolitika keretei között dőlnek el. Mi még csak nem is részesei vagyunk a folyamatoknak, hanem mi magunk vagyunk Magyarország.

Amit mi teszünk, reagálunk, cselekszünk, azt cselekszi Magyarország. Nem nekünk kell néznünk csodálva vagy utálva a politikusokat, hanem a politikusoknak kell minket nézniük, csodálniuk vagy akár utálniuk. Ez nem mást jelent, mint hogy legyünk végre állampolgárok, s ne lakosság, legyünk végre honpolgárok, s ne népesség, s legyünk végre polgárok, ne fogyasztók! Azaz, keltsük végre életre a civil társadalmat, s elitdemokrácia helyett csináljunk minőségi, részvételi demokráciát. Nem a politikai elit, nem egy kormányzat, hanem mi vagyunk a garanciái annak, hogy a demokrácia valódi, emberközeli demokrácia legyen, amely rólunk szól.

Magyarországnak ebben a vészhelyzetben katarzisra van szüksége. Meg kell újítani a politikai akaratunkat, meg kell újítani az ellenzéki politizálást! Új és szabad, nemzeti, demokrata és polgári erőket kell előtérbe állítanunk, a bevált ellenzéki sablonok helyett nyitottaknak kell lennünk az új megoldásokra, bátraknak kell lennünk, és hinnünk kell magunkban.

Fel kell adnunk azt, hogy megelégszünk a jus murmurandi, azaz a morgás jogával, hogy megelégszünk a panaszkodással és a tehetetlen dühvel, az egymás közti kesergéssel. El kell hajítanunk a megunt sablonokat, nem szabad hinnünk azoknak az időnként jobboldalról is jövő szirénhangoknak, hogy nekünk pusztán az a dolgunk, hogy négyévenként az urnákhoz járuljunk, egyébként pedig várjunk, és fogadjunk el minden megalázó hatalmi visszaélést. Az ilyen hangok, jöjjenek bárhonnan, tévesek, ne hallgassunk rájuk: az igazi demokráciák lényege éppen az, hogy két választás között is birtokunkba vesszük a demokráciát, mert csak az a demokrácia, amit folyamatosan művelnek - mint ahogy például, ha a szeretet csak karácsonykor jut eszünkbe, az már rég nem szeretet.

Igen, most már valóban cselekednünk kell, mert meg kell mentenünk hazánkat, a nemzetet, a földet, amely végveszélybe került. Kívánom mindannyiunknak, hogy a jövő év olyan változásokat, olyan új polgári erőket, személyeket termeljen ki, akikben örömünk telik, s akik visszahozzák nekünk a reményt.
Barátaim és honfitársaim, mentsük meg 2009-ben Magyarországot!

(Elhangzott november 29-én Tapolcán, a Polgári Körök III. Országos Találkozóján)